A kígyó – Délkelet-Ázsia fülledtsége a nappalinkban

A BBC már az esztendő elején vetítette, de most már a Netflixen is elérhető a The Serpent (A kígyó) című minisorozat, amely a hetvenes években a Távol-Keleten kalandozó hippiket gyilkoló Charles Sobhraj történetét dolgozza fel. Lenyűgöző nyolc epizódról van szó, a koronavírus jegyében telt esztendő egyértelműen legnagyobb dobása. Hiába, a britekkel krimisorozat-gyártásban legfeljebb a skandinávok vehetik fel a versenyt, vagy az izraeliek, de ők is ritkán.

Ennek a sztorinak nem egy "mezei" pszichopata sorozatgyilkos a főszereplője, aki pusztán a gyilkolás élvezete miatt szedi az áldozatait, hanem annál sokkal több. Egy szuperintelligens, de sötét elméjű szociopata alakja bontakozik ki előttünk, aki bűn útjára lépve nem feledi a Franciaországban intézményesült rasszizmust, a vietnámi és indiai származása miatt hátrányos helyzetű, megaláztatásokkal teli párizsi gyerekkorát, és az ebből fakadó frusztráció készteti arra, hogy fehéreket küldjön át a túlvilágra, ha anyagi érdeke éppen úgy kívánja. Merthogy gonosz hősünk útlevélért gyilkol elsősorban, hogy aztán az áldozat identitását felvéve járjon-keljen szabadon és lopott drágakövekkel üzleteljen Ázsia-szerte. Mondhatni, hogy „munkaköri kötelessége” időnként agyonverni, túladagolni, megfojtani vagy élve felgyújtani valakit. Intelligenciája révén nem csak több nyelven is kiválóan beszél, hanem azok akcentusait is jól ismeri. Olyannyira, hogy például egy amerikai konzulnak eladta magát amerikaiként, és így nyert egérutat. Kiválasztottjai azok a hippik, akik lelki feltöltődés ürügyén éveken át utazgatnak a misztikus Távol-Keleten, anélkül, hogy naponta felhívnák az anyjukat és más szeretteiket, akik elől éppen a világ eme végére menekültek. Szabad prédák.

A forgatókönyvírók zsenialitása, hogy az áldozatok szemszögéből is megmutatják a történetet, de nem tudjuk, éppen kiből lesz áldozat, az izgalmakat pedig az időbeni oda-vissza ugrálás fokozza. Közben Délkelet-Ázsia hangulatába csöppenünk, a hetvenes évek közepén járunk, amikor Bangkokban vagy éppen Új-Delhiben egy négyzetméterre tíz ember és néhány riksa, motor meg Fiat 1500-as esik, és ahol annyira korrupt és trehány a rendőrség, hogy a fakabátok a kisujjukat sem mozdítják egy sorozatgyilkos miatt. Ebben a miliőben bontakozik ki a kegyetlen, mégis magával ragadó, lebilincselő történet. Olyan jó a rendezés és az operatőri munka, hogy a fülledt ázsiai hangulat átjön a képernyőn a nappalinkba, belefeledkezünk az idő sodrásába, szinte érezni a megszállottan nyomozó holland diplomata cigarettafüstjét és verejtékét, a legszívesebben vele tartanánk, hogy helyette lepuffantsuk a kegyetlen gyilkost és a társait, mint ahogyan a balga belga attasé szeretné. Hollandusunk azonban egy talpig jogkövető úriember, nyugat-európiai polgár, és az ilyeneknek bizony nehéz az élet a délkelet-ázsiai fertőben. Bár ismerjük a sztori végét, mégis leköt a kíváncsiság, hogy Knippenbergnek végül mennyit kell még izzadnia, hogy elérje a célját, ha már feláldozta a Charles Sobhraj-zsal vívott küzdelem oltárán a házasságát is.

Sobhraj szerepében az algériai származású Tahar Rahim szenzációs, a tettestársát, a québeq-i franciaajkú Marie-Andrée Leclercet alakító Jenna Coleman nevét is garantáltan megismeri az egész világ, megsüvegelve a teljesítményét. Angolként Billy Howle tökéletes hollandot játszik, legalábbis azok számára, akik nem mélyedtek el a nyugati germán nyelvek és az ófrank tanulmányozásában, de az epizódszereplőket is jó érzékkel választották ki.

A minisorozat Richard Neville és Julie Clarke 1980-ban megjelent, Charles Sobhraj élete és bűnei című oknyomozó könyv alapján készült, bár az áldozatok iránti kegyelet miatt több nevet megváltoztattak. A nagy port kavart, Nevhille-nek adott interjúiban Sobhraj beismerte a gyilkosságokat, de ezt később visszavonta és máig mindent tagad.

Cs. Bereczki Attila