Az utolsó tánc: Michael Jordan és a Bulls diadalmenete könnyek között

A fiatalabb olvasóinknak egy kis múltidéző bevezetés gyanánt: a kilencvenes évek elejére Mike Tyson fénye megkopott, Diego Maradona már többnyire kokaint szívott, Paul Gascoigne whiskey-t vedelt, Wayne Gretzky is kezdett öregurasan mozogni. Hatalmas űr támadt a sportvilágban, de jött Michael Jordan, a Levegő Ura, aki szuperszonikus sebességgel az űr határára repített minket, aki mindent vitt, akiért fénykorában többen rajongtak, mint manapság Messiért és Cristiano Ronaldóért együttvéve, pedig még közösségi média sem volt. A kilencvenes években egy újszülött hamarabb tanulta meg a Jordan nevet, mint a saját apjáét, és minden srác Air Jordanben járt csajozni. Magyarországon is.

Korábbi sorozatajánlóink:
Fauda – zsidó és arab egymás vérét ontja
Drót – Amerika sötét oldala
Róma – Sok vér és szex, a köztársaság bukása
Sírhant művek – Halottaskocsival is lehet gimibe járni
Kalifátus – Magyar nőknek és férfiaknak elrettentésül
Narcos – A legnagyobb gazember, akiből parlamenti képviselő lett

Amerikában az ESPN-en, a többi földrészen a Netflixen bemutatott, vasárnap sokunk bánatára véget ért tízrészes dokumentumfilm-sorozat Jordan és a Chicago Bulls kosárlabdacsapatának diadalmenetét tárja elénk, végig a legendás társaság utolsó együtt töltött szezonjára kihegyezve. A utolsó tánc - így nevezte el a saját szempontjukból az 1997/98-as NBA-szezont a gárda mestere, Phil Jackson, már az idény előtt, amikor a klubvezetés – Jerry Reinsdorf tulajdonos és Jerry Krause menedzser - mindenki tudtára adta, hogy a sikert sikerre halmozó gárdát az idény végén edzőstül szélnek eresztik, és új csapatot építenek.

Nem spoilerezünk, ha elmondjuk, hogy a Bikák az idényt már csak dacból is megnyerték, az idősebb sportrajongók ugyanis élénken emlékeznek minden egyes megmozdulásra, a fiatalabbak pedig a YouTube által élhetik át a varázslatot. Az Utolsó tánc mégis lebilincselő, mert most a legapróbb részletekig megmutatta nekünk, hogy mi zajlott annak idején színfalak mögött. Minden idők legjobb kosárlabdacsapatáról minden idők egyik legjobb sportos dokumentumfilmjét forgatták!

Áldott legyen a neve mindenkinek, aki valamilyen formában hozzájárult ahhoz, hogy az Utolsó táncot, azaz az egész 1997/98-as chicagói idényt kamera rögzítse, de nemcsak a mérkőzéseken, a kispadon, hanem az edzőteremben, a gyúrószobában, az öltözőben, a buszon, a repülőn, a szállodában, az étteremben, a kártyaasztalnál, mindenütt! Több mint 500 órányi anyagból vágták össze a fergeteges tíz epizódot, mégpedig Michael Jordan hozzájárulásával, aki a hírek szerint hosszas győzködés után, csak 2016-ban adta be a derekát, de megérte ennyit vívódni!

A Levegő Ura még azt sem vágatta ki, amikor a szerencsejáték-függősége miatt ízekre szedte a kíméletlen amerikai sajtó, vagy amikor az apja tragikus halála miatt került padlóra, a hatodik bajnoki cím után szó szerint is. Ha ez még mindig nem lenne elég ahhoz, hogy ez nem egy Michael Jordan-propagandafilm, akkor ott vannak az emberi gyengeség példái, a szerényebb képességű csapattársak állandó b@szogatása, az ellenfél sztárjainak megsemmisítése, vagy az azóta edzőként is háromszoros bajnok Steve Kerr-rel kiprovokált ökölcsata az egyik edzésen, amiért Jackson mester az öltözőbe zavarta, és ami után bocsánatkérésre kényszerült.

Bár mindig Jordané az utolsó szó, az Utolsó táncra „felkérte” egykori csapattársait, akik azóta ugyanúgy legendává emelkedtek, és akiknek szintén bepillanthatunk az életükbe, pályafutásukba, és megtudjuk, milyennek látták ők belülről minden idők egyik legnagyobb sportcsillagát.

A sikernek ára van, nem titka! – énekli Hobo a Bolondok hajójában, és milyen igaz! A hat NBA-aranygyűrűért Michael Jordan is nagy árat fizetett. A „normális” életet adta cserébe a halhatatlanságért. Scottie Pippen a Jordanéhoz hasonló gazdagságról tett le, hiszen aprópénzért tolta a Bulls szekerét, mert egy elbaltázott szerződéskötés miatt a kereseti listán a Top 100-ban sem jegyezték a chicagói évei alatt. A tulajdonos egy vagon pénzt fizetett a dicsőségért, mert akkoriban Jordan egymaga többet keresett, mint az egy csapatra jutó fizetési sapka, amiért még rendre büntették is klubot, a sikerkovács menedzser, az azóta már elhunyt Jerry Krause a gúny és megvetés tárgya lett, amiért csak a munkáját végezte, a „vízhordóknak” pedig sokszor az emberi méltóságukat tiporták el.

Bár sok drámai jelenet borzolja az ember idegeit a tíz epizód alatt, a dokusorozat epilógusa a leginkább szívfacsaró. Jordan ugyanis könnyek között elárul egy nagy titkot. Kötelező megnézni!

BeA