Zsidó és arab egymás vérét ontja. A szemünk láttára!

Kibékíthetetlen, kezelhetetlen, elviselhetetlen – ilyen a konfliktus Palesztina és Izrael között, ez a Közel-Kelet, az izraeli belpolitika hetven éve, és minden valószínűség szerint ugyanez lesz hetven év múlva is.

Ezt viszi színre a Fauda (Káosz), a Netflix izraeli sorozata, amely a harmadik évaddal köszöntötte az új esztendőt. Az első epizódot egymillió izraeli nézte meg az első sugárzást követő 48 órában. Akár mérget is vehetünk rá, hogy hamarosan elkészül az amerikai remake, amely sokkal rosszabb lesz, de legalább jó számokat produkál majd világszerte.

Bár fiktív szereplők üldözik egymást, a Fauda abszolút valósághű, amit leginkább az bizonyít, hogy az izraeli arab népesség körében is népszerű. Az első két évad Ciszjordániában játszódik, a harmadik Gázába kalauzol. 

Szellemi atyja, Avi Issacharoff forgatókönyvíró civilben újságíró, haditudósító, a Times of Israel Közel-Kelet-szakértője, aki megjárt a gázai poklot is, folyékonyan beszél arabul, tehát nemcsak tévében látott palesztint. A társszerző, a főszerepet is vállaló Lior Raznak még muszlim terroristával is akadt dolga közelről, mivel fiatalon pontosan olyan terrorista-likvidátor volt, mint akinek a bőrébe bújt a sorozat kedvéért. Egyébként szefárd zsidók leszármazottjaként egy ciszjordániái telepen nőtt fel, anyanyelvi szinten beszél arabul.

Közös munkájuk olyan egyszerűen mutatja meg nekünk a kegyetlen valóságot, hogy a néző – ha van benne egy picike empátia – elkezdi sajnálni mindkét felet, de legalábbis rádöbben arra, hogy két világ közt zajlik a civilizációs háború, fényévekre van a béke, a kiegyezés, ami minden nap távolabb kerül, mert a konfliktusnak napról napra ártatlan civilek is áldozatául esnek. Ebben a történetben mindenki átkozott, és mindenki bosszúért kiállt. A nők is.

Egy terorrista (vagy dzsihádista, nézőpont kérdése) halála nem old meg semmit, mert egy sokkal gonoszabb lép a helyébe. A Fauda képlete ilyen egyszerű és megoldhatatlan.

A sorozat egyik nagy fegyverténye az, hogy a zsidókat zsidók, az arabokat pedig arabok játsszák, és mindenki a saját nyelvén beszél, mert az ott így természetes, és milyen jó hallani! Aki képes szinkronnal ezt az élményt elrontani, az a nagyszerű Faudát nem érdemli!

BeA