Halottaskocsival is lehet gimibe járni: Sírhant művek

Talán elhamarkodottan kiáltottuk ki, hogy a Drót forradalmasította a sorozatgyártást, vagyis pontosabb úgy fogalmazni, hogy a baltimore-i feketegettó drogbizniszét feldolgozó eposz forradalmának az HBO-nál megágyaztak a Sírhant művekkel és a Maffiózókkal, de utóbbiról többet majd később, úgyis hónapokig leszünk szobafogságban.
Sírhant művek (Six Feet Under), 2001-2005
A temetkezési vállalkozással foglalkozó Fisher család története 2001-ben minden tabut ledöntött, vagy csak úgy a képünkbe vágott. Miközben halottat sminkelnek az alagsorban, fent a konyhában fő az ebéd, az asztalt körbeülő családtagok mindegyike súlyosan problémás, a gyászoló ötvenes anya szexre, a nagyobbik fia jobb életre és nőre, a kisebbik meleg fiúra, a tini húg pedig leginkább drogra éhes. Az apa pedig odafent röhög kínjában, hogy mit hagyott hátra.
Már a kezdés is koromfeketén abszurd: szenteste meghal a temetkezési vállalkozó, a családfő, és vajon mi lesz az üzlettel, ha mindenkinek fáj az élet? Nos, öt évad és 63 epizód éppen elég arra, hogy megkapjuk a választ, mégpedig fergeteges fekete humorba ágyazva, ahogy családi drámát előtte nem látott a világ. Különösen nem amerikait. Minden epizód egy halállal kezdődik. Elég morbid?
Nem kell félni, nem fog fájni! Sőt, nevetni fognak! Érzékenyebb lelkületű olvasóink számára gyorsan szögezzük le: szó sincs halottgyalázásról, csak arról, hogy egy családi temetkezési vállalkozásnál a halál nem tabu. A gimis lány például halottaskocsivál jár suliba. Nem szakmabeli ártalom, nincs más. Mindenki meghal valahogy, és nem mindenki ágyban, párnák közt. Vagy ha úgy, akkor az is lehet banális, például ha lepedőgyűrés közben következik be. Merev végzet. Fisherék azonban a végtagokból csodát csinálnak a ravatalig, egyszerűen szép lesz mindenki a koporsóban, szebb is, mint éltében, még az is, akin átment egy úthenger.
Olyan lebilincselően, szórakoztatóan morbid minden epizód, hogy az embert könnyen függővé teszi, és ledarálja az egészet három nap alatt némi alvással. Most jut is rá idő, gondoskodott róla nekünk a Covid-19.
A színészek fergeteges játéka mellett nem lehet elmenni szótlanul. Később, a Dexterben szimpatikus sorozatgyilkosként szórakoztató Michal C. Hall a Sírhant művekben alapozta meg karrierjét. Frances Conroy a bűnbánó csalfa özvegy szerepéért kapott egy Golden Globe-ot, de megérdemelt volna még legalább hármat. Az élettel leginkább birkózó tini tesó, Claire szerepét Lauren Ambrose alakítja sziporkázóan. A családból már kimenekült, de az apja halála miatt hazarendelt Nate az egyetlen pozitív figura, vagyis akivel az átlagnéző leginkább azonosulni tudna, mert ő „csak” annyira elcseszett, mint bármelyikünk. Peter Krause teljesítményéről mindent elárul, hogy kétszer jelölték Golden Globe-re, háromszor pedig Emmy-díjra. A hullasminkes Rico (Freddy Rodriguez) és Nate csaja, Brenda (Rachel Griffiths) csak fokozzák az élményt, akárcsak a túlvilágról jelentkező családfő, akit a kiváló Richard Jenkins alakít.
A Sírhant művek arról szól, hogy a születéstől a koporsóig tartó időt nevezzük életnek, amely mindenki számára küzdelmes, és valamivel el kell tölteni.
Cs. Bereczki Attila


























