A menekültek kegyetlen élete. Már a Netflixen a Stateless!

A rekord ideig, hét éven át készült Stateless (Hontalan) című sorozatot Ausztráliában már márciusban bemutatták, a Netflixen néhány napja tették elérhetővé számunkra magyar felirattal. A hatrészes minisorozat valós események alapján dolgozza fel, milyen súlyos traumákat élnek át a világ legforróbb válságzónáiból menekülők, és milyen maradandó lelki sérüléseket szereznek az út során. Pedig a legkeményebb próbatétellel akkor szembesülnek, amikor kezdik elhinni, hogy megérkeztek az ígéret, a boldogság földjére.
Szögezzük le gyorsan: Ausztrália menekültpolitikájától és a bevándorlási hivatal gyakorlatától azonnal sokkot kapnának a menedékkérőkkel foglakozó magyarországi civilek és szervezeteik. A debreceni menekülttábor például ötcsillagos lakópark volt a sorozat helyszínül szolgáló bartoni börtönhöz képest. Igen, börtön! Ausztráliában oda vetik a hivatalos okmány nélkül érkezőket, akár menekültek, akár migránsok. Nem börtönnek nevezik, hanem bevándorlókat elkülönítő központnak, de amit nem hagyhatsz el szabadon 4-5 évig, az mégis mi más lenne? A hortobágyi pusztába deportált „osztályidegennek” is jobb sora volt, legalább nem zavarta a szögesdrót és a kerítés, ha nézni akarta a délibábot.
A Stateless kendőzetlenül megmutatja azt, amiről a világsajtó évek óta cikkezik, és ami ellen az emberi jogi szervezetek számos alkalommal felemelték a hangjukat, hogy az ausztráliai menekülttáborok lakói súlyos attrocitásoknak, fizikai és lelki bántalmazásoknak, terrornak vannak kitéve a biztonsági szolgálat, a hatóság emberei által. Ausztráliának a menedékkérőkkel szembeni nagyon kemény politikájáról mindent elmond az, hogy még akkor sem engedik a letelepedést, ha a hatóságok jogosnak találják az illető menedékjog iránti kérelmét.
A Stateless epizódjait nézve, egyre inkább az a benyomása az embernek, hogy az ausztrál bevándorlási hivatal egy gittegylet, ahol azért csesznek el mindent a nagy bürokraták, hogy eltántorítsák a menedékkérőket az országtól, és ez nem rendszerhiba. Szándékosan működésképtelen az egész. Így fékezik meg a menekültáradatot, és az ENSZ-nek is fel lehet mutatni valamit, ha nagyon kíváncsi. Ebben a fertőben a buzgó hivatalnok (Asher Keddie) is kikészül idegileg a migránsok leépülését látva, elvégre érző nő, aki gyereket akart, csak nem jött össze negyvenéves korára, mert a hivatal oltárán feláldozta a méhét, és ugyanúgy menekül a múltja elől, mint az afgán migráns.
A sorozatot Cornelia Rau igaz története ihlette: a német születésű, de évek óta Ausztráliában élő nőt csaknem egy évig tartották fogva törvénytelenül egy sivatagi táborban. A minisorozatban menekültek és tábori alkalmazottak történetei bontakoznak ki, és mindenkinek megvan a keresztje. Az ötletgazda, a producer, a kétszeres Oscar-díjas Cate Blanchett szereplőként is felbukkan, de a „súlyosabb” szerep a szkizofrén stewardess bőrébe bújó Yvonne Strahovskinak jutott, akit A szolgálólány meséjéből ismerhetnek a sorozatrajongók.
BeA


























