A keleti rangadó elé: mi lesz veled, DVSC?

Három bajnoki óta veretlen a Loki, de nyolc (!) bajnoki óta nyeretlen – ennek a következménye, hogy a csapat a kiesőhelyről várja az év végi hajrát. Az ősz halántékúak sem emlékeznek arra, mikor várta – a papírforma alapján – ennyire esélytelenül a keleti rangadót a debreceni együttes.

Az idény eleje óta – az ismét beugró Dombi Tiborral együtt – a negyedik vezetőedzőjét „fogyasztó” vasutasgárda augusztus 31-én – a Zalaegerszeget legyőzve – szerzett utoljára három pontot, és a játéka láttán még a legoptimistább Loki-hívek sem reménykedhetnek szorgos pontszerzésben az őszi szezon még hátralévő négy bajnokiján. A csapat ugyanis előbb a Diósgyőr vendége lesz, majd fogadja a Ferencvárost és az Újpestet, végül a Zalaegerszeg otthonába látogat. Ugyan kit verne meg a DVSC, ha a tökutolsó Kecskemétet sem tudta legyőzni hazai pályán? – töpreng csalódottan a piros-fehér tábor.

November 30., szombat, 16.30: DVTK–DVSC
December 5., csütörtök, 20.00: DVSC–Ferencváros
December 8., vasárnap, 17.00: DVSC–Újpest
December 14., szombat, 14.30: ZTE–DVSC

A szurkolókat az tölti el aggódással – vagy inkább már félelemmel –, hogy augusztus óta teljes apátia uralkodik a Nagyerdei Stadionban. Mi másról tanúskodna a legutóbbi, 2600-as nézőszám a 20 ezres arénában? Kínjukban már azzal viccelődnek egyesek, hogy zárt kapuk között rendezték a Kecskemét elleni kiesési rangadót…

Természetesen lehet rossz napot kifogni, egy-egy meccsen rosszul játszani, de három hónapnyi vesszőfutás már nem a balsors műve, nem fogható az égiekre, hanem rossz döntésekből álló, hosszú folyamat következménye. El lehet verni a port a játékosokon – többen ezt Dzsudzsák Balázsékon meg is teszik, például mezlevétel formájában –, de a rossz játékospolitikával operáló klubvezetés is a velejéig benne van a kudarcban. Azért mindenképpen őket terheli a felelősség, hogy a nyáron igazolt labdarúgók egyszerűen nem ütik meg az NB I. szintjét. Talán Szűcs Tamás az egyetlen kivétel.

A nagy reményekkel érkező légiósok még az NB III-ban sem tűnnek ki

– állítják azok, akik időnként a Teniszkében sörözés közben belefutnak a kis Loki meccsébe. Victor Braga legnagyobb problémája a labda, az örmény Zhirayr Shaghoyanról eddig nem derült ki, hogy miért válogatott a hazájában, a japán Naoaki Senaga olyan, mint Colombo felesége, az elefántcsonparti Yacouba Siluét láttuk ugyan néhányszor, de inkább hagyták volna őt is rejtve, és még sorolhatnánk. Vagy említhetnénk a lassan egy éve Debrecenbe szerződött Szuhodovszky Somát is, aki válogatottként érkezett, és azt hittük, megrengeti nekünk a világot, ám – a hét végi góljával együtt is – a piros-fehérben nyújtott teljesítményével messzebb került a nemzeti gárdától, mint három nagyfröccs után id. Kovács Albert a Megye II-ből.

Amit már hete óta lát a búsongó lokista, az tömören így foglalható össze: a támadójáték vérszegény, a középpálya átjáróház, a védők kiszolgáltatott helyzetben csak csetlenek-botlanak, és ha nem Megyeri véd, az elmúlt nyolc bajnokin nem húsz, hanem negyven gólt kap a csapat.

Senki nem állíthatja, hogy szándékos, DVSC elleni összeesküvés zajlik a színfalak mögött, mert kétségtelenül látszik a törekvés, csak mintha a tehetség, a tudás, a józan ész hiányozna a pályáról és a klubszékházból egyaránt. Ez a tudat tesz frusztrálttá mindenkit Debrecenben, mély letargiát érezni a B-középben és a VIP-szektorban egyaránt. Ebből kitörni rendkívül nehéz feladatnak ígérkezik. Vagy talán valamivel könnyebbnek, ha lecserélik a téli holtszezonban a teljes csapatot.

Addig is lokista szívek sóhaja száll az ég felé.

BeA