„Elfradisodott” a DVSC, és ez sokaknak nem tetszik a cívisvárosban
Hiába nyert, és lépett elő a harmadik helyre a labdarúgó NB I. tabelláján a DVSC, amelyet a téli holtszezonban még a kieséstől féltettünk, a piros-fehér táborban nyoma sincs a felhőtlen, össznépi boldogságnak. Ennek az az oka, hogy Szrdján Blagojevics vezetőedző Kisvárdán pályára küldött kezdőcsapatában mindössze három magyart számláltunk, Dzsudzsák Balázst, Varga Kevint és Ferenczi Jánost. Ugyan a jó tavaszi szereplés a légióshadnak is köszönhető, több szurkoló adott hangot aggályainak a közösségi portálon.
Van, aki gúnyosan Kósa Lajost idézi a klub hivatalos Facebook-oldalán. A politikus a 2022-es választási kampányban, a Cívishírnek adott interjúban fogalmazott így:
„Arról egyébként nehezen lehetne engem meggyőzni, hogy jobb leszerződtetni kéttucatnyi délszláv, ukrán, albán és afrikai légióst, mint a saját utánpótlásunkra támaszkodni, még akkor is, ha tudjuk, hogy rövidtávon lesznek nehézségeink. Kíváncsi vagyok, Csercseszov vajon hogy mondja el az albán játékosainak, hogy dobbanjon a Fradi-szív? Nekünk más a filozófiánk.”
Jegyezzük meg, Kósa Lajos ezt még akkor mondta, amikor az általa vezetett DVSC Egyesület volt a klub gazdája. Azóta örmény többségi tulajdonba került a Loki, és látszik, hogy most vagy homlokegyenest más a „filozófia”, mint korábban, vagy csak egyszerűen nem találni NB I-es szintű magyar fiatalt a pallagi futballakadémián. Mi mindenesetre utóbbira tippelünk.
A kritikai elem, hogy túl sok a légiós a csapatban, eddig leginkább a Ferencvárost érte. Nyilvánvalóan Csercseszov edző nem egy magyargyűlölő oszét, hanem vérprofi edző, aki – nemzetiségtől függetlenül – posztonként a legjobbakat teszi a csapatba. Apropó! Élénken él még az emlékezetünkben, hogy amikor a Ferencvároshoz érkezett, első nyilatkozatai egyikében így fogalmazott:
„Analizáltam a csapatot, majd azt kérdeztem Kubatov elnök úrtól, hol vannak a magyar játékosok?”
Vagyis még Csercseszovot is meglepte, hogy túl sok a légiós a keretben, de vélhetően lélektanilag hamar feldolgozta ezt a "sokkot", és azóta egészen szép sikereket ért el a légióshaddal. Ugyanígy Blagojevicset sem érdekli az, hogy mi a magyar futball egyetemes érdeke, mert egyszerűen nem ez a dolga. Őt azért szerződtették, hogy hétről hétre győzelemre vezesse a DVSC-t, és amikor majd mély hullámvölgybe kerül a csapat, akkor páros lábbal rúgják ki, ebben egészen biztosak lehetünk. Ilyen az edzői sors.
Sokkal inkább lehetne mutogatni az utánpótásnevelésre, vagyis az akadémiákra, és megkérdezni, hogy mi az eredménye az elmúlt tíz év állami szerepvállalásának, jelentős támogatásának, a tao-pénzeknek? Hol vannak a fiatal magyar játékosok, az akadémia-növendékek? Bár nem látogatjuk rendszeresen a pallagi labdarúgóképző krémjét felvonultató DVSC II. mérkőzéseit az NB III-ban, vélhetően Blagojevics ezt teszi, és minden bizonnyal nem az első rigómezei csata traumája miatt mellőzi újabban a magyar fiatalokat, hanem azért, mert nem talál megfelelőt…
Ilyenkor mindig a megyei labdarúgó-szövetség korábbi elnöke, a Debreceni Egyetem tanszékvezetője, Csende Sándor jut eszembe, aki egyszer – még az internet előtti időkben – a Hol vannak a tehetséges magyar játékosok, az új Sándor Tamások? kérdésre a megyei napilap szerkesztőségében úgy válaszolt:
„Hol lennének? Nem léteznek! Ami a magyar labdarúgásban utánpótlásnevelés címén zajlik, az egyenlő a nullával!”
Csende Sanyi bácsi már régóta nincs az élők között, és már nem reménykedhet úgy, mint mi, hogy a milliárdos állami támogatások, a tao-pénzek hatására ez megváltozik. Majd jövőre...
Cs. Bereczki Attila
[Beillesztett cikk: Magyarok és külföldiek hozták össze a Loki álomszép gólját]
