Magyar nőknek és férfiaknak, elrettentésül: Kalifátus

Nem tudjuk, hová fut ki a koronavírus-járvány, de a karantén idejét értelmesen, vagy legalábbis minőségi néznivalóval is el lehet tölteni, csak éppen internet és áram legyen. Két évtized együttélés után sok magyar házasságban a koronavírus a legkisebb rossz, ami történhet, ezért most különösen fontos, hogy mindenki kösse le magát, merüljön el valamiben a családi béke érdekében. A könyvolvasás ma már sci-fi, szobafogság esetére így könnyebb, vizuális kikapcsolódást ajánlunk, szigorúan szubjektív alapon. Sorozatajánló a járvány idejére!

Kalifátus, 2020, 1. évad, Netflix

A kalifátus mint államforma ismerős a történelmi könyveinkből, amikor az iszlám az aranykorát élte, kalifátusokban szerveződtek a muszlim birodalmak, amelyek a középkorban évszázadokon át gazdasági, kulturális, katonai fölényt élveztek a nyugati keresztény világgal szemben, és annyi maradandót alkottak, hogy amikor fordult a kocka, az európaiak ezen humanista, liberális, tudományos vívmányokból nagyon sokat profitáltak az élet minden területén.

Ez nem történelemóra, de az érzékeltetés miatt volt szükség a kis felvezetőre: a Netflix által műsorra tűzött svéd Kalifátus NEM az iszlám aranykoráról, hanem éppen ellenkezőleg, napjainkról, a legsötétebb időszakáról szól. Most nem humanista gondolkodók emelik az iszlám társadalom rangját, hanem nőgyalázó, vérszomjas terroristák a sária jegyében züllesztik, még a mai napig is, mert bár nemzetközi összefogással 2017 végére sikerült felszámolni a terrorszervezetet, titokban itt-ott még élnek a sejtjei.

Irak amerikai megszállása szülte Iszlám Állam szunnita dzsihádistái a szíriai polgárháborút is kihasználva foglaltak el számos iraki, majd szír tartományt, ahol az iszlám erkölcsi és vallási vezérelveinek szélsőséges értelmezése szerint alakították ki életüket, brutális erőszakot alkalmazva minden más vallású és civilizációjú emberrel, de még a síita muszlimokkal is.

A svéd-jordán koprodukcióban készült Kalifátus (Caliphate) az Iszlám Állam utánpótlás-toborzását mutatja be egy izgalmas thrillersorozatba ágyazva, és amely nemrég jelent meg a Netflix kínálatában. A fordulatokról természetesen nem rántjuk le a leplet, aki látta a „tettes”, a svéd Filmlance korábbi produkcióját, A híd (Bron/Broen) című svéd-dán nagysikerű krimit, sejtheti, hogy ezúttal is tobzódnak az izgalmak.

A Kalifátus története két szálon fut, Stockholm és a szíriai Rakka a két helyszín, a kettő között pedig szoros a kapcsolat, és a szálak összeérnek. Az Iszlám Állam nemzetközi toborzó- és logisztikai hálózata ugyanis a svéd fővárosig is elér, mert

radikalizálódásra hajlamos közel-keleti bevándorlóból tele a padlás, vagyis a stockholmi paneltelep és annak iskolája.

Onnan már sokan estek csapdába, a szíriai helyszínen követhetjük végig egyikük szenvedését a mellén lógó csecsemőjével, majd kétségbeesett próbálkozását a szökésre. Az iszlám fundamentalista azonban bárhol, bármikor, bármire képes, főleg egy nővel szemben. Rakkában Kalasnyikovval az oldalán flangál az utcán, Allah dicsőségére lazán égbe ereszt egy tárat. Stockholmban azonban az integráció mintaképe, intellektuális kisugárzású, attraktív ember, de mindez csak álca. A velejéig gonosz. Potenciális áldozatai a tinédzser lányok, akiknek a hamvas bőrük és a méhük nagy kincs a saría világában.

A muszlim világ kényszerházasságairól tudunk, a „gyakorlatban” szembesülni vele mégis sokkoló. Erre az érzésre vezet rá kíméletlenül a Kalifátus, továbbá a kulturális különállásra, a szegregált bevándorlónegyedek életére, az ott boldogulni próbáló családokra, az azokon belüli megosztottságra, a szülői tehetetlenségre.

Kiváló színészi alakítások fokozzák az izgalmat az egyébként is lebilincselő sztoriban. Jegyezzünk meg két nevet: Gizem Erdogan és Aliette Opheim. Két remek színésznő, még hallani fogunk róluk, egészen biztos. Remélhetőleg már a Kalifátus második évadában!

Cs. Bereczki Attila