Újabb izraeli gyöngyszemre bukkantunk: annyira szomorú, hogy fáj nézni

Újabb, a zsidó-palesztin szembenállást kegyetlenül őszintén bemutató sorozatba botlottunk az HBO kínálatát böngészve. Vélhetően azért csak most, mert az Our Boys (A mi fiaink) meglehetősen csendben debütált 2019-ben. Így aztán már szakállas lehet egy sorozatjunkie számára, de nem mindenki az, és olyan különleges darabról van szó, hogy sosem lesz idejétmúlt, örökké tartó, mint a zsidó-arab konfliktus.
A mi fiaink az úgynevezett Ötven napos háború kirobbanására koncentrál. 2014-ben gyűlöletgyilkosságok vezettek az újabb zsidó-arab fegyveres összecsapáshoz, amelyben végül megsemmisült Gáza épületeinek harmada, meghalt több mint kétezer palesztin, köztük több száz gyerek. A muszlim szélsőségesek akcióinak tudniillik mindig a palesztin civilek isszák meg a levét, mert a Gázából a zsidó lakótelepkre, iskolákra kilőtt rakétákra kíméletlen légicsapásokkal válaszol Izrael. Ez történt 2014 nyarán is, amikor az indulatok azután szabadultak el, hogy Jeruzsálemben brutális kegyetlenséggel megöltek egy arab tinédzsert – elrabolták, összeverték, majd még élt, amikor leöntötték benzinnel és felgyújtották –, válaszul arra, hogy három héttel korábban három izraeli fiatalt gyilkoltak meg hasonló kegyetlenséggel. Abszurd az egész, legalábbis a jó öreg Európából nézve.
Az HBO sorozata az arab fiú gyilkosainak felkutatására, a nyomozásra, továbbá a gyászba boruló arab családra fókuszál, mégpedig a legapróbb részletességgel és olyan dramaturgiai vonalvezetéssel, hogy az a nézőnek is fáj. A fikciós – vagyis megrendezett – jeleneteket eredeti felvételekkel váltogatják, ettől még inkább hátborzongató az egész. Hiszen mi más adná vissza jobban egy tüntetés, egy utcai harc hangulatát, mint az eredeti felvétel?
Ez a sorozat csak ínyenceknek való, hiszen olyan lassú és sötét a történet kibontakozása, hogy abba a többség két-három epizód után „belefárad”, de a nyomasztó hangulatnak nagyon fontos szerepe van. Így kapunk látleletet a zsidó-palesztin helyzetről, ami annyira feszült, hogy hétköznapi emberek is kiesnek a szerepükből és felülnek a gyűlöletvonatra. Benne van még a sorozatban a tömeghisztérián átlátó nyomozó, az arab szülőktől még a gyászt is elvevő muszlim szélsőségesek, az izraeli politika, az ortodox zsidók zárt közössége, a kettéosztott Jeruzsálem.
Akárcsak a szenzációs Fauda esetében, itt is nagy jelentősége van az eredeti nyelvnek – szigorúan magyar felirattal ajánljuk! –, ugyanis a zsidó szereplők értelemszerűen héberül, a palesztinok pedig arabul kommunikálnak. A szinkron ebben az esetben is elvesz az élvezeti értékből, ráadásul megöli a lényeget, a súlyos különbözőségek érzékelését. A sorozat címe (A mi fiaink – Our Boys) együvé tartozást üzen, de ebben a világban – már a teremtőtől kezdve – semmi sem közös.
BeA


























