A hajdú-bihari Téglásról az űrállomásig

Ha valaki azt mondja, Téglás és űrkutatás, alighanem keveseknek jut eszébe közös kapocs. Pedig van ilyen – méghozzá élő, dolgozó, alkotó személy, aki egy kisváros meghittségéből dolgozik a csillagközi jövőn. Domokosné Szabolcsy Éva, a Debreceni Egyetem docense, a HUNOR Program keretében megvalósuló VITAPRIC növénybiológiai projekt kutatója nemcsak a laboratóriumban mozog otthonosan, hanem Tégláson is, ahol immár 25 éve él férjével és családjával.

Szakolyból származik, ahogy férje is, de a téglási szolgálati lakás után Téglás lett az otthonuk is. És ha egyszer valami megtetszik, az ott is tartja az embert. – Nagyon megszerettük a várost – meséli Éva –, barátaink élnek itt, a fiam itt nőtt fel, bölcsődétől az iskoláig, és a helyi közösség befogadott bennünket. Logisztikailag is jó helyen vagyunk, de ami igazán fontos, az az otthonosság érzése. Jóban vagyunk az emberekkel és a fiam sportkarrierje is itt kezdődött, igaz, most már a szomszédos Újfehértó csapatában rúgja a labdát.

A kisvárosi élet derűje és csendje mögött azonban világraszóló munka zajlik. Az asszony a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Karán dolgozik, ahol az Alkalmazott Növénybiológiai Intézet kutatócsoportját erősíti. Az utóbbi időben viszont nemcsak a hajdúsági földeken, hanem a világűrben is csíráznak azok a magvak, melyek kollégáival együtt, az ő keze munkáját dicsérik.

Magyar magok a világűrben

A HUNOR – Hungarian to Orbit, azaz a Magyar Űrhajós Program keretében Kapu Tibor magyar űrhajós több tudományos kísérletet hajtott végre a Nemzetközi Űrállomáson. Ezek közül az egyik legkülönlegesebb a VITAPRIC projekt volt, amely három növényfaj – paprika, retek és búza – csíráztatását célozta meg a súlytalanság körülményei között.

A kísérlet alapja nem újkeletű: a paprika különösen fontos szerepet játszik a magyar kultúrában és mezőgazdaságban. Nem véletlen, hogy már a múlt század húszas éveiben készített Szentgyörgyi Albert Nobel-díjjal elismert tudósunk egy Vitapric nevű, magas biológiai értékű pürét belőle. A program innen kapta a nevét, és ennek a tudományos örökségnek a folytatása zajlik ma, immár az űrben is.

– A paprikával kezdtünk, hiszen ez hazai szívügy – mondja Domokosné Szabolcsy Éva. – Régóta foglalkozunk növények zárt rendszerű nevelésével, legyen szó vertikális vagy horizontális megoldásokról. Ami végül Kapu Tibor magyar űrhajós kezébe került, az hosszú évek kutatómunkájának eredménye.

A cél világos: hosszú távú űrutazások során elengedhetetlen lesz, hogy a személyzet maga termelje meg legalább az élelmiszer egy részét. Emellett a növények szerepe a mentális egészség, az oxigéntermelés és a stresszcsökkentés szempontjából is kiemelt.

Csírák a csillagok között

A növények súlytalanságban történő csíráztatása nem új keletű gondolat, de a magyar kutatók megközelítése újító: előkezeléssel készítették fel a magokat az űrbeli stresszfaktorokra – például a kozmikus sugárzásra, a víz sajátos viselkedésére vagy az eltérő szén-dioxid szintre.

– Ez a stressztűrés-kutatás a doktori munkámhoz is kapcsolódik – magyarázza a kutató. – Akkoriban a szelén hatását vizsgáltam a csírázásban. Most, húsz évvel később, újra előkerült a szelén, de már egy űrbéli vonatkozásban. Ez személyesen is különleges élmény számomra.

A speciális növénynevelő eszközökben csíráztatott magvak sorsát folyamatosan nyomon követték Budapesten, a HUNOR Payload Support Centerében, ahol a kutatócsoport tagjai tanácsaikkal segítették az űrhajóst. Prof. Fári Miklós és Prof. Veres Szilvia kollégákkal együtt Éva is ott volt, amikor Tibor az első fotókat készítette az összeszerelt eszközökről. A magvak kicsíráztak – és a sikernek közösen örültek kutatók és asztronauták egyaránt.

 A földi tükörkísérlet

 Az űrállomáson zajlott munkákkal együtt zajlottak a földi párhuzamkísérletek a Debreceni Egyetem Biodrome kutató üvegházában. A cél: összevetni az űrben és a Földön csírázott növényeket. Mint azt képeken látták, a világűrben a növények meglepően jól teljesítettek – egyes esetekben gyorsabban is fejlődtek.

– Kapu Tibor lefagyasztotta a csírákat mínusz 80 Celsius-fokon, és ezek a minták még az idén visszajuthatnak a Földre – mondja Éva. – Itt, Debrecenben is lefagyasztottuk a csírákat, így a két mintacsoportból párhuzamosan tudunk molekuláris biológiai és fitokémiai vizsgálatokat végezni.

Ez a kutatási szakasz idén és jövőre zajlik majd. A cél az, hogy teljes értékű, fogyasztható növényeket tudjanak termeszteni a világűrben – nemcsak a termésük, hanem a leveleik, sőt a csíráik hasznosításával is.

Magyar tudás a csillagok között

 A VITAPRIC-program sikeres pályázat útján nyert támogatást egy kormányzati kutatási kezdeményezés részeként, amely több tudományterületet is célzott, köztük az űrkutatást. A Debreceni Egyetem által vezetett programban ötévnyi fejlesztés és tesztelés eredménye kristályosodott ki abban a pillanatban, amikor a magyar űrhajós a magokat megöntözte a tenyésztőben.

És hogy mit jelent ez Téglásnak, Hajdúságnak, Magyarországnak? Azt, hogy az itt élő emberek – ha csendesen is – a világűr jövőjét írják. Például egy paprikamag formájában.