Éva Presszó: semmihez sem hasonlítható energia
Öt évvel ezelőtt Vincze Krisztiánnal arról beszélgettünk, épp “tatarozáson" esik át az Éva Presszó, ugyanis akkor szó volt egy kis jövés-menésről is. Hogy áll most a “ház”?
Pesti Viktória: 2019-20-ban tulajdonképpen nagy kavarodás után megszűnt az aktív alkotómunka. Nem is feltétlenül kerestük mindannyian egymás társaságát, míg végül 2023-ban Pali a szülinapjára a zenekart kérte. Pontosabban egy együttzenélést az Incognito klubban, ahol gyakorlatilag a zenekar megszületett korábban. Ez az esemény annyira jólesett nekünk (és másoknak), hogy eldöntöttük, megismételjük jövőre is, akkor már a Campus Fesztiválon, a jövés-menést megelőző ős-Éva Presszó tagjaival.
Vigh Éva: Évente egy koncertre összejövünk, egyelőre ez a megállapodásunk, mert azért csak kiderül, hogy nem tudunk egymás nélkül élni. És ez csak félig vicc. Ennyi év után is jól működik köztünk a kémia, szeretünk együtt zenélni és a presszós közönség is igényel bennünket.
Kerek születésnapot ünnepteltek idén. Megadjátok a módját?
Pesti Viktória: Azt hiszem, igazán megadtuk a módját. Tavasszal a Víztoronykertben léptünk fel a Hiperkarma előtt. Nagyon sok régi presszós arc eljött a bulira, igazi időutazás volt nekik játszani. Videófelvételen is megörökítettük az eseményt, fent is van a YouTube-on. Kaptunk olyan visszajelzést is, hogy ez volt a valaha volt legjobb Éva Presszó koncert.
Egy évtized egy zenekar életben hosszú idő – ti időközben gyakorlatilag felnőttetek. Készítettetek számvetést? Van, ami lehetett volna másképp?
Vigh Éva: Nem voltak nagy, sírós összeborulások. A találkozásaink alkalmával mindig szívesen elevenítünk fel egy-egy sztorit az utazásainkból, a koncertjeinkről – tényleg szeretünk együtt lenni. Sokat gondolkodtam azon az évek során, hogy lehetett-e volna máshogy, de mindig oda lyukadok ki, hogy az akkori körülményekből, az akkori gondolkodásunkkal az általunk legjobbnak vélt döntéseket hoztuk meg. Rengeteg dolog történt mindannyiunk életében. A legörömtelibb, hogy született öt csodálatos kisgyerek; már csak ezért sem gondolnám, hogy bárhol is elrontottuk.
Változott a közönségetek a kezdetekhez képest?
Pesti Viktória: A közönségünk velünk együtt nőtt fel. Aki egyszer ráérez a presszókávé ízére, többé nem szabadul.
Vigh Éva: A mai napig olykor odajönnek, hogy mi újság a Presszóval, mikor leszünk ismét színpadon. Vagy kapok egy üzenetet, hogy az autóban hallgatják a lemezünket munkába menet; egy videót, a Pauza klipjére táncoló kisgyerekről, aki akkor még meg sem született, amikor a klip készült.
2035-ben miként látod az Éva Presszót egészében, és benne magatokat?
Vigh Éva: A legszebb álmaimban még készül egy lemez az első album óta született dalokból, esetleg még néhány fióklakó is elkészül. És addig is az évi egy koncertünket megtartjuk.
A siker sok mindenben mérhető: alkotói kedvben, harmóniában, érdeklődésben, visszajelzésekben, kívülről fújt dalszövegekben. Számotokra mit jelent?
Pesti Viktória: Amikor azt érzed, hogy ebben az adott pillanatban sehol máshol nem lennél szívesebben, az a “siker”. Ez lehet egy jó hangulatban telt zenekari próba, vagy amikor egy dal pont úgy szól és olyan energiatöltettel bír, ahogy kell. Vagy persze egy koncert is lehet ez, ami után elégedetten jövünk le a színpadról.
Vigh Éva: Egyetértek. A közös alkotásban van valami semmihez sem hasonlítható energia. Kezdetben a sikert a koncertek számában, a prominens helyszínek, egy új klip vagy hanganyag elkészülte is jelentette a zenei munka élménye mellett. Szerelmes voltam a munkafolyamatainkba: imádtam klippeket kiötölni és nézni, ahogy ötletből a közös munkán keresztül valóssággá válnak. Ugyanez a zenével: egy gitár riffből, dallamból vagy szövegből lett egy dal.
– BCSH –
