Könnyfakasztó propagandafilm Izrael utolsó hőséről, akivel riogatták a magyarokat
Már egy hete megtekinthető a Netflixen a legszebb propagandafilm, amit az amerikai streamingóriás valaha is készített. Kézenfekvő egy olyan ember életművét izgalmasan, hősi pátosszal feldolgozni, aki lehetetlen küldetések egész sorát vállalta, hogy mentse hazáját és a népét, és ezen küldetéseket jószerivel sikeresen teljesítette is. Így vélhetően előre megfontolt szándékkal nem tartalmaz szinte semmi kritikai elemet a mű.
A dokumentumfilm a 2016-os Herzl-hegyi temetés felvételével nyit. Az első képcokákon ismerős arcok: Bill Clinton, Barack Obama, Tony Blair, David Cameron, Károly herceg, François Hollande, Orbán Viktor, továbbá királynők és királyok, a világ majdnem összes kormány- és államfője. Ilyen temetést nem látott még a világ! A narrátor sem akárki, a kétszeres Oscar-díjas hollywoodi ikon, George „Békeharcos” Clooney. Ha valaki eddig nem ismerte Simon Pereszt, néhány másodperc alatt leesik a tantusz: nagy emberről szól ez a Netflix-produkció!
Peresz sztorizása és a korabeli felvételek együtt adják a dokumentumfilm pikantériáját. Utolsó interjújában Richard Trank rendezőnek – a magánéleti szálakat is beleszőve – idézi fel a politikai pályafutását, ami egy az egyben megegyezik a modern Izrael történelmével.
Mesél a kelet-lengyelországi – ma fehéroroszországi – Visnyeváról, ahol született, a kibucról, ahol férfivá vált és családott alapított. Hamar eljutunk 1948-ig, amikor – alig 25 évesen – illegális fegyverbeszerző útra küldi David Ben-Gúrion, Izrael első államfője, hogy az újdonsült állam katonái vissza tudjanak lőni az őket megtámadó, dzsihádot hirdető arabokra. Élvezettel mesél a múlt nagy történéseiről, a valóra vált álmokról, és fájdalommal arról, hogy egy izraeli jobboldali radikális lelőtte a nagy politikai ellenfelét, Jichak Rabin miniszterelnököt, akivel együtt Nobel-békedíjat kapott az izraeli-palesztin békefolyamatban tett erőfeszítésekért.
Bár az izraeli államalapítók közül egyedül ő nem volt katona, a saját maga módján megvívta a hatnapos háborút, a jom kippuri háborút, diplomácia érzéke, kiterjedt kapcsolatrendszere előbb a túlélést, majd a megerősödést jelentette Izrael számára. Ő volt az Izrael államot alapító és életben tartó legendás politikusi generáció utolsó tagja. Öt különböző párt és pártszövetség színeiben 55 évig ült az izraeli törvényhozásban, a Knesszetben, kétszer is miniszterelnökként, majd élete alkonyán államfőnek is megválasztották.
Magyarországon a Közel-Kelet történései iránt csak felületesen érdeklődő, de zsidó expanziótól annál jobban rettegő szélsőjobb – Vona Gáborral az élen – vette a szájára gyakran a nevét, amikor 2007-ben egy gazdasági fórumon azt mondta,
„Izraelnek példa nélküli gazdasági sikerei vannak, mostanra kivívtuk gazdasági függetlenségünket, felvásároljuk Manhattant, Lengyelországot, Magyarországot és Romániát.”
Peresz vérbeli politikusként, hivatalban lévő államfőként az izraeli gazdaság sikereit, egy kis ország nagy teljesítményét kívánta hangsúlyozni ezzel a – kétségtelenül félresikerült – mondattal, amely jó ürügyet szolgáltatott az antiszemita rettegőknek, akik akkoriban többnyire a Jobbik-zászló alatt sorakoztak, és televízióban, rádióban, a munkahelyeken, az utcán, a kocsmában, futballmeccsen, de még a családi ebédnél is jajveszékeltek, hogy „na ugye, mi megmondtuk előre”.
De ne csak a régi jobbikosokon verjük el a port, még hét MDF-alapítónak (Bíró Zoltán, Csóri Sándor, Csurka István, Fekete Gyula, Für Lajos, Kiss Gy. Csaba és Lezsák Sándor) is kimaradt a reggeli kávé aznap, amikor – ugyan kifejezték nagyrabecsülésüket Peresznek az államalapító és építő tevékenységéért – nyílt levélben vártak választ arra, hogy mégis milyen formában képzeli el Magyarország felvásárlását. Mintha ők sosem mondtak volna hülyeséget politikusként…
A Netflix-dokumentumfilmben természetesen nincsen benne, hogy Magyarországon ekkora indulatokat kavart az izraeli politika nagy öregje egy elszólással. A lenyűgöző képek azonban kárpótolhatják azokat is, akik még mindig izraeli megszállástól féltik a hazájukat. A menekültválság, az Európa felé tartó muszlim migránshadak megjelenése óta egyre kevesebben vannak ilyenek, de ők is örömüket lelhetik abban, hogy a rendező végig gyönyörű képekkel operál Izrael mesés tájairól, a történelmi Jeruzsálemről és a semmiből kinőtt modern városokról, vagyis Peresz álmairól, aki ezzel zárja kalandokban gazdag élete utolsó interjúját:
„Egyszer majd a földünk sokkal jobb lesz, mint amilyen ma, mert az utunk a tökéletesség keresése.”
Cs. Bereczki Attila
[Beillesztett cikk: Újabb izraeli gyöngyszemre bukkantunk: annyira szomorú, hogy fáj nézni]
