Debreceni születésű természetfotós hatalmas sikere

Február 26-án este a Varázslatos Magyarország a pályázat 2010-es indulása óta 16. alkalommal rendezte meg nagyszabású díjátadó gáláját és kiállításmegnyitóját. A rangos eseménynek immár második alkalommal adott otthont a Fővárosi Állat- és Növénykert Biodómja, amely különleges atmoszférájával méltó helyszínt biztosított a 2025-ös pályázati évad lezárásának. 

Az eseményen, amely egyszerre volt a fotóművészet és a természetvédelmi elköteleződés ünnepe, Daróczi Csaba vehette át A Magyar Természetfotó Nagydíját és az azzal járó Arany Daru szobrot, míg a dobogó második és harmadik fokára Lóki Csaba és Hogya István állhatott fel.

Sós Endre, a Fővárosi Állat- és Növénykert főigazgatójának nyitóbeszéde után Gaál Péter, a Varázslatos Magyarország alapítója és tulajdonosa beszélt a szervezet mögött álló filozófiáról. Hangsúlyozta, hogy a VM küldetése egy olyan platform működtetése, amely a bemutatkozási lehetőségek lehető legkomplexebb eszköztárával támogatja a természetfotósok szakmai kiteljesedését, emellett kiemelt figyelmet fordít a közönség szemléletformálására és a természet értékei iránti elkötelezettség elmélyítésére.

A Magyar Természetfotó Nagydíja rangját a tekintélyes szakmai zsűri is emeli. Bár Litauszki Tibor természetfotós nem tudott személyesen jelen lenni az eseményen, a zsűri többi tagja – köztük Britta Jaschinski világhírű fotóriporter, Máté Bence és Suhayda László természetfotósok, Szilágyi Attila természetvédelmi szakember és természetfotós, Tóth Zsolt Marcell természetfilmes, valamint ifj. Vitray Tamás, a National Geographic Magyarország Magazin szerkesztője – jelenlétével tette még ünnepélyesebbé a díjátadót.

A jelenlévők, Gaál Péter személyes történetén keresztül, mély tisztelettel és szeretettel emlékeztek meg a nemrég elhunyt, fantasztikus fotós életművet örökül hagyó Keleti Éváról, aki 14 éven át volt a Varázslatos Magyarország zsűritagja. Bár nem tartotta magát természetfotósnak, hitte, hogy minden jó kép ugyanarról szól: az életről, a fényről és az igaz pillanatról. 

A Magyar Természetfotó Nagydíját és a vele járó Arany Daru szobrot Daróczi Csaba vehette át, míg Lóki Csaba ezüst, Hogya István pedig bronz díjjal gazdagodott. A dobogósok elismeréseit Török Zoltán és Gaál Péter adta át. 

Számos különdíj is gazdára talált. A Fotoplus különdíjat Herpai Imre Tollászkodás című alkotása kapta, amelyet Erdősi Zoltán ügyvezető-tulajdonos adott át. A CEWE különdíjat Ekler László Mutatványosok című képéért Zoboki Zoltán ügyvezető igazgató nyújtotta át. A Nimród Fotóklub portfóliódíját Ravasz Balázs vehette át Barbalics Nándor klubelnöktől. A naturArt „Bágyi Ferenc Emlékdíj" nyertese Hogya István Telihold című képe lett. A Jane Goodall Intézet különdíját szintén Ravasz Balázs kapta Óvóbácsi című alkotásáért, Kádár András főtitkártól. A közönségszavazás győztese Pászthy Dávid lett.

A 2025-ös pályázati év során közel kétszáz fotóstól több mint háromezer fénykép érkezett be, amelyek közül a ranglista 50–4. helyezettjeinek munkáiból vetítést is láthatott a közönség. 

A program zárásaként a látogatók a Biodóm letisztult tereiben fedezhették fel azt a térbeli installációra épült kiállítást, amely 56 alkotó 206 felvételén keresztül mutatta be az idei pályázati év legszebb pillanatait. A tárlaton hangsúlyos szerepet kapott A Magyar Természetfotó Nagydíja első három helyezettjének portfóliója, de a különböző pályázati kategóriák győzteseinek válogatott alkotásai is helyet kaptak a válogatásban.

A kiállítás átfogó képet ad Magyarország tíz nemzeti parkjának lenyűgöző természeti világáról is, bemutatva hazánk élőhelyeit és természeti értékeit.

A Magyar Természetfotó Nagydíja – 1. hely

Daróczi Csaba

1969-ben született Debrecenben, majd Püspökladányban nőtt fel. 1994 óta Soltvadkerten él családjával, és a helyi általános iskolában tanít földrajzot és testnevelést, illetve a művészeti alapiskola fotó tanszakán vezet egy csoportot.

A természetfotózással a szegedi főiskolás évei végén ismerkedett meg egy véletlennek köszönhetően. Egy barátja invitálására elment egy természetfotó kiállításra, aminek hatására eldöntötte, hogy ő is ezzel szeretne foglalkozni. A tanulásban – az önképzésen kívül – hatalmas segítség volt számára a dr. Molnár Gyula által vezetett szegedi CSEMETE fotóklub, ahol rengeteg tudást szívott magába. A sors akaratából 1994-ben a Kiskunságra került. Rögtön beleszeretett a tájba, amely iránti rajongása a mai napig tart, hiszen újabb csodákat tartogat szinte minden napra. Ennek hatására hobbija először szenvedéllyé vált, majd lassan életformává. Ma már szinte egyetlen napja sem telik el úgy, hogy néhány órát ne foglalkozzon vele, köszönhetően a rengeteg élménynek, amit a kint töltött idő alatt átél. A cél a jó kép elkészítése, de az odáig vezető utat sokkal jobban élvezi. A kihívások leküzdése, a technikai újítások kitalálása, az állandó kreatív gondolkodás már szinte fontosabb számára, mint maga az elkészült kép. Az utóbbi idők legnagyobb kihívása, hogy a megszerzett tudást hogyan adja át a legfiatalabb generációnak. Nagy örömére jó úton halad ezen a területen is, hiszen több tanítványa sikerének is örülhetett már.

Világszerte nyert számtalan díjat a legrangosabb megmérettetéseken, Az Év Természetfotósa cím nyolc alkalommal lett már az övé. A Varázslatos Magyarország fődíját eddig kilenc alkalommal sikerült elhódítania, ebből negyedik ízben nyerte el A Magyar Természetfotó Nagydíjáért járó Arany Daru szobrot. Pályázati évei alatt a 2025-ös évadban elért eredményeivel most állt tizenharmadik alkalommal a VM dobogójára.

A Magyar Természetfotó Nagydíja – 3. hely

Hogya István

Miskolcon született, de faluhelyen nőtt fel, így nagyon hamar beszippantotta a körülötte lévő természet.

Gyerekkorában a szabadidejét leginkább hatalmas kertjükben töltötte testvérével: figyelték az állatokat, gyűjtötték a bogarakat, lepkéket. Édesapjuk bevezette őket a horgászat világába is, emiatt sokat jártak a Tisza-tóra, ahol magával ragadta a madárvilág. Bújta a határozókönyveket, figyelte a madarak viselkedését – természet iránti szenvedélye a madarakkal indult.

Később elkezdte felfedezni a környékbeli folyópartot, annak ártereit és erdeit. Eleinte horgászbottal, ám rövid időn belül került a táskájába egy kis kompakt fényképezőgép is, amit szüleitől kapott, s amellyel igyekezett mindent megörökíteni. Ekkor már elkezdték érdekelni a nagyobb állatok is – őzek, rókák –, ám hamar rá kellett jönnie, hogy zöldfülűként nagyon nehéz közel kerülni hozzájuk. Az első fizetéseiből vásárolt komolyabb tükrös fényképezőgépét éjjel-nappal a nyakában hordta, és igyekezett minél több időt a hobbijának szentelni. Már ekkor érezte, hogy ez többről szól, ez lett az életformája.

Az idő múlásával egyre jobban megismerte az állatok szokásait és egyre közelebb tudott hozzájuk kerülni. Kedvencei a ragadozók és a nagyvadak voltak ezekben az időkben, de mindig visszatért szeretett témájához, a madarakhoz.

Fontos számára a természetvédelem. Rengeteg odút helyezett már ki, amikből madarak tucatjai repültek világgá. Az utóbbi években kezdett el fotópályázatokon indulni. A Varázslatos Magyarország – A Magyar Természetfotó Nagydíja pályázatán idén nevezett először és nagyon élvezte az egész éves versenyt. Fotóival közelebb szeretné hozni az emberekhez a természetet és megmutatni nekik a csodáit.