Füstben jött terv

Elvesztettem egy barátot, aki mindenhova elkísért, velem volt ha örültem, ha bosszankodtam, ha féltem. Jönnek a jó tanácsok, a keresetlen féligazságok. Nem érdekelnek, nem olvasok statisztikákat, mert erős vagyok és kitartok. Csak az tudja, aki próbálta, milyen a reggeli kávé cigi nélkül, milyen a munkahelyi cigiszünet füst nélkül. Minden perc egy eredmény, minden nap egy újabb sikerélmény. Készültem a szakításra. Átgondoltam egyszer, százszor, ezerszer. Kardoztam mellette, érveket sorakoztattam ellene. Nem szégyelltem, hogy vele járok, de egyszer minden bűnös viszony véget ért – több mint öt évig tartott.

Most kitartok, számolom a perceket és ellenállok, mikor a régi cimborák csábítanak, mikor a régi öngyújtóim szinte helyben lángra gyúlnak. Nem törődöm az éhséggel, az állandó evési kényszerrel, én nem fogok húsz kilót felszedni pár hónap alatt – elvégre is az ember csak a száján keresztül hízik, ha nem eszek többet mint eddig, nem leszek akkora, mint egy bálna – tiszta sor, vagy legalábbis annak látszik.

Most olvastam az egyik újságban, hogy a nikotinhelyettesítő terápia akkor is hatásos, ha a dohányos még nem döntött szokása teljes elhagyásáról, ám csökkenti az elszívott mennyiséget. A dohányzásról fokozatosan leszokni kívánók közül azoknak, akik nikotinhelyettesítést használtak, átlagosan 6,75 százaléka bírta ki hat hónapig anélkül, hogy rágyújtson. Amerikai kutatók szerint az átlagdohányos életében 6-11 alkalommal próbálkozik leszokással. Nekem ez az első szakításom, a hiányát nehezen viselem, ezért inkább emlékezem. Az együtt töltött percekre, a vizsgák előtt, a bulikban, ha örültem, ha bánkódtam, ha hallottam egy jó pletykát. Hiányzik, de kitartok, nem leszek gyenge, nem csábulok el a füstre.

Örülök a debreceni tavasznak, az új cipőmnek, a pénteknek. Nem sírok utána, mert manapság cigizni ciki és én nem leszek ciki – egészségesen fogok élni, sportolni fogok, sok ásványvizet iszom és nem dohányzom – számolom a bűzrudacskám nélkül töltött napokat és arra gondolok minden szakítás nehéz és fájdalmas…

Vállaji Orsolya