Nagyrábén már sok diplomás roma van

– A roma fiatalok felzárkóztatása nem egy-egy pályázaton vagy rövid távú programon múlik, hanem egy teljes életutat végigkísérő rendszeren – vallja Balogh Gyula, a Magyarországi Tanodahálózat Egyesület elnöke, a nagyrábéi Tündér Lala Biztos Kezdet Gyerekház szakmai vezetője. Vele beszélgettünk arról, hogyan működhet a gyakorlatban a „Bölcsőtől az egyetemig” modell.

 A nagyrábéi főutcán álló Tündér LalaBiztos Kezdet Gyerekház kívülről rendezett családi háznak látszik. A kapun belépve azonban  teljes szolgáltatási tér fogadja a látogatót: az udvaron játszótér, az épületekben felszerelt foglalkoztató, modern konyha, számítógépek, tanfolyamokra is alkalmas helyiség, valamint egy készülő bölcsőde nyomai. Balogh Gyula számára a gyerekház és a tanoda nem két külön történet, hanem ugyanannak az életútnak két állomása. Az Amenca Velünk Európába Szervezet Nagyrábén mindkét szolgáltatást helyben működteti: a gyerekházat és a tanodát is. A családi házból 2018-ban alakítottak ki gyerekházat – 3 év alatti gyerekeket és szüleiket – jellemzően édesanyákat – fogadnak, fejlesztenek, támogatnak.

Jobb életlehetőség

– A cél az, hogy a gyerekek biztosabb alapról indulhassanak el az életben, és a meglévő szociális, szociokulturális hátrányokat lehetőség szerint már az óvodára csökkentsük – fogalmaz Balogh Gyula.

A gyerekházban korán láthatóvá válnak a rejtve maradó problémák: beszéd- vagy mozgásfejlődési elakadások, logopédiai segítség szükségessége, pszichológiai támogatás igénye, vagy akár az, ha az édesanya kerül krízishelyzetbe. Ugyanakkor nem zárt világ, nem kizárólag hátrányos helyzetű családokat várnak.

– Fontos, hogy a gyerekek már egészen korán megtapasztalják a közösségi létet és különböző társadalmi mintákkal találkozzanak. Mire óvodába kerülnek, ne legyen számukra idegen a sokszínű közösség – hangsúlyozza.

Innen indul a Nagyrábén sokat emlegetett modell: bölcsőtől az egyetemig. A gyerekház után következik az óvodai időszak, ahol helyben utókövetik a gyerekeket. Hat és tizennyolc éves kor között a tanoda viszi tovább a fejlesztőmunkát. A folyamat pedig nem ér véget a középiskolával: az egyetemre készülő fiatalokat is támogatják, például roma szakkollégiumokba való bekerülésben.

– Ehhez hosszú évek alatt kialakított, egyetemre felkészítő módszertant használunk. Befogadó rendszerben gondolkodunk. A hivatalos együttműködés ugyan előírja, hogy a résztvevőknek hetente legalább két alkalommal jelen kell lenniük, de ezen túl is nyitottak vagyunk – magyarázza.

Balogh Gyula szerint az iskola egyik legfontosabb feladata a társadalmi mobilitás elősegítése lenne, vagyis az, hogy a gyerekek jobb életlehetőségekhez jussanak, mint amilyenekbe beleszülettek. A magyar oktatási rendszer egyik legsúlyosabb problémája azonban éppen az, hogy sok esetben nem csökkenti, hanem növeli a családi háttérből adódó különbségeket. A tanoda ebbe avatkozik be. Van házi feladat, idegen nyelv, matematika, kompetenciafejlesztés, de a lényeg nem ez. A különbség az iskolához képest abban van, hogy a tanodában nem a tanterv, hanem a gyermek szükséglete határozza meg a haladást.

– Minden gyermeknél egyéni állapotfelmérés készül, erre épül az egyéni fejlesztési terv. Nem egy általános sémába próbáljuk beleilleszteni a gyereket, hanem azt nézzük, neki mire van szüksége – emeli ki.

A tanodákról ma már nem lehet úgy beszélni, mint laza klubokról vagy korrepetáló helyekről. Gyermekvédelmi törvényben szabályozott esélynevelő szolgáltatásokról van szó. Balogh Gyula szerint a tanodákban rengeteg olyan tudás és módszer halmozódott fel, amelyből az iskolarendszer is tanulhatna.

– Ideje lenne, hogy a magyar iskola bizonyos dolgokat visszatanuljon a tanodáktól – mondja. Szerinte 

a legfontosabb eredmények sokszor nem a tantárgyi javulásban mérhetők, hanem abban, hogy kialakul-e a motiváció, a kitartás, a jövőkép és a céltudatosság.

Országosan jelenleg 188 befogadott tanoda működik, mintegy 5 ezer 600 gyerekkel és körülbelül 700 pedagógussal vagy segítő szakemberrel. Ezek mellett további 40–50 tanoda dolgozik civil alapon. A működés 2019 óta stabilabb, mert a tanodák bekerültek a szociális ellátórendszerbe, és hároméves ciklusokban lehet pályázni a fenntartásukra. A fejlesztésekben azonban továbbra is kiszolgáltatottak.

– A működés finanszírozása komoly nehézség. A pedagógus-életpályamodell megemelte az iskolai béreket, a tanodákban azonban továbbra is csak a szociális ágazati béreket tudjuk fizetni. Ez jelentős hátrányt jelent. Az új eszközök, digitális fejlesztések vagy tananyagok korszerűsítése pedig továbbra is nagyrészt pályázati forrásoktól függ – mondja.

Ma már más a kép!

Nagyrábén a számok és a személyes történetek is azt mutatják, hogy hosszú távon lehet változást elérni. Balogh Gyula felidézi: a rendszerváltás idején a helyi cigány közösség oktatási mutatói nagyon rosszak voltak. Alig néhány embernek volt szakmája, érettségizett gyakorlatilag nem volt; sokan a nyolc általánost sem fejezték be.

– Ma az érettségi számít a leggyakoribb végzettségnek a nagyrábéi cigány közösségben, és a rendszerváltás óta közel harmincan diplomát is szereztek. Az iskolai lemorzsolódás napjainkban elenyésző. A szülők látják az iskola és a tanulás értelmét 

– mondja Balogh Gyula.

A családokkal való együttműködés titka szerinte az, hogy nem merev, hivatalos kapcsolattartásban gondolkodnak, hanem közös cselekvésekben. A szülők nem kívülállók, hanem partnerek. Közösségi főzésen beszélhetnek kertészkedésről vagy gazdálkodásról, a gyerekházban kézműves foglalkozásokon tanulhatnak varrást, varrógép-használatot, díszkészítést.

– A szülők sokszor maguk is bekapcsolódnak a programokba. Nem azt szeretnénk, hogy csak résztvevők legyenek, hanem azt, hogy valódi partnerekké váljanak – hangsúlyozza.

A sikertörténetek sem mindig látványosak. A kora gyermekkori nevelésben siker lehet az első lépés, az első kimondott szó, egy időben észrevett fejlődési elakadás. De vannak nagyobb ívű történetek is. Több volt tanodás ma már pedagógusként dolgozik. Balogh Gyula szerint a volt tanodásokból „egy teljes tantestületet” ki lehetne állítani. Van nagyrábéi roma fiatal, aki nemzetközi informatikai cégnél, angol nyelvű munkakörnyezetben dolgozik. Ezek azok a példák, amelyek alapján felvetődik: át lehet-e ültetni a nagyrábéi modellt máshová? Balogh Gyula úgy látja, hogy igen, de előbb meg kellene nézni, hogyan működik a rendszerük.

– Sokszor azt tapasztalom, hogy amikor a nagyrábéi eredményekről beszélünk, azokat sokan elismerik, de rögtön azt mondják: náluk ez úgysem működne. Pedig a legfontosabb az lenne, hogy eljöjjenek, megnézzék a munkát a gyakorlatban – mondja.

A Debreceni Egyetem több karával jó kapcsolatot ápolnak, rendszeresen érkeznek hozzájuk hallgatók gyakorlatra, közös szakmai értekezleteik is vannak. Erősítenék a nemzetközi kapcsolatokat is, például a 4H programon keresztül, amely gazdálkodásra, pénzkezelésre, természetközeli szemléletre és közösségépítésre tanítja a fiatalokat.

Balogh Gyula azt tartaná valódi sikernek, ha tíz év múlva már nem ő állna a rendszer középpontjában. – Abban bízom, hogy ezek az esélynevelő formák hosszú távon is megmaradnak. Önerőből nem lehet ilyen rendszereket fenntartani, ezért elengedhetetlen a stabil támogatási háttér. Számomra az lenne az egyik legnagyobb siker, ha tíz év múlva már csak meghívott vendégként térnék vissza ide, és addigra a volt tanítványok működtetnék a gyerekházat és a tanodát – mondja.