Hirdetés

Euróhiszti

civishir.hu

2013.04.24. 08:13

Euróhiszti

…a negyedik feles után, fel-felhorkantva büfögik egymás fülibe, hogy azér’ az Orbán az végső soron mégiscsak Orsós, höhö. Szalmási Nimród jegyzete

Hirdetés

Hirdetés

Most, hogy a művelt Európa Gurmai Zita vetkőzős mutatványát is überelni képes videóján röhög, ahol is guggolva csőrözik Ceausescu legközelebbi bizalmasával, ideje lenne pontosan számba venni, hogy pontosan mekkora is a katyvasz ebben a jakobinus konventben, amit politikailag korrekt körökben Európai Parlamentnek is neveznek. Miután a jelenségnek gyakorisága folytán már forgatókönyve is van, ezúttal sem voltunk híján a képzelet szárnyalásának. Először is megjelent az RMDSZ házi sajtójában, a bukaresti Új Magyar Szóban, hogy állítólag egy dubrovniki, házinyulas vacsorán a Néppárt vezetőiben felmerült, hogy a Fideszt, bölcs megfontolásokból, a pártnak még a közeléből is elhajtják. No, aztán kiderült, hogy ilyen vacsora nem is volt, következésképpen kirugdosásokról sem dönthettek. Két nappal később azért a Népszabadság a biztonság kedvéért még friss hírként tálalta az értesülést, amit már maga az érintett párt frakcióvezetője volt kénytelen újólag cáfolni.

Viviane Reading asszony, a magyarok házi üdvöskéje, azonban tovább vívja, nem is magányos szélmalomharcát. Már az megér egy mosolyt, hogy ez a némi antropológiai stúdiummal és kevéske újságírói múlttal rendelkező úrhölgy alapjogi biztos, akit szakértelemben talán csak Somogyi Béla, esetleg Martin Schulz, a parlament szocialista elnöke képes csak fölülmúlni, neki még az érettségit sem sikerült abszolválnia, pusztán pártfunkcionáriusként sikerült csúcsra hágni. Az önzsibbasztó ideológia megértését tovább nehezíti, hogy Reading asszony néppárti képviselő, a negyedmilliós színsormintás kiskosztümben éppen a szocialisták előtt lejti pávatáncát, hiszen a franciák nehezen felejtik, hogy a konzervatív Sarkozy vereségét a szabadság győzelmeként kommentálta. Az, hogy érveik fondorlatos módon megegyeznek a hazai ellenzéki sajtóban föllelhetőkkel, nem csodálkozunk; információs alultápláltságukat az egykori szamizdatos balliberális megmondóemberek fényetetik. Ülnek a belvárosi kávéházban, savanyú szagú szakállukba túrva hangosan felnevetnek, s ilyenkor szülik meg üzeneteiket.

Mondjuk azt, hogy a londoni haverok úgy tudják, hogy a Zorbánt nem szívesen látják Thatcher temetésén. Ez jó, ott fog futni a scrollban, az uniós családapák pedig szörnyülködhetnek a televízió előtt. A kitűnő stílusú és gondolatgazdag Vörös Danny helyett most Rebbecca Harms, a testet öltött négymancs aggódjon a bírák nyugdíjaztatása okán, azon pedig csöppet se töprengjen, hogy a német újraegyesítéskor az NDK összes bíráját kirúgták, életkortól függetlenül. Igen ezek azok a vigécek, „neves” kávéházi értelmiségiek és kultúrdiplomaták, akik mindent aláírnak, ott vannak minden antirasszista megmozduláson, lelkes romavédők, Bayer Zsoltot verbálisan földbe tiprók, miközben a negyedik feles után, fel-felhorkantva büfögik egymás fülibe, hogy azér’ az Orbán az végső soron mégiscsak Orsós, höhö. Nincs ez persze másként a vészkorszakos szónoklatok utáni kocsmai hangulatban sem, ahol ugyancsak hamar előkerülnek a nílusparti székelyekről szóló üdítő aforizmák. Nekünk ezek jutottak itthon és Brüsszelbourgban egyaránt. S egy idő után az ember azt hiszi, hogy most már semmit sem ért, semmit sem tud, és szomorú. Aztán rájön, hogy mindent tud. És ettől még szomorúbb.

Szalmási Nimród

Szóljon hozzá!

Hirdetés

Hirdetés

.