Papp László nem Kósa Lajos

Cívishír: Ha reggel, borotválkozás közben tükörbe néz, az ország második legnagyobb városának polgármesterét látja benne. Milyen érzéssel tölti el?

Papp László: Reggel borotválkozás közben nem tekintem magam polgármesternek, de akkor sem, ha otthon a kislányommal játszom, a fiammal vagy a feleségemmel beszélgetek. Akkor vagyok polgármester, amikor belépek a városházára, vagy a város képviseletében járok el. Akkor minden gondolatomat ez a feladat határozza meg. Amióta a politikában vagyok, rám az a jellemző, hogy ha kapok egy új pozíciót, akkor én azt nagy kihívásnak, megtiszteltetésnek tekintem, és a felelősséget látom benne, nem a dicsőséget. Így vagyok most a polgármesterséggel is. Most az foglalkoztat, hogy ennek a feladatnak megfeleljek, és a végén majd azt mondhassák rám az emberek, hogy ez a srác jól csinálta. Nagyon büszke vagyok arra, hogy egy ilyen történelmi múlttal rendelkező, az ország életében fontos szerepet betöltő város polgármestere lehetek, nincs az életpályámat, jövőmet tekintve ennél nagyobb ambícióm. Ez nem további pozíciókban jelenik meg, hanem abban, hogy jól végezzem a dolgomat, ha már az Isten és a debreceniek jóvoltából Debrecen vezetője lettem.

Cívishír: Ha már a debrecenieket említi, bár utcahosszal nyert, nagyon kevesen mentek el szavazni Debrecenben. Vajon miért?

Papp László: Nem örülök neki, hogy a város a részvételi aránnyal a sereghajtók között van, de először is köszönöm azoknak, akik elmentek, akik azon a szép napsütéses októberi napon nem kirándultak, hanem a közügyekkel foglalkoztak. Megítélésem szerint mindenkinek morális kötelessége élni a szavazati joggal, akár minket támogat, akár ez ellenfeleinket, tehát nem örülök, hogy sokan erről lemondtak Debrecenben. Ennek sok összetevője lehet. Az egyik talán a politikai ellenfeleinkkel kapcsolatos reménytelenség, illetve az, hogy – nagyképűség nélkül – a debreceniek elfogadták a személyemet, tehát sokan lefutott kérdésnek tekintették a választást. Debrecenre nem volt jellemző a politikailag felfokozott hangulatot, mi meg tudtuk szólítani a szavazóinkat; hogy a másik oldal miért nem, azon nekik kell gondolkodni.

Cívishír: Az ellenzéki képviselők a múltban rendszeresen panaszkodtak, hogy míg számukra korlátozott volt a hozzászólás lehetősége, addig Kósa Lajos 30 perces monológokban oktatta ki őket.
Papp László: Kósa Lajos szellemisége meghatározza az én pályafutásomat, nagyon sokat tanultam tőle. Kósa Lajos azonban egy másik karakter, egy másik entitás, nem vagyunk egyformák. Én nem vagyok tanító bácsi! Aki ismer, az tudja, hogy milyen vitastílust képviselek. Nem szeretek személyeskedni, a témára koncentrálok. Nyilván azután is lesznek kemény viták a közgyűlésben, szeretném is, hogy legyenek, de a megfelelő határok között.

Cívishír: A fideszes képviselőket az egész város szavazógépeknek nevezi, még azok is, akik rájuk szavaztak. Mit lehet tenni ez ellen?

Papp László: A társaim nevében visszautasítom, hogy őket szavazógépeknek tekintsék. Folyamata van annak, amíg egy téma eljut a közgyűlés elé: a vita nálunk a frakcióban zajlik, a közgyűlésben már egy kialakított álláspontot képviselünk. A képviselők aktivitása megvan, de nem csak a közgyűléseken. Az alakuló frakcióülésen kifejezetten kértem képviselőinket, hogy aktívabban vegyenek részt a város közügyeiben, de közgyűléshez hasonlóan fontos terepe a képviselői munkának a választókörzet. Elvárás, hogy a képviselőink menjenek az emberek közé, találkozzanak diákokkal, szülőkkel, nyugdíjasokkal, menjenek el lakógyűlésekre stb. Képviselőként én is ezt tettem.

Cívishír: Akkor árulja el, a Józsán iskolát igazgató és ott is élő pedagógus hogyan tudja átérezni az emberek problémáját Józsától 15 kilométerre, ahol képviselővé választották?
Papp László: Ha már Danku Attilát hozta fel példaként, ő a második legjobb eredményt érte el a jelöltjeink közül, mert nem az a lényeg, hogy az adott választókörzetben lakik vagy dolgozik a képviselő. Csak az számít, hogy mennyi időt és energiát fordít a körzetére. Danku Attila hatalmas elánnal vetette be magát a munkába, a körzet problémáinak felderítésére, ment és beszélgetett az emberekkel, a gondokra megoldást kínált, vagy látták rajta a szándékot, hogy igyekszik. Ha azt érzi a választópolgár, nem a falnak beszél, hanem hallgat rá a képviselőjelölt, akkor megkapja a bizalmat. Ez történt Attila esetében is.

Cívishír: Hogy seper az új seprű? Izgulhatnak a városházán, az önkormányzati cégeknél dolgozók? Lesznek személycserék?

Papp László: Mindenképpen kell a frissítés, de nem azt mondom, hogy a feje tetejére állítom a rendszert. Ügyfélközpontú apparátust szeretnék, mert ezt akarják a debreceniek, akik engem megválasztottak. Kollegiális, szövetségesi rendszerben kell gondolkodnunk egymásról, segítenünk egymás munkáját, de én az önkormányzati cégek vagy a városháza vonatkozásában is debrecenieket képviselem, ami komoly felelősséget ró mindannyiunkra. Abból fakadóan is lesznek személyi változások, hogy többen nyugdíjba mennek, többek között Varga László, a Városfejlesztési főosztály vezetője és Ács László, a műszaki osztály első embere is. A város vagyonkezelő struktúrája is változhat, hiszen fel kell készülni rá, hogy az állami szerepvállalás megjelenik az energetika vagy a közlekedés terén, de ezek a tárgyalások még hátravannak.

Cívishír: Ez már annak a jele, hogy a parkolási ág kiválik a DKV-ból, és önálló éltre kel.

Papp László: Ha maradna a DKV-ban, akkor azt is vinné az állam. Debrecen parkolási ügye márpedig nem állami feladat, másrészt a városnak a parkolási üzletág nyereséget hoz. Mi csak felkészülünk, hogy az új helyzet majd ne érjen váratlanul. Azt semmiképp sem tartom életszerűnek, hogy a városi parkolás ügyeiről Budapesten döntsenek.

Cívishír: A kampányban láttuk, hogy mindenben illetékes. No de miben lesz polgármesterként a leginkább kompetens?
Papp László: Egy polgármesternek mindenben kompetensnek kell lennie, nem történhet olyan városi ügy, amire nem tud választ adni. Attól, hogy megbíztam bizonyos feladatkörökkel az alpolgármestereket, attól én még ugyanúgy foglalkozom a témákkal. Engem nem szólít el Debrecenből semmilyen más kötelezettség, tehát én egy energikus, kifejezetten Debrecenre koncentráló városvezető akarok lenni Azokat a folyamatokat, amiket még alpolgármesterként elindítottam –. gazdaságfejlesztés, városstratégia, fejlesztéspolitika – azt tartom magamnál. Egészséges feladatmegosztás mindenképp szükséges, hiszen egy polgármester nem lehet – tegyük fel – az energetikától az egészségügyig mindenben szakavatott, ugyanakkor nem illik a város képviseletében tájékozatlannak lennie. Nem szeretek egy egyszerű megnyitóra sem úgy elmenni, hogy fogalmam sincs arról, mit akarok ott üzenetként elmondani, ezért ez rengeteg energiát igényel. Ehhez az is hozzátartozik, hogy sok estém a másnapi felkészüléssel telik el ahelyett, hogy kedvemre olvasgatnék, zenét hallgatnék vagy éppen a családnak szentelném az időt. Ez elvárás az alpolgármesterek felé is! Nem érhet minket blama!

Cívishír: Ha blamát említi, eszünkbe jut rögtön a debreceni húsipar. Olybá tűnik, hogy Ön vitte el a balhét.
Papp László: Néhány évvel a privatizálás után a magyar tulajdonos eladta egy szlovák pénzügyi befektetői csoportnak a gyárat, akik később minden előzetes kommunikáció nélkül határoztak annak bezárásáról. Váratlanul ért bennünket. Nem futamodtam meg a munka elől, keményen küzdöttem érte, nem sikerült. Nincs mit szépíteni, ezt személyes kudarcként élem meg a mai napig, de nem adom fel! Soha nem fogom feladni ezt a harcot!

Cívishír: Arra utal, hogy felcsillant a remény a gyár újraindítására?
Papp László: Befektetői tőke hiányában felelőtlenség lenne azt mondanom, hogy igen, de azt ki tudom jelenteni ismét: nem adjuk fel! Debrecennek hagyományos iparága a mezőgazdaságra épülő feldolgozóipar. A dohányipart is sikerült újraindítani a városban, és közel ötszáz ember talált benne munkát, a tejipar megmentéséről hosszú hónapok óta tárgyalunk; természetesen a húsiparról sem mondunk le. Keressük a lehetőségeket. Az ország legnagyobb sertéstenyésztője, az Alföld szövetkezet is a mi térségünkben tenyészt évi 600 ezer sertést, kézenfekvő lenne, ha ennek jelentős részét Debrecenben dolgoznák fel. Az új pályázati rendszer az élelmiszeripart preferálja, ez segíthet a helyzetünkön, de fel kell kutatnunk az erre vevő befektetői hátteret is.

Cívishír: Ha nem lesz húsfeldolgozónk, akkor „importálunk” debreceni párost Gyuláról, Csabáról, Szegedről?

Papp László: Debreceni párost a világ összes országában lehet gyártani, mint ahogyan sok helyen gyártanak is. A nemzetközi szabályozás szerint a receptet levédeni képtelenség. Debrecenben is gyárthatunk például frankfurti virslit. Mi egy minőségi sztenderdet akarunk elérni a hungarikummá nyilvánítással és azt, hogy legyen olyan debreceni, amit valóban Debrecenben gyártanak.

Cívishír: A kampány témája volt a lakótelepi rehabilitáció. A Fidesz részéről elhangzott egy tócóskerti fejlesztés, de mi lesz az Újkerttel, Vénkerttel, a Dobozival és a többivel?
Papp László: A kormány szándéka szerint a panelprogram folytatódik, amiben a város erejéhez mérten szerepet fog vállalni. Ezen felül rendelkezésre áll a települési fejlesztési program, amire a lakótelepek környezetét érintő kormányzati program forrásaiból meríthetünk pénzt. A lakossági fórumokon győződtünk meg arról, hogy bizony vannak neuralgikus pontok a lakótelepeken. Városrészenként jelentős összeget, több százmillió forintot költünk a lakótelepek környezetének felújítására.

Cívishír: Nem hangzott el az alpolgármesterek bemutatásán: kihez tartozik a sport?

Papp László: Hozzám! Debrecenben a sport rendkívül fontos társadalmi jelenség, a kultúránk szerves része. Az egyik legjobb közösségformáló erő, még akkor is, ha néha vannak olyanok, akik nem a közösség kohézióját akarják előidézni, hanem azt inkább valamilyen módon megbontani. A foci prioritást élvez, azzal személyesen foglalkozom a jövőben is. Visszalépni semmiben nem akarunk, de nagy kérdés, milyen gazdasági háttér van a sportegyesületeink mögött. Az infrastruktúrán nem múlhat semmi, van stadionunk, jégcsarnokaink, uszodánk és Főnixünk, bárcsak a női kézilabdázók ott játszanának! Kellő gazdasági alap nélkül nem vagyunk versenyképesek. Az önkormányzat minden támogatást és segítséget megad, hogy ez az alap szélesedjen.

Cívishír: Akkor vázolja fel a DVSC jövőjét a kaszinózás jegyében!

Papp László: Kaszinó ide vagy oda, további gazdasági erősítést kell végrehajtani. A kaszinók hosszabb távon egy stabil alapot nyújthatnak a DVSC-nek, de elképzelhetetlennek tartom azt, hogy annyit termeljenek, amennyi költségvetésünket jelentősen növeli vagy amennyivel elérhetnénk a Videoton, a Fradi vagy akár a Győri szintjét. Más gazdasági szereplőket próbálunk behívni a debreceni fociba. Nem tudok elképzelni rosszabbat a stabil nemzetközi szereplésnél, a stabil dobogós helyezésnél a hazai bajnokságban egy ilyen stadion, ilyen utánpótlásképző központ mellett. Én három év múlva szeretném itt látni a Real Madridot a Nagyerdei Stadionban.

Cívishír: Jaj, ne! Csonka Tibor addig emlegette a Barcelonát és a Főnixet, hogy a DKSE megszűnt.
Papp László: A DVSC nem szűnik meg. Csak arra akartam utalni, hogy komoly ambícióink vannak a DVSC kapcsán, még akkor is, ha most nem jönnek az eredmények.

Cívishír: Olvasói kérdést tolmácsolunk: miért kapnak klubhelyiséget a várostól azok a szurkolók, akik bojkottálják a DVSC mérkőzéseit?

Papp László: Én ezt egy átmeneti állapotnak tekintem. Nem látok rossz elemet, kivetnivalót a stadionkártya, a regisztráció rendszerében, és a bojkottáló szurkolói csoportok érvei szerintem gyengék, de elfogadom, hogy ők ebben a kérdésben így gondolkodnak. Nekem személy szerint nagyon hiányzik a B-közép a Nagyerdei Stadionból, remélem, előbb-utóbb megszűnik ez a helyzet. A klubhelyiségről, pedig akkor kell beszélni, ha alakul olyan szurkolói csoport, a mostanihoz hasonló létszámmal, amely buzdítja a csapatot itthon is idegenben is, és felmerül az elhelyezés igénye.

Cívishír: Lesz még nekünk valaha Munkácsy-trilógiánk?
Papp László: A Trilógiáról nem mondhat le a város! Az alakuló közgyűlés után első feladataink egyike lesz, hogy az összes érintettel felvegyük a kapcsolatot, és a festmények végérvényesen visszakerüljenek Debrecenbe. Ebben számítok a hajdú-bihari országgyűlési képviselők lobbierejére is.  Nem tudom elképzelni, hogy ilyen értékről lemondjunk.

Cívishír: Meddig „torzózhatjuk” a Latinovits Színházat?
Papp László: A Latinovits befejezése prioritást élvez, a HURO (Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program) zászlóshajójaként tekintünk rá. Személyesen is fontosnak tartom a projekt befejezését, ráadásul olyan megoldást igyekszünk találni, ami nem a debreceniek pénztárcáját terheli.

Cívishír: Mi zajlik a Modemmel? Büntetésben van az galéria a képlopás miatt?

Papp László: A Déri Múzeumba való betagozódás nem jelenti az, hogy leértékelnénk a Modemet. Éppen ellenkezőleg. Nemzetközileg is értékelhető művészeti programokat akarunk idehozni.  Az összeolvadásnak anyagi okai vannak: ennek következtében bővülnek a lehetőségeink, vele együtt a forrásaink, ez a Modemnek is nagyobb mozgásteret biztosít. A festmények eltűnése más ügy, csak sokan összekötötték a kettőt. A vizsgálat után, ha ez egyértelműen megállapítható, meg kell nevezni a felelősöket, mert az nincs rendben, hogy ilyesmi megtörténhet. Egy biztos: teljesen újra kell gondolni a vagyonbiztonság kérdését a Modemben. Reméljük, a vizsgálat eredménye segít.

Cívishír: Debrecen előző first lady-je nőegyletben kamatoztatta tudását és befolyását, a város új első asszonya milyen közéleti szerepet vállal pro bono?
Papp László: Nem törekszik nagy szerepvállalásra, továbbra is a munka és a család bűvkörében akar kiteljesedni. Valamennyi protokolláris feladat hárul majd rá az én szerepemből fakadóan, de olyan aktív szerepet egészen biztosan nem vállal a közéletben, mint ami korábban volt tapasztalható. Miután a közös ügyvédi irodánkat 2010-ben „ráhagytam”, van is teendője bőven.




Cs. Bereczki Attila