Kémiából közösség, biológiából barátság Debrecenben
Egy laborban eltöltött nap sokaknak talán a tankönyvek szagát idézi. De vannak tizenévesek, akiknek ugyanezek a napok a jövőjük iránytűjévé válik. Ők azok, akik a Debreceni Egyetem Nyári Tudományos Táborában nemcsak nézhetik, de csinálhatják is a tudományt.
Idén immár tizenhatodik alkalommal rendezte meg a Sántha Kálmán Szakkollégium azt a kéthetes, bentlakásos programját, amely messze több egy egyszerű pályaorientációs rendezvénynél. A június 30-án indult táborban 27 középiskolás vesz részt – nemcsak belföldről, hanem például a vajdasági Zentáról is –, így a rendezvény idén már nemzetközivé vált.
A fiatalokat az In Vitro Diagnosztikai Intézet előadójában ünnepélyes keretek között köszöntötték. Németh Norbert, az Általános Orvostudományi Kar oktatási dékánhelyettese nem kertelt: itt a diákok nem nézők, hanem résztvevők. Mint fogalmazott: az egyetem nemcsak kaput, hanem kezet is nyújt a középiskolások felé.
A cél nem titkolt: felkelteni bennük a felfedezés vágyát, azt az izzást, ami a kutatóvá válás első szikrája lehet.
A program kéthetes, de hatása messzebbre mutat. Papp Zoltán, a kar tudományos dékánhelyettese emlékeztetett rá, hogy ez a tábor szervesen illeszkedik a Nemzeti Tudósképző Akadémia rendszerébe, amelynek Debrecen négy éve tagja, és amely már multigenerációs tehetséggondozásban gondolkodik. Az egyetem évente öt-öt új fiatalt vesz fel a szakkollégiumba, akik már a felsőoktatásban kezdhetik tudományos pályájukat.
Bereczky Zsuzsanna, a Klinikai Laboratóriumi Kutató Tanszék vezetője nosztalgiával idézte fel a kezdeteket. 2009-ben tíz diákkal indult minden – még bizonytalanul, tele kérdésekkel: egymásra találnak-e a tanárok és a fiatalok a tudományban? Ma már biztos: igen. A tábort azóta is csak 11. évfolyamot végzetteknek hirdetik meg, hiszen a résztvevőknél feltételeznek bizonyos szintű biológiai és kémiai tudást.
A program két fő pillére a tudomány és közösség.
A táborozók az első napokban egyenlítik ki a tudáskülönbségeket, majd egyenként kerülnek be az egyetemi kutatócsoportokhoz, ahol valós laboratóriumi munkát végezhetnek. Július 12-én, a zárónapon pedig mindenki bemutathatja, hogy mit sikerült létrehoznia, felfedeznie, megtapasztalnia.
De nem csak mikroszkóp alatt zajlik az élet.
A közösség is formálódik: barátságok szövődnek, szakirányok iránti érdeklődés alakul ki, életpályák rajzolódnak. Lénárt Dorka, a szakkollégium hallgatói elnöke hangsúlyozta: legalább olyan fontos számukra a közösségépítés, mint maga a tudományos élmény. Sokan a résztvevők közül azért jönnek, mert már hallottak a táborról, másokat a szervezők hívnak meg – a lényeg, hogy mindenki kapjon valamit, ami túlmutat a nyáron.
– Az élethez is kapnak inspirációt a diákok – fogalmazott Lénárt Dorka, a Sántha Kálmán Szakkollégium hallgatói elnöke a Cívishírnek. És ez nemcsak egy szép mondat, hanem tapasztalati tény: az elmúlt 16 év alatt sokan lettek közülük orvostanhallgatók, kutatók, gyógyszerészek. Mások más irányba mentek, de az biztos, hogy amit itt kaptak, azt viszik magukkal – legyen az egy molekuláris felismerés vagy egy életre szóló barátság.
A Debreceni Egyetem tehát nem csupán tanít, hanem nevel, és nemcsak tudást ad, hanem lendületet is. És talán ami a legfontosabb: a tudomány iránti kíváncsiságot nem lehet leadminisztrálni – azt csak megélni lehet.
CH
