Hirdetés

Tragédia folyik ereinkben

civishir.hu

2011.04.11. 07:26

Tragédia folyik ereinkben
Pillanatkép a Wombból

Debrecen – A tehetséges Fliegauf Benedek negyedik nagyjátékfilme, a Womb (Méh) című már forog a hazai mozikban. A rendező célja nemes: az élet akár végtelen is lehet. Főleg a mai időkben.

Hirdetés

Az Északi-tenger partja végtelen homoksivatag. Nagyobbnak látszik a homok fedte földfelszín, mint maga a tenger. Itt kabátot kell venni, csizmát kell húzni, cudar egy idő van. A tengerparti házak egymástól akár kilométerekre is lehetnek egymástól. Szomszédra így nehezen lehet számítani, habár az internet jeladója gyors és működőképes. Fliegauf Benedek, amikor az Északi-tenger partján járt, olyan érzés ragadta magával, mintha nem is ebben a világban lenne, ha pedig ebben a világban, akkor annak egy nagyon elszigetelt szegmensében jár-kel. Így hát tökéletesnek vélte a helyszínt, hogy ott forgassák le a film javarészét.

Két gyermek (Rebecca-Eva Green és Tommy-Matt Smith) egymásba szeret. Naiv szerelmükben saját világot teremtenek maguknak, ám egy nap Rebecca Japánba utazik, Tommyt 12 év után látja csak újra. A két gyermekből felnőtt válik. Teremtett világukból két külön világ fejlődött azóta ki: a lány matematikát tanult nagy elszántsággal, a fiú biológiát, lévén, hogy nagy természetvédő. Minden olyan szépnek tűnik. Nem értjük, miért kell a 18-as karikát jelző embléma odalent. Ám a film fordulópontján, mikor Tommyt halálra gázolja egy furgon, és Rebecca képtelen elszakadni tőle, úgy dönt, klónoztatja, valahogy a szívet melengető mese átvált valami nagyon emberszerű tragikummá.

Rebecca megszüli a csecsemő Tommyt. Anyjaként neveli, ám ahogy a piciből érett férfi válik, és első alkalommal haza is visz egy barátnőt, Rebeccában szűnni nem hagyó nyugtalanság tobzódik: nem alszik, nem eszik, nem szól senkihez, mintha féltékenységet, és kínzó nemi vonzódást érezne Tommy, elvileg saját fia iránt. A kérdés mindvégig egy és ugyanaz: vajon megtudja-e valaha Tommy, hogy újjászületett, vagyis, hogy kapott a tudománytól még egy életet? A film forgatókönyvírója, aki maga Fliegauf Benedek, úgy döntött, nem hagy kérdést a befogadóban: Tommynak végül Rebecca elmondja a teljes igazságot. A fiú önzavara után talán a legnagyobb elégtételt teszi Rebeccán: a kettejük közti vonzalom ugyanis a vérük egybe forrásáig hatol.

A film különleges atmoszférája miatt művészfilmnek mondják az ehhez hasonló alkotásokat. Mi csak annyit mondunk: filmdráma, amiben minden rendezői elv és alkotóelem, ha úgy tetszik, művészeien van megformálva. A zene és minden egyes kameramozgás egységes, különleges tónust kap. Nem peregnek gyorsan az események, noha a történések közel 35 év leforgását foglalják magukban. Mégsem esünk ki a ritmusból, a film végén pedig nehezen ocsúdunk fel, nehezen lépünk ki a moziteremből.

Ami szépség és finomság megtalálható a világban: a két ember közti feltétlen szeretet megléte, egy csiga lomha, ám annál csodásabb járása, egy pohár forró ital kortyolása, az mind egyet hivatott mutatni a filmben: akár egy levegővétel is az életünket jelenti, amelyet bármely percben elveszíthetünk. Az emberi hatalom mutatója, hogy az élet újjászületéséhez Fliegauf Benedek a klónozási eljáráshoz nyúl. Elég egy injekciós tű, egy szike, néhány papírlap a hivatalos formához, és már indulhat is a művelet... Csak aztán ne forduljon a visszájára semmi: ne mutassa meg az emberi természet valódi erejét, ahol a körforgás megpiszkálása vadakká teheti az egyébként tisztán megszülető embert.

A bevezetőben direkt módon emeltük ki, hogy a Womb már a hazai mozikban is látható. Ugyanis javarészt német támogatással készült. Kisebb mértékben francia és magyar segítséggel. A film forgatókönyvét díjazták Cannes-ban is, a filmet pedig a Locarnói Nemzetközi Filmfesztiválon emelték ki.

Bogdán Szilvia

Szóljon hozzá!

Hirdetés