A magyar szépség dicsérete Kanadától Kalotaszegig

Hogyan is lehetne leírni a nagyvilágban szétszóródott magyarságot, mint úgy, hogy Zimonytól Új-Zélandig, Ausztráliától Burgenlandig, Grönlandtól Forrófalváig és Gyimesbükktől Vancouverig, Dél-Afrikától Rostockig Balatonlellén van valamennyi magyar képviselője, hogy megrendezze a Világ Magyarságának első találkozóját. Ennek a nagyszabású találkozónak az ötlete Budapesten született meg, a Budai Várban, a Szentháromság téren lévő Magyar Alapítvány székházában rendszeresen tartott Panoráma Világklub rendezvényein, még a tavalyi év valamelyik rendezvényén. Bár e sorok írója valamennyi rendezvényen jelen volt, már határozottan nem emlékszik arra, hogy kinek is a fejében született meg e nagyszerű gondolat: a Balaton partján megtartani a világ összmagyarságának első világtalálkozóját.

A Panoráma Világklubnak ma már számos tagszervezete van Magyarországon és a határon túl, mondjuk úgy inkább, hogy a Kárpát-medencében és azon túl, mindenütt a földkerekségen, ahol még néhány ezren magyarul altatják gyermekeiket, vagy unokáikat. Egyszóval alig lehet megfogalmazni ennek a találkozónak a nagyszerűségét, amelyen ma először a világon a mindenütt élő magyar képviselője bátran kimondhatja: tagja vagyok a magyar nemzetnek. Ezt így, majdnem szóról szóra Bodó Margit, az ausztrál rádió magyar nyelvű műsorának szerkesztője mondta a megnyitón. Hogy mi minden fog történni ezen a találkozón, azt egy cikkben nehéz is megfogalmazni. Egyszerre tizenkét helyszínen lesznek műsorok, zenés rendezvények, irodalmi találkozók és tudj' Isten, mi minden még, ami belefér ebbe az egyhetes rendezvénybe.

Tanka László a Panoráma Klub egyik vezetője és a találkozó egyik főszervezője mondotta egyszer, még tavaly, hogy az ötlet Csíksomlyón jutott eszébe valakinek, amikor látta, hogy a nagyvilágból hányan és hányan sereglettek a csodatevő kegyszobor imádatára. Úgy is mondhatnánk, hogy a több száz éves csíksomlyói búcsú adta ötletét a nagyvilág összes magyarja képviselőjének első találkozójához. Kétségtelen, hogy mindez nem történhetett volna meg az „átkosban”, kellett hozzá a rendszerváltáskor vett szabad magyar lélegzet, az uniós csatlakozás és a határokon túlról, vagy az innen oda támadt nagy koslatás.

Balatonlelle mától a magyarság sóhajának, örömének, gyászának és vigaszának, egész szomorú-vidám históriájának színpada, és az egymásra találás nagy-nagy eseménye. Lehet, hogy örök barátságok fognak születni, vagy csak alkalmi koccintással fejezik ki az együvé tartozás nemes eszmeiségét. A tekintet is elborul attól, ha csak a meghívott művészek névsorát, a rendezvények lajstromát vesszük figyelembe. A magyar királyi tévé Balatoni nyár című nyári slágerműsorában bemutatta Pitti Katalin operaénekesnőt és részletet mutattak a bánfihunyadi Suhanc együttes műsorából. A „szent hang” (Gyurkovics Tibor barátom nevezte így hajdanán Pitti Katalin énekhangját egyik esszéjében) és a kalotaszegi népviselet épp úgy kelléke ennek a pompás találkozónak, mint a Nyugat országaiban turnézó operetténekesek, magyar cirkuszartisták és hangszeres művészek jelenléte, az összmagyar hagyományok tisztelete és a modern rock és pop muzsika.

A magyar szépség dicsérete ötvöződik a testvéri összetartozás és baráti kézfogás nemességével. Nem akarok külön dicsérni senkit, mert óhatatlanul kimaradna valaki. Inkább mondjuk úgy, hogy köszönet mindenkinek, aki kitalálta, szervezte és lebonyolítja a Magyarság Első Világtalákozóját. Remélem, hogy még megérhetem a második, vagy akár harmadik találkozót is és leírhatom milliók büszkeségével: milyen jó, hogy magyarnak szült az anyám és annak is nevelt Erdélybe plántált környezetem. Remélem, hogy így gondolják családom tagjai is, a fiaim és unokáim is ott lesznek majd egy következő találkozón és jófajta balaton-felvidéki borral koccintanak a magyar együvé tartozás szent tudatára.

Bereczki Károly