Reisz, a jó palóc

Nem akarok beállni azoknak a sorába, akik napról napra belerúgnak egy nagyot a megújult M1 többmilliárdos popsijába. Leginkább azért, mert pillanatok alatt leszoktam a lila ködbe burkolózott hírcsatornáról. Számomra az M1 ugyanolyan vállalhatatlan lett, mint a többi csatorna „hiteles” hírközlése. Ami kiverte a biztosítékot, az Reisz András eltüntetése. A népszerű fiatalember jellegzetes palóc kiejtéséért is szerettük. Igen, szerettük, merthogy az M1 úgy magyarázta, nem fér bele az új arculatba. Az új arculatnak jó nagy arca van, az biztos, ám észben már ezt nem mondhatják el magukról. Kitenni egy olyan emblematikus figurát, mint a szakképzett időjós, legalábbis erre utal. Olyan ez, mintha a Londonban lecserélnék a taxikat .A London Taxi kifejezés már az 50-es évek óta gyakorlatilag egyet jelentett az Austinnal. Az 1958-ban debütáló termetes FX4 típus a mai napig szerves része a brit főváros arculatának. Reisz az M1 arculatának leghitelesebb szereplője volt. Érthetetlen, hogy ezt meglépték.

Forrong is a nép és a nemzet. Fiatalok idősek egyaránt. Abban még a jobbos és balos is egyetért. Hiányzik a palócos tájszólása, a szakértelme. A palócoknak egyébként is jó a kisugárzása. Azt olvasom róluk, hogy szorgalmas, dolgos, munkabíró a férfi, a nő egyaránt. A palóc erkölcseiben tiszta, becsületére féltékeny, általában büszke, önérzetes nép. Az idegen iránt bizalmatlan, zárkózott természetű, de akit a szívébe fogad, azért kész életét is áldozni. Tehát még aktuálpolitikailag sem lehet beléjük kötni. Mert már arra is gondoltam, hátha vétettek valamit.

Valamit azért találtam, ami indokolná Reisz András mellőzését. Mikszáth Kálmán A jó palócok című novelláskötetében található A néhai bárány című elbeszélés. Javaslom, olvassák el, és értelmezzük újra! Ha valaki lusta, vagy nincs ideje, nos, nekik idemásolom a mű rövid történetét:

Bodokon a hatalmas felhőszakadás miatt mindent elöntött a víz. A falu lakói megfeszített munkával próbálták a folyóba vezetni a vizet. Ajtók, székek úsztak az árban. Egy tulipános ládika is sodródott, melyen egy kisbárány kapaszkodott. Sós Pál udvara előtt látták utoljára a bárányt is és szegény Baló Ágnes kelengyéjét is, aki szégyenszemre, ruha nélkül nem mehetett férjhez. A bárányt Cukrinak hívták, akit nagyon hiányolt Baló Mihály lánya. Hírt kaptak, hogy több falun keresztül sodródott a láda. Bejártak mindent, de a bárányt sehol nem találták. Hazafelé menet megálltak a templomszentelésen, ahol Sós Pál is ott volt. Boriska elkérte tőle Cukrit, de Sós Pál tagadta, hogy nála lenne. A nagy esküdözésben leesett róla a vadiúj ködmöne, melyet a kisbárányból csináltatott.

Szakács Béla
Az FM90 Campus Rádió támogatásával