Így vált könnyebbé időpontot kérni a debreceni szakrendelésekre

06 (52) 52 52 52: mindenkinek érdemes a mobiljában elmentenie, felírnia ezt a számot, mert előbb-
utóbb szüksége lesz rá. Ezen a számon kérhető a legegyszerűbben időpont Debreceni Egyetem
Klinikai Központjának (DE KK) valamennyi telephelyén elhelyezkedő járóbeteg-szakrendeléseire,
legyen szó akár a Nagyerdei Campusról, a Kenézy Campusról, vagy a Bethlen utcai Járóbeteg
Szakellátó Központról. Az idén júniustól aktív betegirányító központ egyik újítása, hogy a telefonáló
egy számon keresztül tudja az intézményt elérni, és ahol a pácienst arra a szakrendelésre küldik,
illetve jegyzik elő, ahová a legoptimálisabb, azaz legkedvezőbb mind az ő, mind a hatalmas, éves
szinten 3 millió orvos-beteg találkozót bonyolító egészségügyi rendszer szempontjából.

Ahhoz, hogy megértsük a változás mögött húzódó szándékot, egészen 2011-ig érdemes
visszatekintenünk. A három nagy intézmény ekkor még külön fenntartásban működött. A Debreceni
Egyetem égisze alatti összeolvadás (integráció) célként ugyan már megfogalmazódott, de még
messze nem történt meg.

A Bethlen utcai központban ekkorra viszonylag jól funkcionáló rendszert sikerült kialakítani a
járóbeteg-szakellátás zökkenőmentes folyamatához: a betegek diszpécsereken keresztül előzetesen
személyesen, telefonon vagy emailen egyeztetett időpontra érkeztek, a rendelőintézet földszintjén
bejelentkeztek a TAJ-számmal egy automatán, így a rendelőben tudomást szereztek a jelenlétükről. A
géptől kapott sorszámmal az adott helyiségnél lehetett várakozni, a monitorokra küldött
információval pedig behívni a soron következő pácienst (ha az automatika nem működött, akkor a
hölgyek az ablaknál segítettek sorszámmal). A betegek hamar hozzászoktak az újításhoz, a dolog ma
is így működik. Tizenkét évvel ezelőtt viszont egyáltalán nem volt magától értetődő ez a típusú
rendszerszerűség, nemhogy országosan, helyben sem. Eközben a Bethlen utcai intézetben a
szakrendeléseket sikerült mentesíteni a betegirányítással járó időveszteségtől, hiszen azt külön
részleg végezte. Eredmény: a rendelőkben sokkal ritkábban csörögtek a telefonok, de még a padok
egy részére sem volt szükség, hiszen a betegek zöme nem a reggeli, délelőtti órákban próbált bejutni
szakrendelésre. Mindenki jobban járt, hiszen a páciensek számára tervezhetőbbé vált az idő, miként a
szakorvosnak sem mindegy, hogy pár óra vagy egy teljes műszak kell ellátnia hatvan-száz embert.

Ide kívánkozik továbbá az a betegbiztonsági tényező, amiről szintén kevés szó esik: jól menedzselt
betegirányítással az adott szakellátásra fordított idő is a folyamat tervezhető részévé válik, azaz a
beteg valóban megkapja az elégedettsége és a minőségi ellátás szempontjából is szükséges 10-15
perc figyelmet a rendelőben. Magyarán: a rendelő zsúfoltsága miatti sietség helyett a tervszerűség
diktálja a szakellátás ütemét.

Minél nagyobb, annál sérülékenyebb

Néhány előremutató – az előbb taglalt – lokális példától eltekintve a betegirányítás hatékony
megszervezésének hiánya sok évtizedes teher a magyar egészségügyön. A betegek a kívánatosnál
általában sokkal kontrollálatlanabbul mozognak, vagyis egyenesen a szakrendelőkbe telefonálnak,
ismerősök útján próbálkoznak időponthoz jutni, nem akkor, nem oda, nem olyan állapotban érkeznek, ahogy az az egészségügyi állapotuk, vagy a szolgáltatás hatékonysága szempontjából optimális volna.

Az elmúlt években lezajlott az integráció, amelynek eredményeként az ország legnagyobb egészségügyi
intézményévé vált a Debreceni Egyetem Klinikai Központja. A vezetőség az elejétől fogva kiemelt célnak tartotta az optimális működést támogató betegút szervezés kialakítását. Ennek fontos lépéseként tavaly országosan elsőként és egyedülállóan, önálló szervezeti egységként hozták létre a Betegirányító Központot annak a Tóth Tibornak a vezetésével, aki a Bethlen utcai központot is igazgatja, és munkatársaival megvalósította a korábban taglalt folyamatszervezési modellt.

Ő azt vallja, hogy a járóbeteg-ellátás 85 százalékban tervezhető. A klinikai központhoz tartozó három nagy egészségügyi intézmény összesen közel 800 szakrendelést működtet mintegy 500 rendelőben,
márpedig ekkora méretnél a szervezettség kulcskérdés. A Cívishírnek a szakember három fő szervező
elvről beszélt. Sorrendiség, tehermentesítés, átláthatóság.

– A sorrendiség azért fontos, mert sokan fordulnak magas szintű szakellátásért, miközben valójában
alacsonyabb szinten vagy akár az alapellátásban elintézhető volna a problémájuk. A szakmákkal
előzetesen egyeztetett, megfelelő betegirányítással ez nagyban kiküszöbölhető, azaz a sorrendben
csak akkor következne az emelt szintű szakellátás, ha az tényleg indokolt. Ezzel gyorsabban jutnának
megfelelő szakellátáshoz azok, akiknek ténylegesen fontos a mielőbbi kivizsgálás – mondta Tóth
Tibor. Hozzátette: a helyes sorrendiség a második elvhez, a szakma tehermentesítéséhez is
hozzájárul. A betegirányítás folyamatszervezése során az orvosszakmák képviselőivel szintén
végiggondolták, hogy a telephelyi sajátosságokra tekintettel hová érdemes küldenie a betegeket a
diszpécsereknek.

Sokkal kevesebb sikertelen hívás

Tóth Tibor hangsúlyozta: a felmérések egybehangzók abban, hogy a betegeknek nem a vizsgálatok
minőségével akad gondja, hanem azzal, hogy „nem érik el a rendelőt”, „sokára kapnak időpontot”,
„sokat kell várakozni”. Ezért a szervezettség az, amelyet az egészségügyben leginkább erősíteni
szükséges. A háziorvostól a szakellátásig tartó folyamat gyors és kulturált legyen: ezt kell
megszervezni, ennek érdekében jött létre a Betegirányítási Központ.

Az addig a három nagy telephelyen (klinikai campuson) külön működő telefonközpontokat
„összerakták”, s a tavasz végétől 25 fős csapat fogadja a hívásokat a 06 (52) 52 52 52-n. Reggel héttől
este hétig telefon és számítógép mellett ülnek a klinikai központban. A hívások egy digitális
központba futnak be, ahol a menürendszeren az 1-es gomb „járóbeteg szakrendelésekre történő
előjegyzés, az időpontok módosítása, lemondása” lenyomásával lehet eljutni hozzájuk.

A rendszernek sok adatra, azaz bejövő hívásra van még szüksége, de egy-két érdekesség már most
említhető. Így tudható, hogy a Klinikai Központ sokszáz telefonszámára idén januártól szeptember
végéig összesen 630 ezer hívás futott be. Míg a korábbi években a hívások 40-42 százaléka során nem
jött létre beszélgetés, addig a betegirányító központ elindulása óta ez a szám 24 százalékra esett.
Ennél többet mond, hogy júliusban és augusztusban a betegirányító központba 85 591 hívás futott
be, és ezeknek már csak a 2 százaléka volt sikertelen (éppen foglaltak voltak a vonalak). Tóth Tibor
közlése szerint az önálló betegirányítás az induláskor a szakrendelésektől az előjegyzés-generálások 8
százalékát át tudta venni, ez a szám azóta folyamatosan emelkedik. Az is látszik, hogy a 9-15 órás sávban érkezik a legtöbb hívás. Szintén fontos, hogy a telefonálók immár angol nyelven is segítséget
kérhetnek a betegirányítástól.

Megtudtuk: a debreceni betegirányítási modell lehet az, amelyet módszertanával és jó gyakorlataival együtt átvesz az egészségügyi kormányzat, és országszerte kilencven intézményben elindítanak
hamarosan.

Ratalics László