Debreceni író, költő, irodalomtörténész kapta az Arany János-díjat
Kiemelkedő irodalmi munkásságáért Vitéz Ferenc írónak, költőnek, irodalomtörténésznek ítélte oda az idén az 1995-ben alapított Arany János-díjat a Magyar Írószövetség Arany János Alapítványának kuratóriuma; az elismerést a szövetség október 23-i ünnepi rendezvényén adták át, Budapesten.
Minden egyes forradalmunk, nagy történelmi eseményünk kibontakozásánál ott voltak jeles íróink, költőink és nem volt ez másként 1956-ban sem – hangoztatta az ünnepségen Novák Irén, a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) művészetért és közösségi művelődésért felelős helyettes államtitkára. Novák Irén emlékeztetett arra, hogy az 1956-os forradalom kitörése előtt megjelentek olyan rendszerkritikus írások, amelyeket "korábban elképzelni se mertek sokan". "Az írószövetség Bajza utcai székháza 1956 októberében a forradalom egyik szellemi központjává vált, az itt megfogalmazott kiáltványok, az események krónikái erőt adtak a harcolóknak, támogatást nyújtottak azoknak, akik Márai Sándor szavaival élve ki merték mondani: elég volt!" – mondta a KIM államtitkára, aki szerint a magyar írók, költők reményt, hitet és elszántságot adtak, de a forradalom idején pénzt is gyűjtöttek az áldozatok hozzátartozóinak. Novák Irén hangsúlyozta: az 1956-os forradalom hősöket és mártírokat teremtett, akik életüket is adták a magyar szabadságért. "Kegyelettel emlékezünk Gérecz Attila költőre is, aki kora ifjúságában veszítette életét, amikor fegyverrel harcolt az önkény, a túlerő ellen. Emléke soha nem merülhet feledésbe" – tette hozzá.
A helyettes államtitkár szerint a kommunista hatalom mindig félt az íróktól: a megtorlások során, az íróperekben több kiváló alkotó kapott börtönbüntetés, a cél az írók elhallgatása volt.
Felidézte, hogy 1957-ben feloszlatták az Magyar Írók Szövetségét, a szervezet csak később alakulhatott újjá. "De a magyar írókat-költőket megtörni nem tudták, sokan emigrációban, sokan belső szellemi világukba menekülve őrizték a szabadság lángját" – mutatott rá, kiemelve, hogy a szabadságért ma is tenni kell.
"Ahogy '56-ban sem volt más lehetőségünk, mint egymásba kapaszkodni és bátorságot meríteni a magyar összetartozás tudatából, a szabad magyar lelket most is óvnunk kell" – hangoztatta, kiemelve: védenünk kell a hazát, családot, hitet, a szabad magyar lelket és a nemzet szuveneritását, mert így maradhatunk hűek 1956 nemes eszméjéhez.
Az ünnepségen az Arany János-díjat Vitéz Ferenc vehette át.
Hegedűs Imre János irodalomtörténész laudációját Lázár Balázs színész olvasta fel. Hegedűs Imre János Vitéz Ferenc, a Széchenyi-díj várományosának életművét monumentálisnak nevezte. Vitéz Ferenc lírikus, prózamester, irodalomtörténész, újságíró, lapalapító, tankönyvíró egyetemi docens és rektorhelyettes is egyben, akinek eddig 60 önálló kötete jelent meg – méltatta a kitüntetettet az irodalomtörténész. Az irodalomtörténész szerint Vitéz Ferenc az emberfeletti munkát víg kedéllyel, a bölcs gondolkodók higgadtságával végzi, nem babérokra "vadászik", nem önmagáért teszi, hanem mindig és mindenkor a köz javán munkálkodik. Hegedűs Imre János szerint Vitéz Ferenc munkáiban az értelmiségi lét lényegét találjuk meg.
Az ünnepségen átadták a Magyar Írószövetség 2019-ban alapított Debüt-díját, amelyet idén is három ifjú szerző kapott meg: Birtalan Andrea Mifelénk nincsenek padok című verseskötetéért, Kovács Újszászy Péter A csupaszodás gótikája című munkájáért, valamint Sarnyai Benedek Elfeledték magukat című prózakötetért. A Debüt-díjasokat Smid Róbert irodalomtörténész méltatta. Birtalan Andrea verseskötete az irodalomtörténész szerint olyan értelemben véve identitáslíra, hogy megidézi a régi világot, a gyerekkort és azt a hozzáállást az élethez, ami ma kiveszni látszik, a formahűséggel pedig megidézi a magyar vers hagyományát és a magyar költészet nagy alakjait, köztük József Attilát. Kovács Újszászy Péter verseskötetét méltatva azt mondta, hogy a nagy műgonddal felépített kötet "szeretné meglátni azt a bestiális mélységet, ahová csak az ember képes süllyedni az állat szemében". Kiemelte: a fiatal költő nem a didaktikus görbe tükröt tartó jellegét alkalmazza a versbeszédnek, helyette a szenvedés forrását keresi. Sarnyai Benedek prózakötetéről Smid Róbert kijelentette: a fiatal író a riportformát a fikció szolgálatába állítja. "Regénye úgy beszél áthallásosan a magyar vidék problémáiról, a változásba vetett hit elvesztéséről, a pletykák ártó voltáról vagy az alkoholizmusról, hogy közben végig nevetünk" – mondta.
A szerdai megemlékezésen megkoszorúzták az 1956-os és a Gérecz Attila-emléktáblát.
