Kósa Lajossal politikáról, ellenzékről, sportról, motorozásról – INTERJÚ!

Cívishír: Most éppen minek a lázában ég, a téli olimpiáéban vagy a választáséban?
Kósa Lajos: Mind a kettőében.

Cívishír: Akkor haladjunk fontossági sorrendben: olimpia!
Kósa Lajos: Az már kiderült korábban is, most pedig megerősítést nyert, hogy a rövidpályás gyorskorcsolyában a miénk a világ egyik legerősebb válogatottja. A lányoknál és a fiúknál is ott vagyunk a nemzetközi élbolyban, de nagyon sűrű a mezőny. Jászapáti Petra például két ezreddel maradt le a döntőről. Az két milliméter. Kanada, Hollandia, Kína, Dél-Korea, Magyarország – ma ez a világelit ebben a sportágban, ahol a legjobbak között nüanszok döntenek. Mindenesetre látszik az a munka, amit befektettünk.

Cívishír: Mit szól a nagy port kavart kizárásról, amikor elvették az aranyérmet Liu Shaolin Sándortól?
Kósa Lajos: Igazságtalan döntés született. 

Cívishír: Fejtse ki, mégis miért? Ha nem is versenybíró, a szövetség elnökeként vélhetően jobban ismeri a szabálykönyvet, mint mi, mezei sportrajongók.
Kósa Lajos: Ha abból indulok ki, hogy minden cselekményt azonos súllyal kell elbírálni, akkor a második rajt előtt ki kellett volna zárni az egyik kínait, valamint a befutó előtti kanyarban Liu Sanyinak is volt egy lökése, amit szankcionálhattak volna. A végén pedig csak azt az egy döntést nem lehetett volna meghozni, ami végül a hivatalos végeredmény lett. Vagy kizárják mindkettőt, vagy egyiket sem. A befutónál a kínai két kézzel húzta vissza a magyart, aki azonban szabálytalanul tartotta fel ellenfelét, ez kétségtelen. Meggyőződésem szerint mind a kettőt ki kellett volna zárni, és akkor 1000 méteren Liu Shaoang az olimpiai bajnok, aki ebben a számban harmadik lett.

Cívishír: Azt mondja, lejtett a hazai pálya, és ha itthon rendezik az olimpiát, akkor Liu Shaolin Sándor az 1000 méter olimpiai bajnoka?
Kósa Lajos: Itthon igazságos döntés született volna. Hivatalosan is tiltakoztunk a döntés ellen, és nagyon köszönöm Gyulai Zsolt MOB-elnöknek, hogy kiállt mellettünk.

Cívishír: Liu Shaoang 500 méteren aratott győzelme, és Magyarország első egyéni aranyérme a téli olimpiákról, elégtételt jelentett?
Kósa Lajos: Shaoang beceneve Ádó, hadd nevezzem ezen a néven ezúttal! A sors megrángatta Sanyit, Ádó pedig revánsot vett. A sportág legnagyobbjai közé emelkedett ezzel az arannyal. Minden számban döntőt futott eddig a téli olimpián, amiben elindult. Az egyetemes olimpizmus minden sportágában párját ritkító, imponáló teljesítmény. Örvendek, hogy egy korszakos zseni kortársaiként figyelhetjük ezt. A korcsolyázó szövetség elnökeként látom azt a munkát, amit az a csapat végez évek óta, amelynek Ádó az egyik tagja. A versenyzők, az edzők, a stábtagok évek óta, hónapról hónapra százszázalékos teljesítményt adnak le. Világ- és Európa-bajnoki, világkupa-érmek és remek helyezések tucatjai igazolják ezt. Minden eddigit messze felülmúló magyar téli olimpiai sikert értünk el. Itt jegyzem meg, a nyári olimpiákon bármelyik sportágunk is elégedett lenne ennyi éremmel és ponttal, mint amennyit összekorcsolyáztunk Pekingben. Illendő megállni ilyenkor és köszönetet mondani a sportolóknak, az edzőknek, a háttérembereknek ezért a teljesítményért! S az illem azt is megkívánja: köszönet a kormánynak, mert megteremtette a világszínvonalú munka feltételeit.

Cívishír: A jövőre gondolnak? Azaz Liuék mögött bontogatja a szárnyát a gyorskorcsolya-utánpótlás?
Kósa Lajos: Liuék még nagyon fiatalok – egy, de akár két olimpia is belefér még a pályafutásukba, ugyanakkor az utánpótlásban vannak olyan tehetségek, mint a Liu-testvérek, és reméljük, a következő években a sikerek hatására még többen kezdenek el gyorskorcsolyázni!

Cívishír: A Nemzeti Korcsolyázóközpont ügye hogy áll? A klasszikus, nagypályás gyorskorcsolyában is jó lenne magyaroknak szurkolni!
Kósa Lajos: Már megvan az engedélyes terv, most kezdődik a kiviteli terv elkészítése. 2024-ben kész lehet. Egy nagy pálya és négy kis pálya kap helyet benne. Itt azonban meg kell jegyeznem: azon túl, hogy a korcsolyázóközpont megépítésével Budapest a gyorskorcsolyázás európai fellegvára lehet, vidéken is erősíteni kell, hiszen az élversenyzők zöme most is vidékről származik. Pécs Knoch Viktor és Burján Csaba személyében két olimpiai bajnokot adott, Jászapáti Petra szegedi, két nemzetközi versenybírónk, Pádár Bea és Kövér Balázs debreceniek, és még sorolhatnám. Tehát vidéken is további állandó jégtartású csarnokok építése a cél. Debrecenben egy 3 ezres jégcsarnok építése iránt mutatkozik egyre nagyobb igény, amit az egyetemmel karöltve valósítanánk meg, és erre nemcsak a gyorskorcsolyázók miatt lenne nagy szükség, hanem azért is, mert a debreceni jégkorongos család akkorára duzzadt, hogy kinőtte a Derék utcai létesítményeket. Fontos megjegyeznem azt is, hogy én a korcsolyázó szövetség elnökeként minden szakágért felelek. Azért is dolgozunk például, hogy műkorcsolyában is betöltsük azt az űrt, ami Sebestyén Juli után támadt. Most egy párosunk van kint Pekingben, de az a cél, hogy 2026-ban mindegyik számban legyen magyar, és akkor indulhatunk a csapatversenyben. A szakágvezetőnk 2026-ra vállalta ezt a célt.

Cívishír: Ha megenged egy személyes kérdést, Eszter lánya kiváló versenyző volt, most kamatoztatja valahol a tudását műkorcsolyában?
Kósa Lajos: Elvégezte a Testnevelési Egyetemet, és Debrecenben edzősködik. Nagyon szeret a gyerekekkel foglalkozni, és azt hiszem, a gyerekek is nagyon szeretik őt.

Cívishír: A jégkorong Magyar Kupa idei megnyerésekor, diadalittas hangulatban azt ígérte meg a DEAC-nak, hogy jövőre a Főnix Arénában védheti meg a címét. Ezt most is tartja?
Kósa Lajos: Természetesen!  Már beszéltem is a jégkorong-szövetség elnökével, Such Györggyel, aki arról világosított fel, hogy a jövőben kialakítandó szokásjog alapján a címvédő pályázhat a négyes döntő rendezésére. A DEAC jégkorongszakosztályának vezetőivel be is adtuk a pályázatot, így jó esély van arra, hogy itthon, a Főnixben rendezzük meg a négyes döntőt. A címvédést azonban nehéz lenne megígérni, mert a nagy Fehérvárt tízből nyolcszor biztosan nem vernénk meg. 

Cívishír: Egyelőre kettőből kettő a DEAC-nak!
Kósa Lajos: Ez igaz, de nem kis szerencse kellett hozzá. Tavaly itthon hirtelen halálban nyertünk, egyébként egy fantasztikus meccsen, idén pedig a hajrában egy szerencsésen felpattanó korong, majd az utolsó percben kivédekezett, hat a három elleni szituáció hozta meg a sikert. Mindenesetre ezért szép a jégkorong, ha egy csapat bátran játszik, és a DEAC igazán bátran játszott, hiszen 3-0-ra is vezetett, meglepheti a jóval erősebb riválist.

Cívishír: Mi lesz a Lokival? A DVSC első embereként meg tudja nyugtatni a szurkolókat?
Kósa Lajos: Tegyük tisztába, hogy én a DVSC Egyesületnek vagyok az elnöke, amely megvásárolta Szima Gábortól a DVSC Futball Zrt., többségi tulajdonrészét, amely a csapatot működteti. Az egyesület csak irányvonalat határoz meg, és mi arra jutottunk, hogy megpróbálunk a saját utánpótlásunkra támaszkodni. Világos, hogy ezzel még nem tudunk bejelentkezni a Bajnokok Ligájába, mert egyelőre csak az infrastruktúránk BL-szintű, az utánpótlás-nevelésünk még nem. Arról egyébként nehezen lehetne engem meggyőzni, hogy jobb leszerződtetni kéttucatnyi délszláv, ukrán, albán és afrikai légióst, mint a saját utánpótlásunkra támaszkodni, még akkor is, ha tudjuk, hogy rövidtávon lesznek nehézségeink. Kíváncsi vagyok, Csercseszov vajon hogy mondja el az albán játékosainak, hogy dobbanjon a Fradi-szív? Nekünk más a filozófiánk.

Cívishír: Ez világos, de az Ön szerepvállalásától azt reméltük, hogy a kiesés réme nem lebeg majd Damoklész kardjaként a fejünk fölött, és a befolyása megóv minket egy újabb kieséstől.
Kósa Lajos: Szerintem nem esünk ki, annak ellenére sem, hogy a finanszírozás tekintetében a 10-11. helyen állunk a mezőnyben. 

Cívishír: Pontosan az a baj, hogy kevés a pénz!
Kósa Lajos: Ha megütnénk az Eurojackpotot, az utánpótlásunk hirtelen nem lenne semmivel sem jobb. Legfeljebb azt tudnánk tenni, hogy összevásárolunk egy légiós hadat, de akkor megint ott tartunk, ahol a Ferencváros vagy a Kisvárda. Nekünk nem ez a célunk, hanem az utánpótlás szisztematikus fejlesztése, ahonnan azért már most is kerülnek ki tehetségek, gondoljunk csak Baranyai Nimródra, aki szerintem már most van olyan jó, mint az NB I-ben játszó bármelyik külföldi a jobbhátvéd posztján. 

Cívishír: Mindenesetre ciki, hogy Kisvárda és Mezőkövesd Debrecen előtt jár…
Kósa Lajos: A Kisvárda úgy néz ki, mint egy középcsapat az ukrán bajnokságból, ugyanannyi Kovács és Kiss, vagyis magyar nevű van benne. Értem én, hogy a legjobb afrikai csapat a francia válogatott, vagyis tudom, mi a nemzetközi trend, de kérdem én, hogy mit profitál a magyar futball a kisvárdai jelenségből? Milyen jövőképe lehet egy kisvárdai fiatalnak? Dzsudzsák Balázs sem mutatkozhatott volna be a Lokiban 18 évesen, ha itt akkoriban olyan légiósdömping lett volna, mint most Kisvárdán. Én továbbra is a saját utánpótlás-nevelésre támaszkodnék. A korcsolyaszövetségben bejött, amikor az elnöke lettem, elkezdtünk építkezni, most pedig olimpiai bajnokaink vannak. 

Cívishír: A korcsolyaszövetségben volt miből építkezni a kormány támogatása révén…
Kósa Lajos: Ez is igaz, de nem a pénz a legfontosabb összetevő, hanem a megfelelő szakmai stáb felállítása. Ma már a magyar válogatott edzőinek olyan tiszteletük van, hogy olasz és orosz világ- és olimpiai bajnokok járnak ide, Magyarországra edzeni. Kétségtelen, hogy amikor a szövetségben elnökké választottak, 70 millió forint volt a költségvetés, most, az olimpia évében pedig már másfél milliárd. A magyar kormány nagy támogatója a sportnak.

Cívishír: A DVSC egyesületnek mi, szurkolók mikor lehetünk a tagjai?
Kósa Lajos: Február 23-ára hívtuk össze az közgyűlést, most már a Covid megengedi, és megszavazzuk a tagfelvételt. Várunk mindenkit szeretettel, és majd kérjük a debreceni sajtót, hogy segítsen a széles nyilvánosság számára eljuttatni a tagfelvételről szóló hírt.

Cívishír: Harminckét év a parlamentben – nem volt elég belőle?
Kósa Lajos: Debrecenért dolgozni a törvényhozásban egyáltalán nem fárasztó, és nem is lehet megunni. Különösen úgy, hogy folyamatosan látni a fejlődést. Amikor 1990-ben képviselő lettem, a város nem úgy nézett ki, mint most. A mai fiataloknak már semmit nem mond a 31-es busz, mert amikor a főteret átépítettük, akkor ők még meg sem születtek, és a főtér csak egy szimbólum volt, mert mellette ezer mást is megcsináltunk, mégpedig az élet minden területén. Az elmúlt 32 év alatt nagy átalakuláson ment át a város, kivéve az első nyolc esztendőt, amikor az akkori városvezetés nem találta meg az utat, hogy merre induljon el Debrecen fejlődése. Az MSZP-SZDSZ koalíciós kényszer megbénította a városvezetést, és nyolc év pangást, nihilt éltünk meg. Egyszerre öröm és büszkeség, hogy a polgármesterségem idején, 1998-tól sikerült ebből a várost kimozdítani, és fejlődési pályára állítani. Ha csak kinézek itt, a Cívishír-szerkesztőség ablakán, egy szép, hangulatos Hal közt látok – szórakozóhelyek, kávézók, sörözők, teraszok, szökőkutak. Emlékeznek, mi volt itt? Egy lerobbant hal- és tejpiac, a tér tele autókkal, por és mocsok, nem lehetett közlekedni. Vagy említhetem a Békás-tavat és a környékét, és még sok-sok más nagyberuházást. Szóval Debrecenért nem sok 32 év a parlamentben, és remélem, a debreceniek sem fognak beleunni a város fejlődésébe!

Cívishír: Olykor azért úgy tűnik, hogy unja a parlamenti légkört, esetleg szórakozik. Vannak ugyanis abszurdba hajló performanszai, különösen akkor, amikor a sajtónak nyilatkozik a folyosón.
Kósa Lajos: Iróniára és öniróniára való hajlam nélkül nehéz túlélni a parlamenti csatározásokat. Van, aki meghülyül, vagyis teljesen elveszíti a realitásérzékét, és mérhetetlen indulatokkal politizál, mint Gyurcsány Ferenc. Én nem szeretnék az ő szintjére süllyedni, s miután a formális kötöttségeket nehezen viselem, hajlamos vagyok kitörni belőle. Ilyenkor – mondják egyes kollégáim – a politikai stand-up műfaját űzöm. Azért valljuk be, nem lehet minden kérdésre halál komolyan válaszolni, és a válasszal sugallni kell, hogy a kérdés komolytalan.

Cívishír: Legutóbb akkor kapott hideget-meleget, amikor állítólag nemzeti titkot kotyogott ki a parlamentben a Pegasus-ügy kapcsán.
Kósa Lajos: Feljelentettek, és kiderült, nem kotyogtam ki államtitkot, az egész egy habverés volt, mert ma olyan a politikai kommunikáció, hogy mindent és mindenből tudnak habosítani.

Cívishír: Ha a Pegasus nevű szoftver lebukott, márpedig úgy tűnik, akkor gyenge kémszoftver, kár volt beszerezni.
Kósa Lajos: Az egész ügyet nem tudom kommentálni, mert van, ami nemzetbiztonsági érdekeket sért. Az egész, ahogy az ellenzéki sajtó tálalta, egy felfújt lufi, semmi több.

Cívishír: 56, 55, 57, 62, 47, 47 – mit mondanak ezek a számok?
Kósa Lajos: Ezek százalékok, a körzeteimben elért eredmények százalékban.

Cívishír: 2010-ben 62 százalékot ért el, 2014-ben pedig már csak 47-et? Mit gondol, miért?
Kósa Lajos: Akkor már nem voltam polgármester. Egy jó polgármesternek sok olyan szavazója is van, aki más párt szimpatizánsa, de elismeri a polgármesteri teljesítményt. Ez országos jelenség, és mindenkire igaz, hogy polgármesterként több szavazatot kapott, mint utána.

Cívishír: A hajdú-bihari 1-es igazán érdekes körzet, hiszen lakótelepek és gazdagnegyedek egyaránt vannak benne.
Kósa Lajos: Vagy kezdjük Ondóddal, Nagy- és Kismaccsal – szociológiai szempontból valóban érdekes. Ugyanakkor prosperáló kertvárosok tartoznak ide, és vannak teljesen új részek is. A lakosság összetétele is vegyes a körzetben, ennek megfelelően mindenki megkapta már a magáét az ellenzék miniszterelnök-jelöltjétől, aki az összes választói réteget megsértette már. A körzetben az én ellenfelem, Varga Zoltán legnagyobb politikai teljesítménye az, hogy Gyurcsány leghűségesebb embere, aki egyébként soha semmit nem tett a városért. Én a választók bölcsességére vagyok bízva.

Cívishír: Azért megnéznénk egy nyilvános Kósa Lajos-Varga Zoltán vitát!
Kósa Lajos: Nem tudom, hogy miről tudnánk vitatkozni. Debrecen fejlődéséről vajon mit tudna mondani Varga Zoltán, amikor még a BMW-beruházást sem támogatta? Nekünk komplex városfejlesztési és munkahely-teremtési programjaink vannak, a beruházások többsége zajlik. Az egyetemi fejlesztések pont az én körzetemhez tartoznak, ott most az állatorvosi kar nyitása az egyik legfontosabb feladatunk. Az oltóanyaggyár nemzetstratégiai szempontból is kulcsfontosságú beruházás, mint ahogy az innovációs központé is az. A nyugati ipari parkot már kinőtte a város, most éppen a déli fejlesztése történik. Debrecen olyan növekvő pályán van, hogy csodálkoznék, ha itt a váltásra szavazna a többség, és ezek az eredmények nem a politikusoké, képviselőké, hanem minden debrecenié, hiszen együtt értük el. Az ellenzék – Varga Zoltánnal az élen – csak ezeket az eredményeket gyalázza ordenáré módon, de azt nem tudjuk, hogy ők mit csinálnának.

Cívishír: A körzetét tekintve mire kéri a választók felhatalmazását, milyen beruházások valósulnak meg?
Kósa Lajos: A BMW-gyár nemcsak az én körzetem, hanem az egész ország legnagyobb beruházása lesz a következő években. Debrecent egyébként nem lehet körzetekre bontani a mindennapi élet szempontjából, tehát a következő időszak beruházásai is fedik egymást. Ilyen például a Sámsoni út fejlesztése, amely körzethatár. A legfőbb cél az, hogy élhető legyen a város, ennek érdekében kezdeményeztünk egy másfajta zöldhullámot az egész városban, és látszólag sokat segített. Mostanra egészen nyilvánvalóvá vált, hogy meg kell építeni az utat Józsán, a 35-ötös nyugati felétől a BMW-csatlakozásig, így sok józsai meg tudja kerülni majd a Böszörményi utat, így oda kisebb terhelés jut. A közlekedési fejlesztések tehát tovább folytatódnak, de sok más épül majd. Meg kell oldani az Újkert és a Vénkert parkolási gondjait, elindítok egy lakótelepi konzultációt, hogy kiderüljön, milyen igények fogalmazódnak meg az emberekben. A Nagyerdőn zajlik az Ötholdas pagony átépítése, felújítása, amely majd a Szabó Magda iránti tiszteletből a Sziget-kék nevet viseli majd tovább, és ha a Fidesz folytathatja a kormányzást, akkor a Nagyerdőn lesz a Természettudományi Múzeum. A belvárosban is nagy fejlesztéseknek nézünk elébe. A Matthias Corvinus Collegium megvásárolta az Aranybikát, amelyet felújítanak, a parkolást pedig le kell vinni a föld alá, és ki kell építeni a Pásti utca felé egy gyalogos átjárót. A másik fontos beruházás a kerékpárút építése Kismacson és Nagymacson át a BMW-gyárig, és akkor a kerékpárosok nyugati irányba is tudnak túrázni. Folytatódnak az intézményi felújítások, bölcsődék, óvodák épültek és épülnek a következő években, valamint a Civaqua révén vízhez jut a város. Szerencsére nagyon sok teendő van, ha most itt mindent felsorolnék, az szétfeszíteni ennek az interjúnak a kereteit.

Cívishír: Az autósok és a biciklisek az utak minőségére panaszkodnak. Összességében rendkívül rossz az utak állapota a városban. Tud valamit ígérni nekünk?
Kósa Lajos: A nagyfelületű aszfaltozási munkák zajlanak a városban, és ezeket folytatni kell, hiszen nagy a forgalom, nagy az utak terhelése. Továbbá folytatni kell a poros utcák aszfaltozását, hiszen még elég sok az ilyen utca a városban, bár arányaiban, országosan jól állunk. 

Cívishír: Milyen kampányra számít?
Kósa Lajos: Rövidre, de durvára. Én egyébként is a durva kampányokhoz vagyok hozzászokva. Régebben csináltunk egy elemzést, és kiderült, hogy a harmadik legtöbbet támadott fideszes politikus vagyok Orbán Viktor és Kövér László után. A legképtelenebb hazugságokat ássa elő az ellenzék, mert a munkámról nem tudnak semmit mondani. Úgyhogy arra számítok, a választópolgárok arra voksolnak majd, aki a város fejlődését szolgálja, és nem azt, aki Gyurcsány Ferenc fegyverhordozójaként nem tett semmit Debrecenért.

Cívishír: Hallgatnánk jó ideológiai, szak- és várospolitikai vitákat, de ehelyett az egyik oldalon tolvajozás, a másikon bohócozás van. Miért ilyen faék-egyszerűségű a politikai kommunikáció?
Kósa Lajos: Ennek rendkívül egyszerű oka van. A Fidesz-KDNP-nek van egy világos programja, mindenki látja, mindenki érti, és mi erről nemcsak beszéltünk, hanem meg is valósítottuk. Először is azt mondtuk, hogy a magyarnak nem segély, hanem munkaalapú társadalomnak kell lennie, ezért munkahelyeket teremtettünk. Világossá tettük, hogy számunkra a társadalom alapját a családok jelentik, ezért család- és gyermekpolitikát csináltunk otthonteremtési programmal, és ennek tulajdonítható az egy szülő nőre vetített 1,6 fölötti termékenységi arányszám. Megmondtuk, olyan külpolitikát fogunk folytatni, ami a magyaroknak és Magyarországnak érdeke, és így is teszünk. Bevezettük az mindenkire vonatkozó közteherviselést, vagyis azt a rendszert, hogy amikor baj van, akkor nem a magyar átlagemberre terheljük a költségeket, hanem mindenkire, a bankokra, a multikra, az energiaszolgáltatókra is. Nem lehet a végtelenségig árakat emelni, mert árstopot vezetünk be, és ha tudunk, adunk 13. nyugdíjat és emeljük a minimálbért, mert az államnak az az egyetlen eszköze a bérszínvonal emelésére, hogy alulról tolja fel. Ma már a minimálbér nagyobb, mint amilyen 2010-ben az átlagbér volt. SZJA-mentessé tettük a 25 éven aluliak jövedelmét, és még tudnám sorolni hosszasan. Ezzel szemben van egy ellenzék, amely különböző politikai áramlatokból jött össze, régebben ugyan egy szervezetben voltak páronként, de annyira utálják egymást, hogy nem tudtak együtt létezni. Így szakadt szét az MSZP és a DK, az LMP és a Párbeszéd, a Jobbik és a Mi Hazánk. Ezt a társaságot egyetlen dolog tartja össze: az Orbán Viktorral és a Fidesszel szembeni gyűlölet.

Cívishír: Az rosszul esik, hogy Varga Zoltán folyamatosan Mr. 20%-nak nevezi a Facebookon?
Kósa Lajos: Inkább szánalmas. Semmivel nem tudja alátámasztani, bizonyítani, szemenszedett hazugság. Az egyetlen politikai teljesítménye a gyalázkodás. Ennél a baloldali szavazók sokkal többet érdemelnek. Mondjuk megoszthatná velük azt, hogy megválasztása esetén mit kínál, mit akar tenni Debrecennel, azon túl, hogy nem támogatja a BMW-beruházást, nem akarja itt látni a Természettudományi Múzeumot és újra megnyitná a menekülttábort. Egyébként ez a gyalázkodó, gyűlölködő stílus Jakab Péternek sem jött be. Az ellenzéki előválasztáson igencsak leszerepelt. 

Cívishír: Sokak szerint burzsoáziát épít a Fidesz azzal, hogy a párthoz hű vállalkozók nyerik a nagy beruházások kivitelezését. Pósán László és Tasó László képviselők erre a kérdésre azt felelték: inkább magyar cégek kapják a munkát, mint külföldiek. Mit gondol Ön?
Kósa Lajos: Én azt mondom, hogy Debrecenben debreceniek nyerjék beruházásokat, és ha megnézzük, ez nagy részben így is történik. Ha ez valakinek fáj, akkor álljon ki a debreceniek elé, és mondja meg nekik, hogy a saját városotokban nem lehettek senkik, nem dolgozhattok! Forgács Barna nagyvállalkozót nem lehet azzal vádolni, hogy Fidesz-párti lenne – a fia a Gyurcsány-kormányban volt államtitkár –, mégis nagyon könnyen megegyezett vele a város, amikor az ő áldása is kellett különböző beruházások megindításához. Debrecenben a lokálpatriotizmus sokszor felülírja a politikai nézeteket.

Cívishír: Ha nem nyeri meg a körzetét, akkor bejut a parlamentbe a Fidesz-listáról?
Kósa Lajos: 1998 óta választott képviselő vagyok, és úgy tervezem, hogy a következő ciklusban is az leszek, nem foglalkozom a listával. Rengeteget dolgoztam Debrecenért, és amint azt korábban említettem, rengeteg feladat vár még ránk a következő években. 

Cívishír: A Forbes nemrég a kálvinista kistigrisnek nevezte Debrecent, és kétségtelen, szinte hetente avattak új gyárat, vagy tettek le alapkövet az elmúlt egy évben, ami örömteli, de az rendkívüli bosszúság sok debreceni számára, hogy hónapokat kell várni festőre, burkolóra, vízszerelőre…
Kósa Lajos: Több mint egy hónapja várok asztalosra, mert leesett egy konyhabútorról egy darab, és nem tudom egyedül visszatenni. Ahogy más debrecenieket, úgy engem is érint ez a probléma. Sajnos a gazdasági fejlődéssel együtt jár a kapacitáshiány. Korábban ugyebár mindenki megérte azt, hogy a postaládáját teledobálták szórólapokkal, kisiparosok hirdetésével, mert akkor nem volt munka. Most szerencsére más a helyzet. A rendszerváltás óta a legmagasabb gazdasági növekedést értük el, ennek köszönhetően tudunk segíteni a családoknak szja-visszautalással, a fiataloknak szja-mentességgel, fegyverpénzzel, béremelésekkel az egészségügyben, és még folytathatnám.

Cívishír: A munkaerőhiány megoldódik magától, vagyis megoldja az élet?
Kósa Lajos: Magától semmi nem oldódik meg. Erősítjük a szakképzési rendszert, duális képzést vezetünk be, az egyetemet fejlesztjük, óvodákat, bölcsődéket építünk, hogy a fiatalokat vonzzuk a városba. A szakemberképzés is olyan, mint egy jó focicsatár képzése. El kell kezdeni kis korban, és hosszú évek, mire felnő, mire beérik. Köszönhetően a magyar gazdaság fejlődésének és a bérszínvonal emelkedésének, megváltozott a trend, azaz tavaly már többen jöttek vissza nyugatról, mint ahányan elmentek, és az egyébként nem baj, ha a fiatalok elmennek egy időre, mert az tekinthető egyfajta modern peregrinációnak: világot látnak, tanulnak, majd hazajönnek, és a tudást itthon kamatoztatják.

Cívishír: Olvastuk az adóbevallásában, hogy ingatlannal nem, de egy új motorral gazdagodott 2021-ben, és most már van három. Most már elég?
Kósa Lajos: Az egyetlen képviselő vagyok, aki motorral jár be a parlamentbe. Budapesten robogóval a legegyszerűbb közlekedni, azt használom az albérletem és az Országház között. Itthon is van egy robogóm, hogy ide-oda szaladgáljak – sokkal könnyebb parkolni, mint autóval –, és vettem túrázni egy BMW 1200 GS-t. Ilyen motort már nem gyártanak, ez is már egy négyéves jármű 20 ezer kilométerrel, de jó vétel volt, és nagyszerű vele motorozni, minden talajon „jól érzi magát”. Első utam Szerbiába vezetett a barátokkal, és megnéztünk egy olyan 1100 éves kolostort, amelyben Szent Margit töltött el egy telet. Az a mániánk, hogy oda motorozunk, ahol van a magyar királyságnak valamiféle történelmi hagyatéka. Felkerestük a galambóci várat is, bejártuk a Vaskaput délről, a szerb részről, meglátogattuk az egykori bori és heidenaui munkatáborok helyét, itt írta Radnóti a Levél a hitveshez című remekét. Nagyon érdekes helyeken jártunk, és a legmegdöbbentőbb az volt számomra, hogy Szerbia belseje üres. A falvakban a házak felében nem lakik senki. Jó hárommillió szerb távozott nyugatra, az elvándorlás még Tito idejében kezdődött, és senki nem akar hazamenni.

Cívishír: Négygyermekes apa, bőven van még feladata otthon. A család még mindig elengedi motorozni? Azt mondják a motorosokra, hogy száguldó szervdonorok.
Kósa Lajos: Mi, öreg motorosok azt szoktuk mondani, hogy negyven fölött a túlélés esélye ugrásszerűen növekszik. A legveszélyesebb a 20-25 éves korosztály, amikor még igazán nem tudnak motorozni a srácok, de úgy dolgozik bennük a tesztoszteron és az adrenalin, hogy gyorsasági motort vesznek maguknak. Nekem gyorsaságim soha nem volt, Verhovinákkal és Simsonokkal tanultam meg a motorozás alapjait, és nagy duhaj sosem voltam. Éppen ezért a család elnézi ezt a hobbit nekem, évente egy szűk hét belefér. A következő nyári túrát Nyeszterfehérvárra tervezzük, ugyanis ott volt a legtávolabbi magyar helyőrség és kereskedelmi lerakat. Ez az út kalandosnak ígérkezik, majdnem Odesszáig kell elmennünk. Jók az ilyen kiruccanások a barátokkal, és mindig jó a hazatérés Debrecenbe, az ország legjobb városába!

Cs. Bereczki Attila

[Beillesztett szavazás: Ön kire, mire szavaz 2022 áprilisában?]