Az akkumulátorgyár bővítése a tét, mondja az álcivilséggel vádolt Kozma Éva

Kozma Éva nem látja, hogy a debreceniek forronganának az akkumulátoripar terjeszkedése miatt, miközben szerinte ez lehet a jövő évi önkormányzati választások tétje. A Mikepércsi Anyák a Környezetért Egyesület (MIAKÖ) szóvivője megdöbbentőnek tartja, hogy mennyire nincs jelen a város életében az akkumulátorgyárak telepítését elemző politikai diskurzus. De hogyan kerül egy civil szervezet ennyi pártpolitikai megmozdulásra? Megtartható-e így a hitelesség? Erről is kérdeztük a háromgyermekes anyát.

Cívishír: A napokban Papp László házánál tüntettek, ami elég szokatlan Debrecenben; arányosnak érzi „betolni” a politikát a magánszférába, a nappaliba?
Kozma Éva: Nem váratlanul állítottunk be, nem kaszával, kapával mentünk oda, hanem előzetes rendőrségi bejelentés keretében. Hangos volt ez tény, de az érintetteknek tudomása volt arról, hogy mit fogunk csinálni. Próbáltunk párbeszédet kezdeményezni, nemcsak a MIAKÖ, hanem általában a mikepércsiek nevében, akiknek a háza végében most megépül az akkumulátorgyár. A helyszínválasztás szimbolikus volt, egyrészt azért, mert lassan egy éve nem áll szóba a mikepércsiekkel, miközben az ő megkérdezésük nélkül döntött arról, hogy mostantól mérgező gyárak szomszédságában kell éljünk. Őt és a kormányt sem zavarta a nyugalmunk, a biztonságunk, rajtunk viszont képmutató módon számon kérik ezt. Álságosnak tartom a helyi Fidesz-KDNP és a civil szervezeteknek azt a nyilatkozatát, amely szerint nincs olyan cél, melynek eszköze a polgármester vagy bármely közszereplő családja nyugalmának megzavarása. Vagyis mi nem tüntethetünk a döntést meghozó polgármester házánál, de ő kitehet ezreket a mérgező levegő, a zajhatás veszélyének?

Cívishír: Mikor és hogyan kezdtek el szerveződni a „mikepércsi anyák”?
Kozma Éva: Személyesen a tavaly novemberi mikepércsi közmeghallgatáson találkoztunk először. Addig az interneten, a Mikepércsi Figyelő oldalán írogattuk a sokszor nehezen kideríthető információkat és adatokat egymásnak. A közmeghallgatás igazán példamutatóra sikerült, mindenki elmondhatta a véleményét és meghallgattuk egymást. Igaz, érdemi válaszok nem születhettek, mert a helyi önkormányzaton kívül egyedül a debreceni Déli Gazdasági Övezet képviselője volt jelen, aki viszont az akkumulátorgyárhoz kapcsolódó félelmekre nem tudott reagálni. Eljött viszont a Debreceni Egyetem szervetlen és analitikai kémiai tanszékén oktató Fábián István professzor, aki elég komoly, egyben aggasztó állításokat tett. Mikor az is elhangzott hogy a gyárak ellen a lakosság már semmit sem tehet, akkor fogalmazódott meg bennünk, hogy a 2023. januári, debreceni közmeghallgatásra már közösen készüljünk fel, A CATL környezethasználati engedélykérelmét így, együtt néztük át, felosztva az olyan területeket, mint a zaj, a víz, a levegő stb.

Cívishír: Mennyien voltak kezdetben?
Kozma Éva: Úgy tízen. Azt kell mondjam, az egész ügy egyetlen igazán szuper hozadéka a mi találkozásunk. A második, a kormányhivatal által szervezett debreceni közmeghallgatás, mint emlékezetes, botrányba fulladt. A pofozkodást, lökdösődést, hazaárulózást hozó rendezvényt éppen akkor rekesztették be, amikor végre hozzánk került a mikrofon. Mi nem hőbörögni mentünk oda, tényleg fontos kérdésekkel készültünk, melyekre ott nem kaptunk válaszokat. Frusztrálóan hatott. Később hiába válaszolták meg e kérdéseket a hivatalok, amit kaptunk, azt túl általánosnak, maszatolósnak éreztük. Annyira törtem a fejemet azon, hogy mit csináljunk, hogy az egyik éjjel aludni sem tudtam. Olyan nonszensznek, ijesztőnek éreztem az egészet, hogy úgy keltem fel, jó, akkor álljunk bele!

Cívishír: Így jött az egyesületalapítás?
Kozma Éva: Nem! Ekkor a debreceniek érdeklődését kívántuk felkelteni, mert úgy látjuk, számukra a repülőtér után leereszkedik a függöny és megszűnik a város. Ami a déli ipari övezetben történne, az már nem az ő bajuk.

Cívishír: Debrecenre is igaz lenne, hogy csak az létezik, ami a körúton belül történik?
Kozma Éva: Valami ilyesmi. Ezért szerveztük azt a végül komolyabb érdeklődést kiváltó tiltakozást, amely során Mikepércsről átsétáltunk Debrecenbe. Ekkor vetődött fel az egyesület ötlete, hátha úgy könnyebb lesz. Az is a fejünkben volt, hogy ily módon könnyebben bekapcsolódhatunk a környezetvédelmi és a katasztrófavédelmi eljárásokba. Sokszor nem tudtuk azt sem, hogy milyen jogi lehetőségeink vannak, és hiába kerestünk meg tíz-tizenöt ügyvédet, egyik sem vállalta a képviseletünket, mert bár egyetértettek, nem akartak szembe menni a hatalommal, a várossal, féltették az egzisztenciájukat.

Cívishír: Mennyien voltak az egyesület alapításánál?
Kozma Éva: Amennyire csak szükség van egy egyesület alapításához, de soha nem elegen a sok teendőhöz. Például az első, tüntetést szervező anya úgy érezte, szeretné másnak adni a sajtónyilatkozatokkal járó szereplés, időigényességét. Ezt ketten vállaltuk, mert délelőttönként jobban ráérünk. Tehát folyamatosan tisztult az egyesületen belüli munkarend. Vannak továbbá lazábban kapcsolódó segítőink, akik szükség esetén részt vesznek például a szórólapozásban. Akad olyan barátunk, aki azért nem egyesületi tag, mert a munkahelyén konfliktust okozna.

Cívishír: A mikepércsi anyák egyesületéhez csatlakozhatnak debreceni apák?
Kozma Éva: Nagyon sokat gondolkodtunk a néven, miközben a környezetünk már korábban elkezdett „mikepécsi anyukákként” hivatkozni ránk. Holott férfiak a szerveződés idején is jelen voltak, legfeljebb kevésbé látható módon. Ha már a hivatkozást említi, a kormánypárti sajtó megtévesztett asszonyokként beszélt rólunk, míg Szijjártó Péter azt mondta, az akkumulátorgyár ellen hergelő álcivilek egyenesen hazaárulók. Bárki csatlakozhat hozzánk, területi illetőségű a szervezetünk, jöhetnek hozzánk Debrecenből, bármelyik településről itt a környéken, apukák is természetesen.

Cívishír: Feladták a labdát Szijjártónak azzal, hogy civilként többször ellenzéki tüntetésekre is elmentek, nem?
Kozma Éva: Az első megmozdulásunkon, a Mikepércs-Debrecen sétán egy párt sem volt jelen. Azt teljesen mi szerveztük, de azért meg is látszott. Mi, anyukák tényleg nem szerveztünk még hasonlót, így például a hangosítást nem sikerült megfelelően megoldani. Általánosságban mindenki idegenkedik a pártok bevonásától. Mi nemcsak pártokkal, hanem más civil szervezetekkel is szervezkedünk úgy, hogy közben azért megőrizzük az autonómiánkat.

Cívishír: De hogyan döntik el, hogy mihez adják az arcukat, a nevüket? Világnézetileg mennyire vegyes a társaság?
Kozma Éva: Mi nem pártpolitikai alapon állunk a dolgokhoz. A vezérelv az, hogy minden olyan rendezvényre elmegyünk, amelyiken a további magyarországi akkumulátoripari beruházások, a környezetszennyezés ellen emelnek szót. Ha valamelyikünk úgy érzi, nagyon nem kívánatos a szereplésünk valahol, akkor megpróbáljuk meggyőzni egymást.

Cívishír: Előfordult, hogy egy ilyen ellenvélemény visszatartó erővel bírt?
Kozma Éva: Végül mindig meg tudunk állapodni. Mert ügy mentén kapcsolódunk. De azért alapvetően fizikai, időbeli akadálya van annak, ha nem tudunk eljutni valahová, ahol az akkumulátorgyárak ellen tiltakoznak.

Cívishír: Alsózsolca, Ács, Bátonyterenye, Göd, Iváncsa – ezek a településeken együtt tüntettek helyiekkel. Nem kockázatos olyan ügyekbe belefolyni, amelyeknek annyira nem ismerik a hatósági, szakmai hátterét?
Kozma Éva: Mi lehet, hogy nem ismerjük, de ottani egyesületek igen! Mindegyiknek a szíve közepe a környezetük védelme, rendkívül felkészültek, sokszor felkészültebbek, mint az eljáró hatóság. Mi is és az adott szervezetek is alaposan utána néznek a szakmai dolgoknak. Van aki erre alakult, van aki régebben már a környezetvédelemmel foglalkozott. A győrszentivániak például, akik most szintén az oda szánt ipari park ellen tiltakoznak, szemétszedéssel kezdték. Amikor kiderült, hogy mi épülhet a településnél, a közösségük pénzt gyűjtött mérések elvégzésére. Azért fontos, hogy mi történik másutt, mert az ottani tapasztalatok ötleteket adnak a saját
környezetünk védelmére is.

Cívishír: Ön szerint képesek hatást gyakorolni az akkumulátoripart előtérbe helyező kormányzat gazdaságpolitikájára? Mi a cél?
Kozma Éva: Nekünk anyáknak legfontosabb cél, hogy Mikepércsen szeretnénk maradni, és a gyerekeink se érezzék azt, hogy innen el kell menni. Országosan, ha elérhetőnek tűnik egy újabb gyárberuházás megakadályozása, akkor az. Ha már működik, de túl nagy, túl sok energiát, vizet fogyaszt, akkor talán húzza magát kisebbre. Ha hatékony monitoringrendszert kellene kiépíteni, mert a meglévő nem ér semmit, akkor ez a cél. Vagy a határértékek betartatása. Gödön például a gyárnak még környezetvédelmi engedélye sincsen a mai napig… A debreceninél erre már odafigyeltek. Az egész jogi környezetet olyannak látjuk, mintha bedobták volna a gyeplőt… Mintha tégláról téglára lebontották volna, most pedig sziszifuszi munkával az összeset egyesével kellene visszarakni. Amikor a CATL képviselője eljön hozzánk tárgyalni, akkor azt gondoljuk, valamit immár ők is fontosnak éreznek, amit addig nem.
Amikor megdrágult az energia Magyarországon, volt olyan középiskola, ahol nem egyszerűen elzárták, hanem lefűrészelték a gázcsapot, a tanórákat 35 percesre csökkentették, és bejártak ellenőrizni, hogy tényleg 18 fokban ülnek-e a diákok. Ha ennyire rosszul állunk, miért kell energiazabáló, a környezetünket is szennyező gyárakat építeni? Ha a TIVIZIG-et igazgató, később felmentett Kincses Dániel állásfoglalása szerint a Déli Gazdasági Övezet vízfelhasználásának mértéke veszélyesen nagy lehet, miért kell egy rettenetes vízfogyasztású akkumulátorgyárat létrehozni? Ha a polgármester úgy nyilatkozik, nem lesz több akkumulátorgyár, akkor miért épül a BMW mellett újabb akkumulátorüzem?

Cívishír: A vízigényre azt mondanák, hogy a tervezett debreceni iparivíz-felhasználásra megvan a kapacitás. Ami az akkumulátoripar erőltetését illeti, a kormányzati válasz erre, ugye, hogy a jövő a zöldenergia, valamint a nagy német autógyártók már itt vannak, a beszállítókkal együtt százezreket foglalkoztatnak, a magyar GDP számottevő részét ők termelik meg.
Kozma Éva: A jövő a zöldenergia, ezzel egyetértek, de nem húzhatjuk mindenre rá, hogy zöld, ha valójában nem az, amennyiben az összes tényezőt figyelembe vesszük. A vízzel kapcsolatos megjegyzésével nem értek egyet. Szerintünk nincs meg a szükséges mennyiség, bizonyítsák be az ellenkezőjét! Eddig nem sikerült. Ugyanakkor az egészséges környezethez való jogunkat is érdemes figyelembe venni a gazdaságfejlesztés során. Az országnak jól működő gazdaságra, de egészséges, művelt emberfőkre is szüksége van. Egyetemi városból egyik pillanatról a másikra gyárvárost csinálni, tízezreket idehozni úgy, hogy erről nem kérdezik meg a Debrecenben és környékén élőket – én ellenzem ezt. Munkásszálló épül Mikepércsnél is, kérdezem, velünk megbeszélték? Milyen áron történnek ezek a fejlesztések?

Cívishír: Ön szerint mi a különbség a civil és a politikus között?
Kozma Éva: A politikus mindig sakkozik valamennyire. Mi, a civilek inkább egyenesen megyünk előre. Egy politikus maszatolhat, mérlegelheti a pártja hasznát, és ha nem járnak jól, bele sem állnak egy-egy történetbe. Debrecen klímastratégiájában a városi széndioxid-kibocsátás ötven százalékos csökkentési tervéről lehet olvasni, miközben csak a CATL gyárához tartozó tevékenységek 28 százalékkal növelik ezt az értéket. Papp László magánemberként lehet, hogy végiggondolja, vajon az ő gyerekei szívesen nőnek-e fel ilyen környezetben. Politikusként viszont azt mondja, mindegy mit gondolnak a debreceniek a gyár meg fog épülni.

Cívishír: De civilként nem veszíti el a hitelességét, ha például Papp László hivatala előtt a Momentummal demonstrál?
Kozma Éva: Már korábban megválaszoltam ezt a kérdést. Egyébként így legalább találkoztam végre a polgármester úrral! Aki megígérte, hogy eljön Mikepércsre, és tájékoztatja az embereket miért is jó nekik ez a sok akkumulátorgyár, mégsem tette. Amúgy az említett tiltakozó akció a MIAKÖ együttes döntése volt.

Cívishír: Hogy zajlott le a találkozó?
Kozma Éva: Néhány másodpercig tartott. Egy, az akkumulátorgyár ügyében kezdeményezett népszavazási szándék aláírásgyűjtő ívét tettem elé. Politikát és hátsó szándékot emlegetett. Igaz, azt is jelezte, hogy a „mikepércsi anyák” bármikor elmehetnek hozzá, de mi azt szeretnénk, ha ő jönne el a Mikepércsen élőkhöz, ahogyan megígérte.

Cívishír: Valóban meghívták Önöket egyeztetésre a debreceni városházára, de nem mentek el. A Fidesz helyi frakcióvezetője, Papp Viktor ezt a szemükre is vetette a Facebook-oldalán, mondván, a tárgyalás helyett a MIAKÖ inkább egy fővárosi tüntetésen vett részt. Papp Viktor akkor a civilségüket is megkérdőjelezte.
Kozma Éva: Azért nem mentünk el, mert mi nem azt szerettük volna elérni, hogy néhányunkat fogadja, majd arról valami propagandaszöveg egy mosolygós fotóval megjelenjen az interneten, mintha nem lenne itt semmi baj. Hanem azt akartuk, hogy jöjjön el Mikepércsre, és ott válaszoljon a felvetésekre. A CATL is úgy kommunikálta a képviselőjükkel való találkozónkat, mintha minden a legnagyobb rendben lenne… Mikepércsen 5300 ember él, lennének kérdéseik, végre meg kellene az ott élőket is hallgatni, ahogyan a Debrecenben élőket is. Konstruktív kommunikációra van szükség, nem választási propagandára.

Cívishír: Nemrég a Magyarok Országos Gyűlésén adott elő, amely után a Szkíta Egyesületnek és az Orvosok a tisztánlátásért csoportnak mondtak köszönetet. E két társaság közös állítása, hogy az emberiség ellen globális összeesküvések zajlanak, és általában ellent kell állni a politikai elitek döntéseinek. De szerepelt együtt az LMP-vel és más, az ellenzékhez sorolt pártokkal is. Ezek nem ártanak a civilségnek?
Kozma Éva: Nem! Nem légüres térben mozgunk. Nem vonhatjuk ki magunkat a társadalom szövetéből, mi is részei vagyunk a ma valóságának, ahogyan a Fidesz-hívők, Gyurcsány-szavazók, Covid-tagadók. Az emberek annyifélék… Ha féltik a környezetüket és hajlandóak tenni érte, mi megpróbálunk eljutni hozzájuk! Az kevésbé érdekel, hogy egyébként miben hisznek. A gyárak szennyeződéseitől mindannyian szenvedni fogunk, mindegy ki miben hisz, vagy kire szavaz. Ha a Fidesz csinálna tiltakozást ebben az ügyben, biztos lehet abban, hogy azon is ott lennénk!

Cívishír: De egy környezetvédő civil szervezet mit keres például egy pedagógustüntetésen?
Kozma Éva: Mert ezek a dolgok összefüggenek. Minél tanulatlanabb egy gyerek, annál nagyobb valószínűséggel lesz belőle betanított munkás például egy akkumulátorgyárban. Minél kevesebb ismerettel rendelkezik mondjuk a kémiáról, annál kevésbé lesz képben a veszélyes anyagokkal. A tanulatlan ember kevésbé egészségtudatos, kevésbé kritikus az egészségüggyel, miközben az nagy hatással van az életünkre. Az egyesületben alapvetően édesanyákként működünk, ez a meghatározó az érdeklődésünkben, ebből merítjük a témaválasztásainkat. Van
közöttünk pedagógus, ami tovább motivál abban, hogy ilyen eseményeken is megjelenjünk.  

Cívishír: Jövőre önkormányzati választások, gondolt már arra, hogy elinduljon?
Kozma Éva: A politika egy ideje keres bennünket. Kezdetben mi voltunk azok, akik információért, segítségért írtunk, telefonáltunk, ám a világon senki nem reagált. Aztán ahogy megduzzadt a csoport, és elkezdtünk feltűnni a hírekben, a közösségi médiában, nagyjából a már említett sétás tiltakozás után, feltűntek a politikusok.
Azért nehéz elköteleződni egy politikai párt mellett, mert mi az egyesületben is különbözőek vagyunk, és mint említettem már az ügy szempontjából nem ez a fő kérdés.

Cívishír: Én nem a MIAKÖ-re gondoltam, hanem Önre.
Kozma Éva: De én az „anyák” egyike vagyok. Amikor Önnel beszélgetek, akkor úgy próbálok fogalmazni, hogy azzal az egyesületi tagok is egyetértsenek.

Cívishír: Értem, de akkor Kozma Éva mit szólna, ha ellenzéki pártok azzal keresnék meg, hogy támogatják, induljon el a választáson?
Kozma Éva: Már így is sokat hiányzom a családomnak, ez nagyon sok és szerteágazó munka lenne, még több lemondással. Az egyesületi munka most fontosabb, koncentráltabb. Valójában azt sem látom, hogy debreceniek tömegei forronganának, miközben ennek a választásnak talán az is a tétje, hogy megáll-e a jelen beruházásánál a CATL vagy ütemezetten tovább bővül. Számomra megdöbbentő, hogy mennyire nincs jelen a város életében az akkumulátorgyárak telepítését elemző politikai diskurzus.

Szúrós-nevetős tekintetek

Sok humorral! Így reagált a mérnöki és környezetvédelmi vegyésztechnikusi végzettséggel rendelkező, jelenleg éppen kávés fürdősók és kozmetikumok fejlesztésén dolgozó Kozma Éva, amikor arról kérdeztük, miként éli meg a közszereplést háromgyerekes anyaként és feleségként. 
– Nem érzem közszereplőnek magam. Azért is tudok ennyit vállalni az egyesületben, mert a gyermekeink már nagyobbak, 15, 17 és 21 évesek. Felemelő, amikor a legkisebb azt mondja, büszke rám. Nagyon megértő kell legyek, amikor a középső vendégségbe indulás előtt arra figyelmeztet, hogy három mondatnál többet nem beszélhetek az akkumulátoriparról. Ha mégis, úgy szúrós tekintettel néz. A legidősebb csak szarkasztikusan annyit kérdez, na, mi van, hová mész, csak nem valamilyen akkumulátorgyáras téma? – nevet Kozma Éva. A férjét kérte, szóljon rá, amikor úgy érzi, már nagyon a családi élet rovására megy a szerepvállalása. Mire ő annyit felelt, ennél fontosabbat most nem is tudna tenni értük.

Ratalics László