Minden nő
Kivéve a nővéremet és az anyámat. De ne felejtsük el, hogy ők is nők.
No maam a hírhedt szólásból az emésztőbe vágta a felesleget, hogy semmi ne terelhesse el figyelmét a jövőben annak velejéről: minden nő kurva. Ebben a fanyar hitben élni az életet – keresni társat, zabolázni a szívet, megnyerni a belső Waterlookat – hétköznapi szinten nem lehet valami felemelő, na, de van, akinek ez jut. A mindennőkurvaság. Pedig ha szűken értelmezzük a dolgot, eleve ki dolgozik akkor a kenyérboltban, ki a csecsemős nővér és ki az énektanárnő, ha mind épp a bugyi üzletszerű lehúzásával van elfoglalva? Vagy a kurválkodás minden nőnek csak a másodállása? Netán csak a munkanélkülieké? Még hosszan el lehetne viccelődni no maam bánatán, de nem érdemli meg. Van elég baja.
A torz testkép például nem túl mókás lelki betegségekhez tud vezetni, már ha van olyan, hogy lelki betegség. Ha van, no maam valószínűleg ugyanolyan mikropöcs-kínban szenved, mint maga a francia császár (a Napóleon-komplexusról bővebben itt lehet olvasni); vagy nem a szavak embere, és nem úgy értette. Nőnap alkalmából teszünk egy kísérletet arra, hogy megértsük no maamot és valamennyi vélemény-, valamint sorstársát.
A kurva fogalma az utóbbi évtizedekben eléggé kitágult a sok használattól. Az általunk ismert, útszéli kategória, aki az éhhalál vagy a stricije elől menekül a magyalbokor mögé ukrán kamionosokat és megfáradt magyar családapákat „lerendezni”, ma a férfiak szemében sokkal kevésbé ká, mint aki pénz nélkül is könnyen odaadja magát. (Aki nem adja oda magát, hát az meg a legnagyobb ká). No maam azokra a nőkre gondol, akik erkölcsi gátak és önkontroll nélkül engednek bármit. Nem feltétlenül fertőzött családi háttérből érkezett, a vécé falához támasztott szakképzős lánykákat kell vizionálni – tele van a felsőoktatás efféle szabadossággal, jó áron (pl. két vodka-tonikért) rövid távra bérelhető Vénusz-dombokkal. Üresek ezek a nők? Azok. Bulinak veszik? Vehetik. Mindaddig, míg rá nem jönnek, hogy a hüvelygombás reklámban nekik beszél a néni, vagy viszont nem látják magukat egy jó kis tömegvideón a YouTube-on.
Hogy a minden nő ká-ba csak az a kettő tartozik-e bele, akinél no maam felsült, vagy bele kell-e érteni Szűz Máriával együtt Kalkuttai Teréz anyát, Geréb Ágnest, Michelle Obamát, Jókai Annát, a saját anyámat, továbbá no maam édesanyját is, annak csak no maam a tudhatója. (Én nem haragszom rá, születhet még neki lánya, de akkor nyilván az is pillangó lesz, miután kinőtte bábját). Azt azonban fontos lenne meglátnia, hogy a Kurta utcán ácsorgó örömmadarak és Zrínyi Ilona között van még pár fokozat nőből. Szem kell hozzá és próba, próba, próba. Meg egy kis férfiasság.
Nőnapon nem magunkat ünnepeljük, hanem azt a képességet magunkban, hogy még egy ilyen no maamot is fel tudunk menteni. Ha fejlődne egy kicsit, meg is szeretnénk.
Addig viszont csak egy kudarcos kis debreceni Bonaparte marad. Reméljük, van nő, aki rá vár. Ha más nem, hát Szent Ilona.
Bereczki-Csák Helga
csak.helga@civishir.hu
