Mindenki szívében ott a szörny, aki én vagyok

A politikai és gazdasági elit már nagyban alkalmazza a digitalizációra épülő újabb technológiákat (gépi mély tanulás, big data, AI, generatív nyelvi modellek stb.), lényegében real-time módon (azonos időben) figyelik az emberi döntéseket, viselkedés- és magatartástudományi felismerésekre programozott algoritmusokkal gyűjtik és használják az így keletkező adatokat a döntéseiknél – hangzott el egy Kína körül forgó debreceni beszélgetésen, amelynek résztvevői egyetértettek abban, hogy félő, hamarosan nemcsak kelet felé találunk majd digitális megfigyelésre, a szabadságjogok korlátozására berendezkedő  rezsimeket.

A Debrecenben is futó dokufesztivál zárónapján a közönség a Tökéletes bizalom című díjnyertes alkotást is láthatta, a vetítés után egy, a cívisvárosban tanuló kínai hallgatót és Vona Gábort Dámóczi Pusztai Ákos moderátorként kérdezte a dokumentumfilmről. Előbbi valódi nevét nem ismerhettük meg, fénykép sem készülhetett róla, míg Vona ezen az estén nem a Második Reformkor arcaként, hanem olyan gondolkodóként volt jelen, aki politikacsinálóként belülről ismeri a hatalmi logikát. Magáról a filmről és a kínai „társadalmi kreditrendszerről” ebben a cikkünkben írtunk bővebben. Az elolvasása erősen ajánlott az alábbiak jobb megértéséhez.

Covid: tömegnyomás alatt

A vetítés végén mindjárt adódott a kérdés a dokumentumfilm valóságosságáról. 
– A Tökéletes bizalom olyannyira hiteles, hogy hezitáltam, eljöjjek-e erre a beszélgetésre, hiszen van valamennyi kockázata a számomra. Az 1989-es Tienanmen téri tüntetés megmutatta, hogy a kínai társadalom is vágyik a szélesebb szabadságra. Megjegyzem, a tüntetés és annak véres leverése azóta is hiányzik a kínai tankönyvekből. Magam csak apámtól hallottam róla, aki fiatal katonaként ott volt a téren. Ami a jelent illeti, a „zéró Covid” politikának csak a 2022-es országos tüntetések hatására vetettek véget. Ha megnézzük a fotókat, látjuk, hogy a tiltakozók szlogenek nélküli, üres papírlapot tartottak a magasba. Így üzentek a hatalomnak és vették elejét annak, hogy az állampárt különféle provokációkat magyarázzon bele a tömegmegmozdulásokba. De lassú a változás, s félek, a remény csak pillanatnyi – reagált a 18 éves korától nálunk tanuló, filozófiát hallgató „Áron”.

Az idősebbek sokkal lojálisabbak a rezsimhez, ezért ő otthon szóba sem hozza a politikát, mert pontosan tudja, hogy milyen válaszokat kapna. Ami szörnyű – folytatta –, hogy a változást akarók a fiatalságon belül is kisebbségségben vannak. Sok, állami ösztöndíjjal külföldön tanuló kínai hallgatót ismer, akik egyátalán nem buták. – Hanem ijesztően vakok. A jólétért cserébe nemhogy lemondanak a szabadságról, de még hálásak is érte – világított rá a végig magyarul beszélő Áron.

Vona Gábor szerint a politika és a társadalom minőségi összefüggése nem kérdés, amilyen az egyik, olyan a másik. – A digitalizáció azonban akkora lehetőség a hatalom számára, hogy felvetődik, van-e kiút vagy belezáródunk abba a körbe, amelyikre a film is asszociál egy tengerparti látványosság többször is felbukkanó képével. A saját korlátozását illetően a politikára nem számítanék, helyette a társadalmi tudatosodástól várok változást. Ez azonban nagyon lassú folyamat, a megfigyelésre alapuló kínai kreditrendszer sem működne 4 millió „lakókerületi megbízott” nélkül – emlékeztetett a rezsim támasztékául szolgáló „emberi erőforrásra”. 

Vona szerint a kínai állampárt még csapdába is kerülhet. – A széles jólét megteremtésére alapozzák a hatalmukat, ugyanakkor a fizikai igények kielégülésével a szabadságigény feltámad. Megadni a jólétet, de a szabadságot már nem, ebből lehet konfliktus.

Szabadság helyett jólét

Szerinte a legmeghatározóbb emberi élmény a félelem, a szorongás. – Minden élőlény a helyén van, tudja a dolgát, csak az ember nem. Beleszületünk a világba és onnantól egy nagy nyomasztó kérdés az egész. Mi az életünk értelme? Korábban voltak erre válaszok a vallás, a kultúra részéről, de a posztmodernben ezeket nem kapjuk meg. Innen a szorongás, amiből a politika valamilyen konkrét dologtól való félelmet kreál. S azzal adja el magát nekünk, hogy rögtön meg is véd tőle – hangsúlyozta.

Ez tehát az az esszenciális hatalmi művelet, amely a megnevezhetetlen eredetű szorongást megnevezhető félelemmé alakítja.

A Tökéletes bizalomban az ügyvédek elleni eljárás valójában kirakatper, amellyel a hatalom azt üzeni, hogy te is így járhatsz. Nyugiban akarsz élni vagy hősködni? Inkább a nyugalmat választjuk, ugye? Pláne, ha látjuk, hogy mivel jár a hősködés. Paradox helyzet, hiszen egyszerre érzel dühöt, felháborodást és azt, hogy jobb, ha nem keveredsz bele – folytatta Vona Gábor.

Ráadásul a félelemnek a szabadsághoz is van köze. Az ismert amerikai pszichiáter, Irvin D. Yalom négy egzisztenciális, azaz létfélelmet különböztet meg: a haláltól, az egyedülléttől, az értelem nélküliségtől és a szabadságtól való félelmet. Ez utóbbi azért különösen szorongató, mert döntésekre, mérlegelésre, gondolkodásra kényszerít.

Áron erre rácsatlakozva emlékeztetett: az identitásképzésben, a közösségi hovatartozásban a vallás helyét a politika vette át. Szirénhangjaira önként cseréljük a felelősséggel és döntésekkel járó szabadságot a jólét ígéretére.

Kínában ezt a filmet is letiltják, utalt Áron a Tökéletes bizalomra. – Az emberek nem fogják látni, ahogy például a Jokert (2019) sem engedték bemutatni. Még a szuperhős filmeket is cenzúrázzák, a szex és a túl erőszakos részletek kimaradnak. Hiába akadnak színvonalas alkotások, mivel el sem jutnak a kínai fiatalokhoz, gondolkodni sincs min. Az állam az internetet is igyekszik kontrollálni, a Google 2013 óta tiltott, a Baidu van helyette, amelyik azonban kooperál a hatalommal. Olyan szintű az ellenőrzés, hogy amikor a halálbüntetés megítéléséről próbáltam kérdőíves felmérést készíteni a WeChaten, öt perc múlva már hívtak valamelyik állami szervezettől. Csak engedéllyel lehet ilyet csinálni, mondták, és azután is kiszúrtak, hogy a kérdőív címéből töröltem a halálbüntetés kifejezést. Kínában egyébként is tolvajnyelven kommunikálunk, ha valamilyen érzékeny témáról beszélünk. Így azonban még kevesebb az esély a közös gondolkodásra – közölte a kínai fiatalember.

Hozzátette: hiába kapott Oscar-díjat A nomádok földje (2021), hiába ítéltek irodalmi Nobel-díjat – első kínaiként – Kao Hszing-csiennek (2000), hiába lett Nobel-békedíjas Liu Hsziao-po (2010), ezek a hírek annyira el lettek hallgatva, hogy utóbbiakról ő maga csak Magyarországon szerzett tudomást.

Hitler mit mondana?

Sokszor dühöngünk azon – vette át a szót Vona Gábor –, hogy milyen hülyék a politikusok. Ő óvva int ettől a szemléletmódtól, mert persze, hogy csinálnak butaságokat, de amit ostobaságnak vélünk, azu gyakran jó okkal történik. Ha egy politikus rendre pacalpörköltes, kocsonyás, csülkös fényképeket oszt meg, higyjük el, a dolog működik. Vona szerint a magyarok többsége nem lát át a politika működésén, így azt sem értheti, mi zajlik körülötte.

– A diktatúrák szégyentelenek, kegyetlenek, de nem buták. Ahogy a mondás tartja, hiába élt Karl Marx évtizedeket Londonban, a kommunizmus mégsem Angliában  lobbant fel, mert a kapitalisták is olvastak könyveket… – erősítette meg Áron, akinek meggyőződése, hogy a társadalmi tudatosság formálásában az értelmiségé a fő felelősség. Velük szemben morális alapkövetelmény nem asszisztálni diktatúrákhoz. A tömegtől ez nem elvárható.  

A Nézd, ki van itt (Er ist wieder da) című 2016-os német komédiában Hitler – időutazásnak köszönhetően – újra megjelenik Németországban. S ha már itt van, indul a választásokon. Mai témákról beszél és hiába röhögnek rajta, majd mindenben egyetértenek vele. Miért? Hogyan? Mert rendelkezik azzal a képességgel, hogy megérzi, mit szeretne hallani a közönsége. Mert minden ember szívében – árulja el a titkát a filmbeli Führer – ott a szörny, aki én vagyok.

Ratalics László