Vona Gábor újragondolná a helyhatósági választásokat

Nyolcvan százalékban fiatalokból áll a Vona Gábor fémjelezte Második Reformkor, amely nem az ideológiákra „gyúr”, hanem szemléletváltást sürget. A magyar társadalomnak ideje szakítania a törzsi gondolkodással és sorsközösségként eszmélni rá saját magára, vallják. Az alapító-elnök a napokban járt Debrecenben, ahol közösségi est keretében beszélgettek az érdeklődőkkel. A 45 éves politikus itt adott interjút a Cívishírnek.

Cívishír: Miért higgyük el Vona Gábornak, hogy ezúttal önazonos azzal, amit hirdet?
Vona Gábor: Azért, mert Vona Gábor mindig önazonos volt a vállalt politikai szerepével. Akkor is, amikor a Jobbik radikalizmusát, majd néppártosodását képviselte, és most is. Amikor e téren változás állt be, azt mindig nyilvánossá tettem, nem árultam zsákbamacskát. A gondolataimat hol a színpadon, hol a médiában, de sokszor élveboncoltam. Lehet engem különféle dolgokkal vádolni, de azzal nem, hogy a politikai álláspontomat ne őszintén képviseltem volna.

Cívishír: 2018-ban kivonult a politikai életből, azóta miből él?
Vona Gábor: Tényleg nem foglalkoztam pártpolitikával, de az elmúlt évekbeli civil tevékenységemet azért a politika világába sorolom. Hiszen a Második Reformkor még törvényjavaslatot is kidolgozott, csak az nem tarthatott számot akkora érdeklődésre, mint egy párt esetében. A 2018-as lemondásom után kommunikációs tanácsadással foglalkozó céget hoztam létre, mellette politikai elemzéssel foglalkoztam, könyveket írtam. Mellékesen a kormánysajtóval szemben indított pereimből több tízmillió forint bevételem keletkezett… Politikai tanácsadásért, éppen a függetlenségemet őrizve, sosem kértem pénzt, ezt az ingyenes segítséget felkínáltam a Jobbik mindenkori elnökének. Sneider Tamás még élt vele, de az utána következő elnökök már nem annyira, ami természetesen nem probléma.

Cívishír: 2019-ben jött létre a Második Reformkor Alapítvány különféle projektekkel. Milyen forrásokból van bevételük, miből finanszírozzák a tevékenységeiket?
Vona Gábor: Minimálisak a bevételeink, próbálunk mindenre olcsó megoldást találni. A mostani országjáráson innen, Debrecenből Nyíregyházára megyünk, barátoknál alszunk. A terembérleteket igyekszünk a lehető lekevesebből kihozni. A tagdíjakból és kis összegű adományokból finanszírozzuk a munkánkat. A legelején rögzítettük, hogy külföldi támogatást nem fogadunk el, miként magyarországi milliárdosok, oligarchák sincsenek a képben. A törvényes keretek közötti adományokat örömmel vesszük, de „kőből főzzük a levest”. Az én életemben volt már olyan, hogy a nulláról kellett elindulni, lelkesedéssel pótolni az anyagiakat. A Második Reformkor működésében 80 százalékban fiatalok vesznek ebben részt, egyetem, munka mellett áldoznak erre energiát.

Cívishír: Tömegek helyett klubszinten „zenél”, milyen érzés?
Vona Gábor: Pontos a kifejezés, mert a reformkoriság szellemiségére ma Magyarországon kisszínpados az igény. De nem is a tömeget keressük, hanem a helyes utat. Nem négy években gondolkodunk, hanem a 21. században. Maradandó politikai norma felmutatása – számunkra ez lenne a siker.

[Beillesztett cikk: Vonáék Debrecenben: mit lehet tenni az apakomplexusunkkal?]

Cívishír: Miért ambicionálja ennyire, hogy szerephez jusson a hatalomgyakorlásban?
Vona Gábor: Minden politikai párt célja ez. A „hatalom megszerzése” rosszul cseng, ugyanakkor valóban szeretnénk alakítani Magyarország sorsán, a társadalom szemléletén. Nem is ideológiákat képviselünk, hanem szemléletet. Nem akarunk az „izmusokba” ragadni, hanem ezek felett, ügyek mentén képzeljük a politizálást. Ami engem illet, mindenkinek van egy szoftvere, amiben önazonosnak érzi magát. Nekem ilyen a közélet, amelyet a hivatásomnak érzek.

Cívishír: Hivatásának vagy küldetésének?
Vona Gábor: A küldetés túl erős. Belső indíttatás, hogy amit a világról gondolok, megütköztessem a társadalommal. Egyetlen ambícióim van, ennek a pártnak a vezetése, mert úgy érzem, sokat tudok tenni a sikerért. E téren, úgy érzem, a közösségben nem nagyon van nálam jobb.

Cívishír: Mi az oka annak, hogy Ön az egyetlen ismert arc a Második Reformkorban, miközben az elmúlt években számos más politikussal, újságíróval, közéleti szereplővel működött együtt különböző műsorokban, eszmecserékben?
Vona Gábor: Ez a csapat igazából új arcokat szeretne behozni a politikába. Az elnöki funkciómat többnek érzem a pártüzemeltetésnél. Mentorként próbálom egyengetni ezeknek a fiataloknak a pályáját, megkímélném őket azoktól a hibáktól, amelyekbe én beleestem. Szeretném, ha hamarabb elérnének olyan dolgokat, amelyekért nekem nagyon sokáig kellett dolgoznom, és ezzel nem pozíciókra célzok, hanem politikai, emberi felismerésekre. Mi üdvözöljük az érdemi belső vitákat, az eltérő véleményeket. Valljuk, hogy amilyen közösséget a párton belül megalkotunk, azt tudjuk a társadalomnak is ajánlani. Amilyen a párt, olyan az ország.

Cívishír: Tartja a kapcsolatot az egykori és jelenlegi hajdú-bihari jobbikosokkal?
Vona Gábor: Az egykori helyi vezetőkkel nem, másokkal igen, de ők nem viseltek tisztséget. Nem személyes konfliktusok vannak a háttérben, hanem világnézeti eltávolodás. Más irányokba indultunk el és nem találkoztunk ezeken az utakon.

Cívishír: A reformkor (1825–1848) Magyarország felzárkózását hozta, eszmeiségében a nyílt háborúig emelkedett. Mit lát a legnagyobb tétként kétszáz évvel később?
Vona Gábor: Abban a történelmi helyzetben a reformkor célkitűzései oly mértékben ütköztek a hatalom érdekeivel, hogy az forradalommá és szabadságharccá alakult. Reméljük, a Második Reformkornak nem lesz szüksége ilyen konfrontációra. Maga a reformkor egyben aktuálpolitikai recept, hiszen a nemzeti minimumot sikerült a közös ügyek képviseletében megtalálni. Ez a tét: politikai oldalaktól függetlenül felmutatni az összmagyarság lelkesítő ügyeit. Ez túlmutatna a kézzelfogható eredményen is, mert a közös teremtés gyógyító terápiaként szolgálna Magyarországnak. A törzsiség helyett meglátnánk egymásban a sorstársat.

Ratalics László