Gondolatolvasás, rákfelismerés, vetkőztetés – így száguld az AI

A kérdéseinkre, utasításainkra értelmes, összefüggő szövegeket létrehozni képes mesterséges intelligencia (angolul artificial intelligence, röviden AI) csak ráébresztett bennünket a technológia jelenlétére, holott annak legkülönbözőbb formáit már évek óta használjuk alapvető digitális alkalmazásokban – és közben bennünket is használnak ezek a programok. Kikerülhető-e az AI? Milyen mélyen hatja át a mindennapi életünket? Mennyire változtathatja meg az embert? E szempontok mentén beszélt a mesterséges intelligenciáról a Mathias Corvinus Collegium (MCC) debreceni előadásán Székely Levente szociológus, innovációkat, kutatási eredményeket felvillantva. 

Az előadó – aki a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa, egyben az MCC Ifjúságkutató Intézetének igazgatója – jelezte: az AI-ról szóló hírek az utóbbi hónapokban „megszállták” a médiatereket és a technológia hatóköre valóban annyira széles, hogy azt nem is észleljük. Ugyanakkor az AI-ra épülő megoldásokat már hosszú ideje használjuk, hiszen egy sor alapvető alkalmazásnak, így a Facebooknak is a része. A hirdetések többé-kevésbé személyre szabottak, miként a Facebookot – internetes életünk elemzésével – szintén az AI segíti abban, hogy milyen tartalmat ajánljon a számunkra. A lényeg a figyelemmegtartás, mely érdekében komoly anyagi és szellemi erőforrásokat mozgatnak meg a „túloldalon”.

Ez maga a figyelemgazdaság, amelyben élünk, s ahol az életünket mindinkább az határozza meg, hogy mások milyen mértékben férnek hozzá a mi és mi milyen fokban férünk hozzá mások figyelméhez.  

A generatív nyelvi modellek közül a többség a ChatGTP-t ismeri, miközben több más hasonló program képes megtévesztő tökéletességgel szimulálni a szöveges kommunikációt. A technológia csírája már tíz évvel ezelőtt megjelent, igaz, akkor még csak arra futotta, hogy az AI – például telefonos applikációba ültetve – asztalt foglaljon egy étteremben.

Székely Levente aggasztónak nevezte a deepfake, vagyis a képmanipuláció felfutását, hiszen tömegek téveszthetők meg ily módon, főként persze azok, akik felületesebben használják a világhálót. A technológiával egyebek mellett valós időben lehetséges olyan szöveget adni ismert személyek szájába, amelyet sosem mondtak. Nem nehéz elképzelni, micsoda távlatok nyílhatnak a dezinformálás előtt. A deepfake veszélyét jelzi az a mobilos alkalmazás, amely a feltöltött fotó alapján „levetkőzteti” a képen szereplőt, természetesen a meztelen testrészt már az AI alkotja meg. Spanyolországban tavaly robbant ki botrány emiatt; tizenéves lányokról kezdtek terjedni generált képek, akik otthon és a közösség előtt is megalázó helyzetbe kerültek emiatt. Vagyis egy tízdolláros applikáció többek életét képes megkeseríteni.

Néhány további példa az AI már jelen idejű felhasználására:

• Mesterséges intelligencia által készített képekkel kereskednek galériák kifejezetten magas áron;
• Ritmusérzék, zenei hallás és hangszeres tudás nélkül is lehetőség van „zeneszerzésre” különféle applikációkkal; 
• Megvolt a robotok első sajtótájékoztatója, Genfben beszéltek arról a gépek, hogy nem fogják elpusztítani a világot…; 
• Egyetemi kutatások folynak a gondolatolvasás AI általi megvalósítása érdekében, az eredmények biztatóak; a mesterséges intelligencia arra már bizonyítottan képes, hogy az agyhullámok alapján szöveggé formálja beszédképtelen ember gondolatait.
• Az AI a szemmozgás és más testi folyamatok, reakciók alapján képes jó eséllyel következtetni arra, hogy mikor, hova kattintunk egy weboldalon.
• Számos egészségügyi diagnosztikai alkalmazásban használnak AI-t már Magyarországon is. Így egy bőrelváltozásról, anyajegyről feltöltött fotó alapján a gép „megmondja”, érdemes-e vele orvoshoz fordulni (18 ezer esetből 900 rákbetegséget azonosítottak a tesztidőszakban!); egy, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen zajló fejlesztéssel a beszédből azonosítanák a depresszió jeleit (dallam, szünettartás, hanglejtés);

Székely Levente a „képernyőtársadalom” kifejezést használta, érzékeltetve az eszközhasználat egyéni és közösségi szintű meghatározó erejét. Hiszen a fizikai dolgozókat leszámítva lassan mindenki valamilyen képernyőt néz a nap nagyobb részében, szabad hozzáférést adva a figyelméhez. Ez a függés tartós élmény helyett gyorsan illanó, de folyamatosan megújuló ingereket kínál – ez a TikTok és a rövid videók deleje. 

Ez a függés eredményezi azt is, hogy a ChatGPT akkora fordulatot hozott a technológia iránti érdeklődésben, ami Székelyt az internethasználat tömegessé válásakor tapasztalt izgatottságra emlékezteti. 

Még csak keressük, hogy milyen fogalommal illessük az AI felhasználásának különféle módjait és a használókat, miközben az már száguld velünk – jegyezte meg. Az intenzitást jelzi, hogy a technológia alkalmazása és tesztelése egyszerre zajlik, hiszen miközben használjuk és így adatokat termelünk, az AI folyamatosan fejleszti magát az így keletkező információkból. Mindez az exponenciális fejlődés lehetőségét hordozza úgy, hogy igazából azt sem bírjuk megmondani, milyen szabályok mentén alkot a mesterséges intelligencia. Érthetőbben: tudjuk, hogy mit táplálunk be, érzékeljük, hogy mi „jön ki”, de nem értjük, hogy pontosan mi történik „odabenn”.

Székely Levente friss kutatási eredményeket ismertetett arról, hogy mitől félnek leginkább a magyarországi fiatalok jelenleg. Nos, a megkérdezettek 28 százaléka nevezte meg a bizonytalan jövőt, a kiszámíthatatlanságot, 25 százalék az anyagi nehézségeket, az elszegényedést, 11 százalék a céltalanságot, hogy nem tudják, mit akarnak, míg 9 százalék a közösség, a barátok hiányát. A közönség hasonló témában – online – nyilatkozhatott meg az Aranybikában tartott előadáson, ahol a lakhatás, a jövő és a továbbtanulás szerepeltek leghangsúlyosabban a félelmek között.
Egy 118 országban végzett felmérés azt hozta, hogy 93 országban emelkedett azok aránya, akik nem tudták megnevezni frusztrációjuk okát. A 15-19 évesek közül minden ötödik (!) számolt be valamilyen ismeretlen fenyegetettség érzéséről.

Székely a Kondratyjev-ciklust érintve beszélt arról, miért megalapozott az élet felgyorsulásáról beszélni. Ennek egyik sajátossága, hogy egy-egy, a társadalmakat felforgató találmány (gőzgép, vasút, elektromosság, gépkocsi, számítógép, internet stb.) elterjedése egyre rövidebb időciklust igényel, ami által a változás is gyorsabban, meredekebben, drámaibban játszódik le. Ez vezet ahhoz a jól ismert jelenséghez, hogy már nem a szülők tanítják a gyereknek az újabb technológiák használatát, hanem fordítva.

Érdekesség: míg a Netflixnek 1999-ben 3 és fél év kellett 1 millió felhasználó eléréséhez, addig a Facebooknak 2004-ben 10 hónap, a Spotifynak 2008-ban 5 hónap, míg a ChatGPT-nek 2022-ben 5 nap.

Az előadáson a magyar fiatalokról (15-29 évesek) is szó esett, pontosabban azokról az ismétlődő kettősségekről, amelyek jól kimutathatók az „internetgenerációnál”. Ők azok, akik 

• a hagyományos családkép felé húznak, azonban a valóságban sokszor még párkapcsolatuk sincs; 
• alapvetően optimisták a jövőt illetően, miközben a jelen kiszámíthatatlansága, a céltalanság miatti frusztrációval küzdenek;
• a legalacsonyabb érdeklődést mutatják a politikai iránt; 
• a digitális világban élve felértékelődnek a személyes kapcsolataik;
• az interneten a közvetlen hangot, a személyes kapcsolódást keresik (influencer-jelenség);
• a szöveg helyett a képet és a hangot preferálják;
• a fogyasztásuk a megosztott tartalmakra épül;
• tudatos tartalomkeresés helyett élménykeresés jellemzi őket;
• a vágyak gyakori és azonnali kielégítse, a folyamatos jutalmazás igénye;
• a játék előnyben részesítése a „komoly” munka helyett.

A generáció megítélésében a legismertebb társadalomkutatók is gyökeresen eltérő véleményeket fogalmaznak meg. Míg Philip Zimbardo sötéten látja a jövőt és széteső társadalmakat vizionál, addig Marc Prensky – a digitális bennszülött kifejezés kitalálója – a „győztes” nemzedéket látja, akik soha nem látott sikereket érnek el a legfejlettebb technológiák mélyreható ismeretével.

S hogy elbutul, elmagányosodik-e az ember az AI mellett? Egyelőre lehetetlen erre válaszolni. Ami biztos, hogy a technológiával ártani és segíteni egyaránt lehet, vagyis az emberi szándékban van a kulcs. És a szívben, ami az embert megkülönbözteti a géptől – szólt Székely Levente végkövetkeztetése.

Ratalics László