Elhunyt Debrecen egyik legrangosabb szellemi műhelyének atyja
Életének 82. évében elhunyt Damjanovich Sándor Széchenyi-díjas biofizikus, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja, a Biológiai Tudományok Osztályának volt elnöke.
Damjanovich Sándor az enzimkinetika és a sejtbiofizika területén folytatott több évtizedes, kiemelkedően eredményes kutatómunkát, nevéhez fűződik a hematológiai és immunológiai betegségek okozta elváltozásokat vizsgáló áramlási citometria magyarországi meghonosítása és széles körű elterjesztése.
Iskolateremtő munkásságát mutatják kiemelkedő, nemzetközileg is széles körben elismert eredményei, a biofizika hazai fejlődését előmozdító külföldi tudományos kapcsolatai, valamint az, hogy az általa 1968-ban átvett, majd több évtizedig vezetett
debreceni Orvosi Fizikai Intézet - a mai Biofizikai és Sejtbiológiai Intézet - a tudományterület egyik legrangosabb szellemi műhelyévé vált.
A Debreceni Orvostudományi Egyetemen 1960-ban és a Kossuth Lajos Tudományegyetem Természettudományi karán 1967-ben végzett. 1974-80-ig a Debreceni Orvostudományi Egyetem Biofizikai Intézetének igazgatója, tanszékvezető egyetemi tanár volt, 1986-91-ig rektorhelyettes. Tagja több tudományos szervnek és szerkesztője számos szakfolyóiratnak. 1976 óta a biológiai tudományok doktora, 1982-től az MTA levelező, 1990 óta rendes tagja.
Akadémiai tisztségei mellett 1984-1994-ben a Magyar Biofizikai Társaság alelnöke, 1994-től pedig a társaság tiszteletbeli elnöke volt. 1995-ben az Európai Molekuláris Biológiai Szervezet (EMBO) tagjává választották. Emellett évekig a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság tagja volt.
Több évet töltött el külföldi tanulmányutakon: Norvégiában, az NSZK-ban, az Egyesült Államokban, Japánban és Olaszországban. Kutatási területe: a molekuláris biofizika, a sejt-biofizika, az enzimek hatásmechanizmusa, a sejtfelszín dinamikája. Több mint kétszázötven tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője, ebből hét monográfia/szakkönyv, illetve csaknem húsz könyvfejezet.
