Egy érdeklődő biztosan lenne az Aranybikára

Legalább 300 szálláshelyet hoz létre Boros József a Vágóhíd utcai eleji, átalakulóban lévő irodaparkban; a debreceni nagyvállalkozó nyitott az Aranybika visszavásárlásra; a Pálma körüli viták miatt leállította a belvárosi fejlesztéseit.

Boros József 1981 óta vállalkozó, lassan hetvenéves, de ahogy ő fogalmaz, van még benne kraft. A Cívishír kérdésére beszélt a Lion Office Center, vagyis az egykori dohánygyár területén folyó változásokról. Főleg, hogy az utcáról is jól látható építkezések miatt megjelentek a „munkásszálló” miatti visszatérő, ismerős aggályok.

– A munkásszálló mint fogalom rosszul cseng. Való igaz, hogy egy 100 ágyas szálláshely kialakítása zajlik. Ugyanakkor egyágyas szobákról van szó, négycsillagos szállodai szolgáltatást közelítő színvonallal, tehát nem „munkásszállást” építünk – nyomatékosította Boros József, aki egy multicég igényeit igyekszik kielégíteni a 2,5 milliárd forint értékű, 2027 februárjára elkészülő beruházással (a társaságot a még folyamatban lévő alkuk miatt nem nevezhetjük meg). 

A beszélgetés során kiderült: az irodaparknak muszáj más funkciót találni, mert az otthoni munkavégzés (home office) irodai kapacitásokat tesz feleslegessé. Ráadásul azok az akkumulátoripari cégek, amelyek korábban bérlőként jelen voltak a Vágóhíd utcán, mára felépítették a gyáraikat, és átköltöztek. Boros József azt mondta, a jelenlegi bérlőik közül az amerikai Flowserve és a német Diehl Aviation is rendszeresen keresi szálláshelyigénnyel.

– Alkalmazkodnom kell a piaci kereslethez, mert ha az irodák üresen állnak, fenntarthatlanná válik a vállalkozás. Egyes épületeink jelenleg félig, negyedig teltek, a kihasználtságuk alacsony. Ezért ezekben szálláshelyeket hozunk létre. A 4. számú épületet már ennek a jegyében ürítettük ki – reagált egy korábbi hírre, hozzátéve, a bérlőknek másik irodát ajánlottak fel. Az irodapark utcafrontjánál épülő szálláshely földszintjén élelmiszerbolt nyílna; hogy melyik üzletlánc érkezhet a Vágóhíd utca elejére, arról még folynak a tárgyalások. Ha maradnak szabad üzlethelyiségek, akár más szolgáltatások is beköltözhetnek (posta, lottózó stb.) – ez szintén a jövő zenéje. A cél az, hogy a területen dolgozók és az ott megszállók minél több, a mindennapi élethez tartozó szükségletüket helyben intézhessék. Az egykori gyárterületen összességében legalább 300 szálláshelyet alakítanának ki.

Birkózni nem akar

Áprilisban Boros József visszalépett attól a tervétől, hogy négyszintes szállodát építsen a Pálma étterem helyén. Nem így képzelte, de amikor az újonnan országgyűlési mandátumot nyert Tárkányi Zsolt (TISZA Párt) megtámadta az elképzelést azzal, hogy arról „nem kérdezték meg a debrecenieket és a beleegyezésüket sem kérték”, valamint a városi közgyűlés „egy vállalkozó kedvéért engedné szétbarmolni a Nagyerdő egyik ikonikus épületét és zöldfelületek beépítését”, az üzletember fontolóra vette a beruházás leállítását.   

– Mondhatni, hogy meglepetésként ért Tárkányi Zsolt facebookos nyilatkozata, hiszen tudtommal soha nem találkoztunk korábban és ezzel kapcsolatban sem keresett meg. Ha úgy alakul, természetesen szívesen egyeztetek vele a témáról. Az én álláspontom az, hogy ezzel a négymilliárdos beruházással Debrecen városa is jól járna. Nem igaz, hogy a fejlesztés zöldterület venne el, hiszen az nem terjeszkedne túl a jelenlegi telekhatárokon. Az új Pálma, hiszen a név megmaradna és a szálloda földszintjén a jelenleginél tágasabb, korszerűbb étterem épülne téliesíthető teraszokkal, nem lenne magasabb sem az átellenes Hotel Divinusnál, sem a szomszédos társasházaknál.

Hangsúlyozta: ő maga nem politizál, vannak barátai innen is, onnan is, egyébként sem érdekli, hogy „ki milyen istent imád”. 

Nem csimpaszkodom sem politikusokba, sem más magas beosztású emberekbe – tette hozzá – üzletember vagyok, akinek a megváltozott politikai helyzetben is ugyanúgy fizetnie kell az adókat, az energiaárakat, a munkabéreket.

– Debrecen városának 2025-ben több mint 110 millió forintot fizettem be helyi adók formájában. Kevesen vállalnak az enyéimhez hasonló beruházásokat. Maga a vendéglátás, azt kell mondjam, nem akkora üzlet, mint sokan hiszik. Ezt szeretni kell és hosszú távon gondolkozni. Én nem vagyok művész, de úgy gondolom, hogy a Pálmával, a B&W étteremmel, az irodaparkkal, a Hotel Óbesterrel, az Aranykakas étterem helyén épült modern társasházzal vagy a Borostyán Med Hotellel a jövőnek alkotok és közben a beruházásaim közmegelégedésre szolgálnak – fogalmazott.

Boros József azt fájlalja különösen, hogy a Pálmával összefüggően nem találkozott megalapozott kritikával, a kommentfalakon gyülekező ellenvélemények egyetlen egyre fókuszálnak: arra, hogy semmi ne változzon.

Felvetésünkre, hogy hajlandó volna-e valamilyen áldozatot hozni abban az esetben, ha a debreceni közgyűlés engedne azon fejlesztői elképzeléseiknek, amelyek értelmében jelentősen növelnék a Pálmának helyet biztosító ingatlan beépíthetőségét és a megengedett legnagyobb épületmagasságot (ezek által a terület pénzbeli értékét), Boros József tartózkodóan válaszolt. – Attól függ, hogy mi a szándék. Szerintem jelenleg is sokat adok a városnak, ha pedig ez a szállodaberuházás megvalósul, azzal adnék a legtöbbet. De ha a végtelen birkózás az ára annak, hogy hatalmas költséggel megvalósítsak egy kizárólag sok évtizedes távlatban megtérülő beruházást, akkor az egésznek nem látom értelmét – összegezte.

A Pálma körüli indulatok miatt a nagyvállalkozó egyelőre leállította a Miklós és a Széchenyi utcai beruházásait; mindkét esetben minőségi lakásokat építene üzlethelyiségekkel (a Széchenyi 43-45. esetében a helyi védettségű elemekre figyelemmel).

Akár vissza is vásárolná

Szóba hoztuk az Aranybikát is, hiszen éppen az a forgatókönyv látszik megvalósulni, amelyikről korábban írtunk. Vagyis a Mathias Corvinus Collegium (MCC) pénz nélkül marad, így a szálloda körüli fejlesztési elképzelésekből semmi nem valósul meg, miközben milliárdokat költöttek el – egy illúzióra. Boros József – mint ismert – 2021 elején adta el a szállodát a közpénz-százmilliárdokból hatalmasra fújt fideszes alapítványnak.

– Amikor a 2010-es években megkerestek az Aranybika megszerzése érdekében, sokáig kitartottam amellett, hogy az nem eladó. Hiszen a szívem csücske. Elkészítettük az új szárnyra vonatkozó fejlesztési terveinket, azonban hiába indultam európai uniós és állami pályázatokon, mindenütt falakba ütköztem. Sokáig küzdöttem, azonban egy idő után úgy döntöttem: ha mindenáron akarják, hát, vigyék – utalt az előzményekre.

Az üzletember érdeklődéssel figyeli az MCC és az Aranybika körüli híreket. – Ha kedvező áron megszerezhető, akkor elgondolkodnék a szálloda visszavásárlásán. Azonban irgalmatlan összeget kellene rákölteni – állapította meg. Az MCC, amióta 2021-ben megszerezte, nem üzemeltette szállodaként az Aranybikát, mindössze kollégiumi szálláshelyként használták a tehetséggondozó tevékenységükkel összefüggően.

Tisza-palota: más ajánlatára számítottak?

Boros Józseftől megtudtuk: ő volt az az egyedüli ajánlattevő, aki megszerezte volna a Piac utcai Tisza-palota (MÁV-székház) tulajdonjogát 4 milliárd 76 millió forintért 2026 tavaszán. Mint megírtuk, a vasúttársaság a nyílt árverést követő napokban – élve a jogosultságával – eredménytelennek nyilvánította az árverést. A nagyvállalkozó arra tippel, hogy az országgyűlési választásokat megelőző napokban lebonyolított árverés során nem számoltak az ő megjelenésével. – Gyanítom, hogy valaki mást szerettek volna helyzetbe hozni. Magam nem éltem az ingatlan februári megtekintési lehetőségével. Így nem tudhatták, hogy licitálni fogok az épületre. Csalódásként éltem meg azt, hogy bár felkészültünk, pénzt szabadítottunk fel a pályázaton való részvételre (204 millió forintot árverési előleget „letenni” az induláshoz – a szerk.), megnyertük az árverést, azonban mindezt semmisnek nyilvánították – tudtuk meg Boros Józseftől, aki valósággal rajong a patinás, de a homlokzatot leszámítva elhanyagolt épületért.

Mint mondta, valószínűleg vendéglátóipari szolgáltatásokat valósított volna meg, mert ehhez ért, ebben van otthon. Arra a kérdésünkre, hogy mennyire érte volna meg a több mint négymilliárdos vételár, úgy reagált: az üzleti érték megkerülhetetlenül fontos, de az is sokat számított, hogy a belváros egyik legszebb épületét működtethette volna a saját és a debreceniek büszkeségére.

Ratalics László