Kérdezd meg apádat!

Richard Greenberg Három esős nap című színművével ért ötödik évadának végéhez a Hadházi Szabadtéri augusztus 19-én. A jó értelemben vett vidékiség különös hangulatot teremt a langyos hajdúhadházi éjszakában: valódi elszántsággal és őszinte várakozással gyülekezik a tömeg, a széksorok között szinte romantikus az izgalom.

Vígjáték helyett ezúttal gondolati darabot tűzött műsorára a nyári színház – ilyen is kell alapon, és jól tették. Amivel mindannyian tele vagyunk, a cselekmény fókuszában olyasmi áll: kibogozatlan kételyek sokasága. Akinek ezzel szembesülni rosszul esik, az a maga tétlenségét húzza alá duplán és pirossal, hiszen mennyivel magabiztosabb, aki bátran kérdez! Márpedig

kérdezni családon belül a legnehezebb.

Mert mi történik, ha az életünk megcsontosodott rendjét hirtelen oldalba rúgja egy információ, egy szófoszlány? Egy halvány, ugyanakkor sorsfordító közlés attól, akivel együtt élünk, egy vécén ülünk, egy asztalnál eszünk? A Három esős nap erről szól: sötét családi enigmákról. Arról a három esős napról, amikor új irányt vett a mindenség.

Aki ismeri A szív hídjai című 1995-ös amerikai filmet (Meryl Streep, Clint Eastwood) és/vagy e remek dráma alapjául szolgáló regényt (Robert James Waller: Madison megye hídjai, 1992), annak lehet egy kis de ja vu-je: a Greenberg-műben is egy napló borít föl mindent. A kopott lapok görcsös csuklóval lejegyzett mondatai a szülők életének olyan rétegeit tárják fel, amit a gyerekek megdöbbenéssel fogadnak. „Sose gondoltam volna róla”. Pedig de. Az ember olykor mélyen elás magában egy másik embert, amelyik képes öntudatra ébredni, a felszínre mászni és átvenni a hatalmat. A szalonképes elsődleges személyiségünkkel működtetjük az életünket, a rejtettel pedig éljük. Ha hagyják. Ha magunknak megengedjük. És a kisördög bizony akkor is támadhat, ha már a házunk, a gyerekünk, a jó hírünk is megvan.

A Három esős nap három szereplője mindvégig a maga kérdőjeleit képviseli a ki volt az apám?-tól a ki vagyok én? dilemmájáig. Mivel a történet két idősíkban – a 60-as években, majd 30 évvel később –játszódik ugyanazon színészekkel, ugyanazon díszletek között, avatatlanabbaknak okozhat egy kis zavart az ide-oda ugrás, hiszen a szülők alakítják a majdani gyerekeiket is.

Kovács Patrícia, Szabó Kimmel Tamás és Schruff Milán játéka meglehetősen kimért: a neurotikus szőke, a szélhámos zseni és a kényelmes depressziós jól reagál egymásra, a közönségnek azonban ettől egy kicsit több is belefért volna, bár a hiányérzetből Szabó Kimmel Pipjének kisujjból kirázott harsány kivagyisága sokat elvesz. A színészt nem véletlenül tartják számon az új generáció legjobbjai között. Amit más éveken át tanul, nála érezhetően belülről jön, ingyen és zökkenőmentesen, különösebb erőfeszítés nélkül.

A Három esős nap egyszerűségében félelmetesebb üzenetét ő adja át legérthetőbben: kérdezd meg apádat! A múltról, az igazságról. És ha lehet egy jó tanácsot adni: lehetőleg addig, amíg él.

- BCSH -