Bébiblog újratöltve! Lesz itt minden: kacagás, sírás-rívás, ajtócsapkodás. (9. rész) Bereczki-Csák Helga írása

">Bébiblog újratöltve! Lesz itt minden: kacagás, sírás-rívás, ajtócsapkodás. (9. rész) Bereczki-Csák Helga írása

">Bébiblog újratöltve! Lesz itt minden: kacagás, sírás-rívás, ajtócsapkodás. (9. rész) Bereczki-Csák Helga írása

">

Hirdetés

Hirdetés

Fele királylányság

civishir.hu

2014.01.18. 21:28

Fele királylányság

Bébiblog újratöltve! Lesz itt minden: kacagás, sírás-rívás, ajtócsapkodás. (9. rész) Bereczki-Csák Helga írása

Hirdetés

Hirdetés

9. rész: Vajon minden gyerek szép?

Nem. És minél több csecsemőt veszünk közelről szemügyre, ez annál nyilvánvalóbb. Az újszülöttek eleve aránytalanok és nyomottak, öreg a képük, többnyire fájdalmas az ábrázatuk, vörösek és felfújtak. Na de nézzen ki bármelyikünk jobban, miután áttolták, mint fél tüdővel fújt léggömböt egy szál makarónin! Egy magzat számára megfizethetetlen túlóra a születés, óriási erőfeszítés, bonyolult lelki utazás és hirtelen váltás egy félméteres testnek. Hát elnézést, ha kócosan és elmosódott sminkkel, kissé gyűröttre sikeredik az érkezés. És különben is, nem lehet jó képet vágni, mikor az ember(ke) egy kesztyűs, szőrös kezet, zöld csempét és műanyag vödröt lát meg először. Köretnek meg ott egy görgős fémasztalt, fogó, csipesz, ez-az – isteni szerencse, hogy nem azt hiszi szegény, grillezésre készülnek körülötte.

Két napig még „repdesnek”: nyitott tenyérrel hadonásznak a levegőben, keresik a méh falát, de nem találják. Egyszerre dermesztő és ijesztő a határtalanság – emiatt ráncolják a homlokukat, nyújtogatják a nyelvüket, utálják az egészet. Aztán olyan jó látni, ahogy megnyugszanak és kisimulnak! Eggyé válnak az akarattal, belesimulnak a létezésbe. Megbékélnek. Mégsem mind szépek. Holott mindenki azt hazudja, hogy igen. De mitől nem szép a nem szép? A markáns – babátlan – vonásoktól, az elálló fülektől, a pampuska szájtól, a magas homloktól, az ödémás szemektől, a puffadtságtól, a szokatlan bőrszíntől, a nagy fejtől. Mintha valaki részegen elnagyolt volna egy rajzot, úgy néz ki a legtöbb csecsemő.

Mikor Dórát egész kicsiként babakocsiban toltam, és ezzel a járművel valószínűleg megkerültük az Egyenlítőt a debreceni bel- és óvárosban, a legtöbb bámészkodó azt mondta rá, hogy furi. Eleve: ez a szó mit jelent? A fura kicsinyítő képzős alakja? Mert akkor elég ronda lehetett szegény gyerek... Vagy valami nyomorult csökevény a hajdúsági szókészletből, mint a „bemelegítő” és a „sötételő”? Dóra furi volt tehát. Kék szemekkel, kerek fejjel, hófehér bőrrel, két apró gödröcskével az arcán. Rozinál már egyértelműbben fogalmaznak a járókelők: milyen kis gombóc! van étvágy! szép kis töltött káposzta! – mondják, én meg közben trenírozom a lányt, hogy füleljen jobban, mert most utoljára dicsérik életében a kövérsége miatt, aztán ezeknek a bókoknak örökre lőttek.

Így állunk: a furi és a duci jutott nekem. Dóra most kifejezetten sovány – a két fél fenekénél nagyobb sajtburgert adnak a McDonald’sban, kiállnak a bordái, lapos a hasa, izmosak a lábai, zsír annyi van rajta, amit a szájára ken a Labellóval. Rozi meg merő erő: nem épp balerina alkata ellenére rúg, csíp, harap, tép. És mászna is, ha nem akadályozná meg minden irányban a saját testének kiterjedése. Egy zsebnindzsa. Nyolc kiló tőkehús.

De itt nem ér ám véget az esztétika óra! Dóra két évig kopasz volt, aztán bölcsire szőke, mostanra szőkés barna lett; Rozinak viszont már a magzatvízben is jól kivehetően lobogott a fekete haja. Most úgy fest, mint a korai Elvis. Bármerre fésülöm, csak felfelé áll a feje tetején a prém. Mégsem akarnék helyettük loknis porcelánbabákat, talpig báj tündérkirálynőket. Mert így szépek. Így az enyémek.

Magamban időtlen idők óta próbálom felmenteni azokat a szülőket, akik szépségversenyen indítják a gyereküket. Hogy mégis mire fel ez a primitív perverzió?  Nyereményért? Önigazolásért? Ha mindenkinek a sajátja a legszebb, miért fontos, hogy más mit gondol? Nem fontos. Bármilyennek láthatom más gyerekét, ahogy mások is bármilyennek láthatják az enyémeket. Kit érdekel!?

Mert ha egy szülőnek az elálló fülű, a vörös hajú, a magas homlokú jutott, akkor az a szép. Sőt! A legszebb. Neki. És az pont elég.

8. rész: Szokások és mániák
7. rész: Ha nem lennének
6. rész: Bendő Band
5. rész: Kettőt szeretni
4. rész: Hova tegyük a gyereket?
3. rész: „Két gyerek nem egy!”
2. rész: Csak az esték ne lennének!
1. rész: Jöjjön, akinek jönnie kell!

Szóljon hozzá!

Hirdetés

Hirdetés

.