Amikor egy szociopata nő ráveti magát a papra
A Game of Thrones helyett a Fleabag című angol komédia totális sikerét hozta a magyar idő szerint hétfőn hajnalban megtartott Emmy-gála.
A nőközpontú angol minisorozat a második évaddal keltette fel a figyelmet Amerikában, és az első évad – még 2016-ban – vélhetően azért nem kapott még egy jelölést sem, mert az erre hivatott szervezet, a Los Angelesben székelő Televíziós Művészetek és Tudományok Akadémia tagságának többsége egyszerűen nem látta. Ebben a nagy kavalkádban európai alkotás csak akkor kerül képernyőre a tengerentúlon, ha az öreg földrészen nagyot durran. Márpedig az első évad akkorát szólt, hogy Kaliforniáig is elhallatszott, csak már az Emmy-gála után. A második évadot már jobban időzítették, aminek ez lett a következménye:
alkotója, írója és főszereplője négy Emmy-díjat vihetett haza, ezzel „agyonverte” az idén búcsúzó Trónok harcát is.
Phoebe Waller-Bridge – ezt a nevet érdemes megjegyezni. Egy nagyvárosi szingli nő szerepébe úgy senki nem bújt még bele a televíziózás történetében, mint a 34 éves angol komika. Szociopatát ennyire még nem imádott a világ! Egyszerre szeretjük és sajnáljuk, hiszen minden röhögtető őrültsége mögött ott van a jajveszékelés is. Amikor ugyanis azt hisszük, hogy csak a polgárpukkasztás klasszikus, angol esetével állunk szemben, akkor a tekintet súlyos kétségbeesésről árulkodik. Phoebe Waller-Bridge nagyszerű színésznő is.
A Fleabag a sajátja, mindenestül. Egy, a szexuális életével kegyetlenül őszinte nő sztoriját megírta egy szkecsben, majd monodrámaként vitte színpadra Londonban, amikor előbb a BBC, majd az Amazon csapott le rá, így készült el a Fleabag első, három évvel később pedig a második évada is. Minkettőt látni kell, 12x25 perc az egész, és aki a Phoebe Waller-Bridge-ben vagy a sorozat más szereplőiben magára ismer, ne kezdjen nagyon aggódni. Ez csak az élete...
BeA
