Röszke felé félúton

Ha az őszi becsengetés után néhány nappal végigtekintünk a hazai politikai csatamezőn, gyökeresen más kép tárul a szemünk elé, mint három-négy hónappal ezelőtt. Amikor a tapolcai időközi választáson – még április közepén – a Jobbik jelöltje szerzett mandátumot, még olybá tűnt, hogy az addig sokat emlegetett centrális erőtérnek vége, s konkrét választási helyzetben mind a radikális jobboldali, mind a magát baloldalinak nevező ellenzék képes alternatívát felmutatni a Fidesszel szemben. A minap azonban megjelentek a Nézőpont és a Századvég közvéleménykutatási adatai – ne szóljanak közbe, persze hogy kormányközeliek, de a többiek is hasonlókat mértek – és a számok arról tanúskodnak, hogy a kormánypártoknak sikerült stabilizálniuk a helyzetüket, miközben a Jobbik népszerűsége befagyott, a baloldal egy része pedig hosszú fizetés nélküli szabadságra ment – az is lehet, hogy hosszú évekre – másik része pedig majdnem Szerbiában ragadt.

A Fidesz jelenleg oly mértékben uralja a politikai napirendet, hogy a párt stratégái hátradőlhetnek: a gépházzaj halkul, az átmeneti üzemzavar elhárítása lezárult. Történelmi léptékkel mérve is ritka, hogy egyetlen ügy annyira kizárólagosan határozza meg a magyar politikát, mint most az illegális bevándorlás kérdése.

Korábban sorra érkeztek azok a hírek, amelyek nem voltak hízelgők a kormánypártokra nézve. Egyes jobboldali politikusok belső küzdelmeinek felszínre kerülése, az „urizálás” címszó alatt elhíresült esetek, a kellőképpen elő nem készített, sokak mindennapjait megkeserítő intézkedések, majd a pénzügyi szolgáltató cégek sorozatos bedőlése és a vélt vagy valós fideszes érintettségek – ennek a fele is elég lett volna ahhoz, hogy megtépázza a kormány nimbuszát. Mindehhez hozzáadódott a kormányzat stílusának kérdése: ami korábban határozottságnak tűnt, az ekkorra már gátlástalanságnak kezdett látszani, míg a politikai rafinéria cinizmusnak.

Nem csoda hát, hogy a pártnak, mint egy falat kenyér kellett a rezsicsökkentést követő új politikai csodafegyver, amit végül a bevándorlás kérdésében találtak meg a harcedzett kampánytanácsadók. Persze nem egyszerűen a Fidesz találta meg a bevándorlást, hanem a bevándorlás „találta meg” Európát és Magyarországot. Vagyis kétségkívül valós és igen komoly problémáról van szó; ezért is írta ki magát egy időre a közéletből a baloldal, amelynek álláspontja úgy foglalható össze, hogy „nincs semmi probléma, de a jobboldal nem képes megoldani”.

A Fidesz helyesen ismerte fel, hogy megfelelő kommunikációval mindkét ellenfelét sarokba szoríthatja: a töredezett baloldalt a migránsok védelmezőjének szerepébe kényszerítheti – mondjuk ehhez nem is volt szükség feltétlenül kényszerre –, míg a Jobbik vitorlájából kifoghatja a szelet, vagy már-már ésszerűtlenül radikális pozícióba tolhatja a pártot, ha az rálicitál a kormányzati fellépésre. A kommunikáción kívül azonban szükség volt még néhány kulcselemre és Orbán Viktorra.

A kormányfő szélcsendesebb időkben néha maga is leereszt, amolyan se hal, se hús, katonáit szélnek ereszti és a jó ég tudja, hol tölti mindennapjait, amikor azonban a nemzetközi politika és média kereszttüzébe kerül, akkor megacélosodik, félelmetesen összeszedett beszédeket mond és tiszta fejjel képes elemezni a helyzetet. Általában is elmondható: gondolataiban és tetteiben Orbán majd egy hónappal előzi meg az EU országait, és miután azok elzúgták dörgedelmeiket, gyakorlatilag lemásolják a magyar kormány lépéseit. Az, hogy a Fidesz hogyan képes kezelni a helyzetet, csak hosszabb távon derül majd ki, rövid távon viszont bizonyára Török Gábor politológusnak van igaza, aki az egészet egy természeti katasztrófához hasonlította, ami többnyire – valós mozgásterétől függetlenül – a mindenkori kormánynak kedvez, ha az cselekvőképesnek mutatja magát a nyilvánosság előtt. A rendkívüli helyzet következtében viszont a Fidesz népszerűsége anélkül stabilizálódott, hogy érdemi lépéseket tettek volna az említett tavaszi válság okainak kezelésére. Így viszont megoldatlanok maradtak azok a problémák, amelyek az év eleji állapotok kialakulásához vezettek. Ezeket a Fidesz tovább cipeli magával, s amint a helyzet némileg normalizálódik, - más országokra nehezül a migrációs hullám illetve a hideg következtében eleve kevesebb vándor érkezik majd – óhatatlanul újra felszínre fognak kerülni. Mert akkor könnyen belátható lesz, hogy most agyonünnepelt tanácsadók nem orvosolták, hanem tünetileg kezelve elodázták a jobboldal betegségét. Erről ideje lenne pártbéli konzultációt kezdeményezni a Lendvay utcában. Vagy akár a legparányibb székházban is.

Szalmási Nimród