Hatalom: a végén fizetni kell

Hajdu Szabolcs a főszereplője a Hatalom című szlovák-magyar politikai thrillernek; az alkotást jövő januárban mutatják be a magyarországi mozik, de az Apollóban nemrég levetítették a rendezői-színészi pályáját Debrecenben kezdő Hajdu jelenlétében.

Vad helyett hajtót sebez halálra puskagolyó, a lövést egy vadászaton résztvevő, elismert tudósból lett népszerű miniszter adja le. Az Európai Bizottságba készülő politikus a mindent leuralni akaró tőke ellensúlya, az európai polgár eszménye. A végzetes lövés eldördülésével a hatalom gépezete is működésbe lendül, hogy ledarálja az igazságot. A titkosszolgálat ügynöke (Hajdu Szabolcs) a valóság meghamisítása, míg egy újságíró (Lucia Kasová) az igazság megmentése érdekében érkezik a halott hajtó falujába. 
A Hatalomban nem az a kérdés, hogy korrumpálódik-e az ember az igazság elsikkasztásával (hogyne). Hanem az, hogy milyen hazugság meséjével igyekszik nyugtatni a lelkiismeretét. És mi az ár, amit fizet érte. Mert fizetni kell a végén, efelől ne legyen kétség. „Ha nem ég hamuvá, az ember a poklot is órák alatt megszokja”, hivatkozik Hamvas Béla Haeckelre a Patmoszban – vagyis ha már benne vagyunk a létrontásban, mert benne vagyunk, legalább lássuk valóságosan.

Csonkít az idő, ha túlszalad

– Viszontagságos procedúra volt. 2018-ban kaptam a forgatókönyvet a Szlovákiában és Csehországban egyaránt elismert Marek Leščáktól, egy évvel később kezdtünk forgatni Prikler Mátyás rendezésével. Majd jött a koronavírus-járvány, ami egy évre ellehetetlenítette a munkát. Az újraindulás sem volt zökkenőmentes, hiszen országonként változó járványügyi előírások betartásával kellett dolgozni. Bizonyos jelenetek leforgathatatlanok voltak, mert nem tartózkodhatott túl sok ember egy helyen. Amikor a minisztert alakító, nyolcvanas éveiben járó Jan Kačer covidos lett, attól féltünk, hogy nem is éli túl… Így történt, hogy egy 2019-ben elkezdett film végül 2023-ban került a nézők elé – beszélt a nehezítő körülményekről Hajdu Szabolcs. Az alkotók számára egy ilyen, 3-4 éves késés azért sem szerencsés, mert közben mindenki más dolgokba is belefog, vagyis az érdeklődés elfordul, a fontossági sorrend megváltozik. Az ember ilyenkor vagy hagyja a fenébe és leírja veszteségként, vagy azzal a tudattal is végigcsinálja, hogy a filmje menthetetlenül elcsúszott.  

Az, hogy a Hatalom csak 88 perces, Hajdu Szabolcsban más gondolatokat is beindított: – Minden alkotásnak megvan az érési folyamata. Bár a technológia a filmkészítésben is felgyorsult, magát az érést ez kevéssé befolyásolja. Egy játékfilmnél 6-8 hónapot vesz igénybe megérteni azt, hogy a vágásnál hogyan rakosgasd egymás után a kockákat. Más rendszerben látod a képeket, mint ahogy a forgatókönyvben olvastad, hiszen minden manifesztálódott. Az arcokon, tereken, ritmusokon keresztül tárgyiasuló történetet a vágóasztalon lényegében újra kell fogalmaznod. A mai technológia hiába teszi lehetővé, hogy akár 3-4 nap alatt filmmé alakítsd a kimuszterelt, vagyis a legjobb előválogatott felvételeket. Így sem megúszható az a legalább fél év, mire összeáll a fejedben a képkockák legjobbnak vélt sorrendje – mondta. 

Előfordulhat azonban az is, hogy „túlérik” a film, ilyenkor a rendező már annyira ismeri a képeket, hogy szinte „rájuk un”, „túlságosan érti”. Elkezd csonkolni, vagyis túlzásba vinni a feleslegesnek vélt képkockák törlését, amelyek pedig a nézőnek éppen szükségesek volnának a cselekmények követéséhez, az értelmezéshez. El tudsz veszni a vágószobában – jegyezte meg.

Sose érdekelte Szlovákia…

Hajdu Szabolcs szlovákul szólal meg a filmben. Amikor Prikler és Leščák megkeresték a főszereppel, az volt az elgondolás, hogy angolul beszél majd és szinkronizálják. Erre felelte azt a tavaly az ötvenedik életévét betöltő Hajdu, hogy inkább betanulja a szövegét szlovákul. – Nem lettem volna én annyira magabiztos a Várhidi Attila vezette debreceni Alföld Gyermekszínpad és Főnix Diákszínpad nélkül. De velük megtapasztaltam, hogy milyen eszperantóul vagy egy teljesen halandzsa nyelven szöveget tanulni. Ez volt az, ami felbátorított, hiszen ilyen gyorsan nyelvet tanulni lehetetlenség. Persze az őrületbe kergettem a stábot, reggeltől estig szlovák mondatokkal bombáztam őket, hogy ez és ez jó lesz-e így? – magyarázta. Szerinte Prikler Mátyás az Ernelláék Farkaséknál sikere miatt kérte fel a főszerepre éppen őt, hiszen azzal 2016-ban megnyerték a Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál fődíját. Ráadásul Hajdu Szabolcsot nemcsak rendezőként ismerték el: a legjobb férfi alakításért járó elismerést is bezsebelte. Jól csengett a nevem, könnyebb lehetett így pályázni – vélekedett az Apolló Mozi közönsége előtt Némethy-Szilágyi Norberttel (Borostyán Produkció) beszélgetve. 

A Hatalom nem kizárólagosan a szlovák politikai viszonyokra íródott, annál sokkal szélesebben értelmezhető. Magyarországon és minden hasonló kulissza előtt megtörténhetne, megtörténhetett és meg fog történni. Képileg is absztrakt, vagyis elvonatkoztatott, a helyszínek bárhol elképzelhetőek. A főbb cselekményeket egyébként a dél-szlovákiai Gömörben vették fel, az ország elmaradottabbnak számító vidékén. – Szlovákiában gyerekkoromban voltam utoljára, és sose érdekelt. Kicsit úgy voltam vele, mint Erdéllyel, az sem izgatott. Aztán, amikor felnőttként eljutottam Erdélybe… az maga volt a reveláció. Kinyílt egy új világ, ami lenyűgözött, inspirált. Most hasonló történik velem Szlovákiával. Itt, Debrecenben, ebben a teremben is biztosan akadnak olyanok, akiknek tót vér is folyik az ereiben. Mégis, alig tudunk valamit a kultúrájukról – utalt a rögvalóságra, hogy mi, anyaországiak, a Kárpátok közepén, mint tekintünk idegenként az óhazára.

Sátántangónyi hármas

Elhangzott: amerikai, szlovák és svájci partnereknek köszönhetően jövő márciusban jöhet a Kálmán-nap, majd néhány hónap múlva az Egy százalék indián filmbemutatója. A két alkotás a már említett Ernelláék Farkaséknál című filmmel alkot trilógiát. A három mű színpadi előadásként jött létre, csak amíg az Ernelláék korábban elkészült filmvászonra, addig a koronavírus-járvány a másik kettő leforgatását keresztülhúzta (Hajdu Szabolcs eredetileg 2020-2021-ben tervezte ezeket bemutatni). Valószínűleg a trilógiát lehetőség nyílik majd egyben is megnézni, bár ez a rendező-színész szavai szerint már Sátántangó-hosszúságú időt vesz igénybe a mozikedvelőktől.

Hogy rendezőként mennyire tudja alárendelni magát egy kollégájának? 

– Azt vallom, a szöveg és az alapkoncepció ismeretén túl három dologra kell nagyon-nagyon odafigyelnie a színészeknek, az alkotóknak. Ezek: a stílus, az atmoszféra és a tempó. A nehézség abban rejlik, hogy gyakran a rendező és az operatőr sem tudja ezeket pontosan, csak közösen keresgélünk. Aztán az egyik jelenetnél valami létrejön, ami addig nem, és abból talán már lehet táplálkozni. Amikor engem játszani hívnak, még a szokásosnál is sokkal fegyelmezettebb vagyok. Tehát nem adok kéretlen rendezői tanácsokat, mert nem az én kompetenciám. Veszélyes, mert magamról tudom, mennyire könnyű elbizonytalanítani a rendezőt. Inkább örülni kell annak, ha sikerül erősen tartania a kormányt. Még akkor is, ha egyébként úgy érezzük, nem a legjobb az irány – osztotta meg a tapasztalatait. Így folytatta: – Sokszor nincs vezető. Úgy megyünk végig, hogy a rendező nem találja a fogást. Folyamatosan, reggeltől estig döntésekre vagy kényszerítve. Ha az ember nem látja magában képet, ha nincs vízió, akkor döntésképtelen vagy összevissza beszél. Csak eljátssza a rendezőt. Márpedig a döntés mindig megszületik, előbb-utóbb minden eldől, legfeljebb nem a rendezőé lesz, hanem más hozza meg helyette, az operatőr, a díszletes, a színész. Ez a döntésképtelenség rizikója. A néző pedig azt látja, hogy a filmnek nincs iránya – jelentette ki. Kiemelte: a rendező az, akinek őrködnie kell azon, hogy a mű alkotta univerzumba ne kerüljön bele az, ami nem annak a része. Különben katyvaszt kapunk.

Hajdu Szabolcs a saját filmes és színházi rendezéseiről elmondta: 

– Nem úgy működök, mint a tudós, aki magányba vonul, majd egyszer csak előjön a „találmánnyal”. Én közösségben dolgozom, azaz van egy erős, de homályos vízióm, amelyet lépésről lépésre közösen kezdünk konkretizálni. Ez a homályosság maga a tökéletes állapot, hiszen még nem látod a részleteket. A munka során elkezd tárgyiasulni, ezáltal egyre tökéletlenebbé, esetlennebbé, esetlegessebbé válni. De ettől lesz szerethetőbb és valami több is. Mivel mindenki hozzáteszi a magáét, a rendezés számomra folyamatos újratervezés; nem jöhetek zavarba attól, ha változtatni kell. Akkor sem, ha száz százalékig meg voltam győződve valamiről. Mert ha mégis szembejön valami, ami ezt megkérdőjelezi, akkor rugalmasnak kell lennem. Erre trenírozom magamat. Találni valami igazat, amit elhiszünk: ez a kihívás a forgatások és a színházi próbák során. A dialógusnak nem elég elhangoznia – létre kell jönnie. Mindenki érzi, hogy valami megtörtént vagy csak elhangzott… Ha nem történik meg, a közönség sem lett szemtanú. Márpedig ez a mi feladatunk: szemtanúvá tenni. Erre emlékeztetem magam. De nem mindig sikerül.

Ratalics László