Attila halála: a tanúk elmondták, mit láttak a szörnyű hajnalon
Mivel a februári előkészítő ülésen nem tett vallomást a Rostás Attila elgázolása kapcsán segítségnyújtás elmulasztásának vétségével vádolt 82 éves debreceni férfi, ezért írásbeli vallomásának felolvasására és tanúk meghallgatására került sor az április 6-i tárgyaláson. Mint ismert, 2019. november 14-én hajnalban a Csapó-Rákóczi utcák kereszteződésében elütötték a város ismert alakját, aki kórházba szállítása után életét vesztette. Fontos, hogy az ügyészség szerint a sofőr féktávolságon belül láthatta meg Attilát, ezért nem vádolják közúti baleset gondatlan okozásával.
A tragédiáról az elmúlt két és fél évben számos alkalommal beszámoltunk, a legfontosabbak ITT, ITT és ITT.
A háromdiplomás agrármérnök vádlott elmondta, nyugdíj mellett is dolgozik, egy vállalkozás ügyvezetője. Soha nem volt büntetve, az elmúlt két évben pedig közlekedési szabálysértés miatt sem vonták felelősségre. 1952-ben szerzett A, '67-ben B, majd 2008-ban C kategóriás jogosítványt; élete során 10-15 millió kilométer vezetett már. Arra a kérdésre, hogy milyen egészségügyi problémája van, azt mondta, kéztremor, ami kézremegést jelent, de a mindennapjait nem befolyásolja, gyógyszert nem szed rá.
A bíró által felolvasott vallomásában kijelentette, a vádiratban rögzített bűncselekményt, azaz azt, hogy elgázolta Attilát, majd megállás és segítségnyújtás nélkül elhajtott, nem követte el, nem érzi magát felelősnek, bűnösnek, és a lelkiismerete is tiszta.
Felidézte, a baleset napján 4.25-kor indult el otthonról feleségével, aki az anyósülésen foglalt helyet. A Füredi útra tartottak, ugyanis egy országos növényvédelmi konferenciára mentek Gödöllőre. A Burgundia utcán haladtak a Kossuth utca felől körülbelül 40 kilométer per órás sebességgel a belső forgalmi sávban. Sietniük nem kellett, időben elindultak. A Burgundia-Csapó utcák kereszteződése előtt észlelte, hogy a jelzőlámpák sárgán villogtak, ezért meggyőződött a kereszteződés forgalmáról, lassított. A Csapó utca felől nem érzékelt forgalmat és a kijelölt gyalogos-átkelőhelyen sem látott senkit. Szerinte az útkereszteződés "teljesen tiszta, gyalogos- és gépjárműmentes, forgalommentes volt". A gyalogátkelő után azonban 5-8 méterre feltűnt neki, hogy egy sötét “valami” – egy csomag, egy mozdulatlan fekete tárgy – van előtte, ami a buszmegálló vonalában helyezkedett el, a belső forgalmi sávban. Meglátása szerint ez a gyalogátkelőtől több mint 20 méterre volt, és a sötét csomag beleolvadt a fekete, nedves aszfaltba. – Ahogy ezt észleltem, balra kormányoztam, de teljesen kikerülni nem tudtam, és a gépkocsi jobb oldali része súrolta, majd visszakormányoztam, mivel a bal oldalon záróvonal van és volt egy kisebb döccenés is – hangzott el, hozzátéve, a felesége ezt nem látta, mert a buszmegállóban várakozókat nézte.
A nejének megjegyezte, egy csomag volt az úton, ráment, valaki biztosan elhagyta.
Ezt követően nem is foglalkoztak az esettel. Leparkoltak egy parkolóban, és elutaztak a konferenciára a csoportot szállító kisbusszal. Napközben rendőrök keresték telefonon a párt, akik arra kérték őket, másnap menjenek be a rendőrségre meghallgatásra, mert baleset történt a Csapó-Rákóczi utcák kereszteződésében. Ám végül a debreceni egyenruhások hozták vissza őket a cívisvárosba az este folyamán, és rögtön megkezdődött vallomásuk felvétele. Az autót időközben elszállították a rendőrségi telepre.
Túl fáradtak voltak a meghallgatáson
– A tanúmeghallgatás időpontjában már nagyon fáradt voltam, kora hajnalban keltem, egész nap utaztunk, előadások voltak, órákat várakoztunk a rendőrség érkezésére Gödöllőn, majd hosszú út következett hazáig. Ezt követően, a késő esti órákban történt a kihallgatás. Az eredeti tanúvallomásomban elírás történt, és ezt kértem, hogy tegyük a helyére, mert egyetlen egy szó is óriási mértékben befolyásolhatja ezt a helyzetet. Az eredetiben az szerepel, hogy a gyalogátkelőhely előtt észleltem a csomagot, pedig utána. Ez a helyesbítés nem történt meg, ezért tettem most a helyreigazítást – mondta a vádlott. Közölte, a térfigyelő kamerák kétséget kizáróan igazolják és bizonyítják, hogy ő az adott kereszteződésben már a balesetet megelőző időben, azaz 4.33 előtt elhaladt. – A szakértői vélemények is kétséget kizáróan igazolják, hogy a balesetnek részese nem voltam, bűncselekményt nem követtem el – jelentette ki.
Meg kell jegyezni, a kamerafelvételeket egyelőre nem játszották le a tárgyaláson és a szakértői vélemény sem ismert a nagyközönség számára.
A tárgyalás a sofőr feleségének meghallgatásával folytatódott. Azt mondta, a korábbi vallomását nem olvasta el, mert fáradt volt, de aláírta. Ő is ugyanazt emelte ki, hogy a leiratban az szerepel, a Burgundia-Csapó utca kereszteződését elhagyva lett figyelmes egy döccenésre, de most kijelentette, ez a mozzanat "jóval a gyalogátkelőhely után történt", és ezt az állítást 2019. november 14-én este határozottan mondta meghallgatása során, de "ez kimaradhatott". – Mikor elértük a Csapó-Rákóczi utcák kereszteződését, láttam, hogy se gyalogos, se gépjárműforgalom nem volt, és amikor keresztülmentünk, akkor jobbra, az üzletsorok és a buszmegálló felé figyeltem, hogy ott emberek állnak és várják a buszt – elevenítette fel, hozzátéve, szemerkélt az eső, az aszfalt nedves volt, a közvilágítás működött, a lámpák sárgán villogtak. Közölte, százszázalékig biztos abban, hogy gyalogosforgalom nem volt az átkelőn, majd a buszmegállónál járhattak, amikor döccent a gépjármű és teljes lelki nyugalommal mondta a férje, hogy "valami csomag volt ott", de az asszony ezt nem látta, nem figyelte. Érzése szerint ez a döccenés csupán akkora volt, mintha egy kátyú lett volna, így nem is reagált rá semmit.
A bíró azon kérdésére, hogy miért nem álltak meg, hiszen egy csomagon átmenni nem hétköznapi dolog, azt válaszolta, nem volt "akkora nagy ez a hatás, úgy voltunk vele, valaki elhagyott itt valamit".
Ezután, körülbelül 4.45-kor leparkoltak a Füredi úton, lezárták a kocsit, odamentek a többi növényorvoshoz, és elutaztak. Azt állította, az autót nem járták körbe az eset után, szóba sem került, hogy a csomag okozhatott-e bármilyen sérülést rajta.
Sikerült felírni a rendszám töredékét
Az egyik szemtanú – egy katona – a Burgundia utcán haladt autójával, munkába igyekezett. Ő a külső, egy másik jármű pedig a belső sávban haladt a Fórum bevásárlóközpont felé. A bíróságon azt mondta, a kereszteződésben, a bal oldalon egy árnyékot látott, mintha valaki ment volna a zebrán, majd nagy csattanást hallott és látta, ahogy a mellette lévő kocsinak a bal hátulja megemelkedik 60-80 centiméterre. Annyit érzékelt, hogy az autó "elé dobott valamit", és azonnal jobbra kormányzott, majd az elhaladó autó után nézett, ami nem lassított, nem fékezett. – Nem tudom megmondani, hogy hogy haladt ez az árny, mert a külső sávban haladtam, és takarásból csak egy tizedmásodpercre láttam az egészet. Amikor elém dobta (a másik autó a testet – a szerk.), elhúztam a kormányt. Azonnal tudatosult bennem, hogy ez egy ember – jelentette ki, hozzátéve, az előtte haladó jármű "pattogott", tehát a sofőrnek észlelnie kellett volna, hogy nem kátyúba hajtott. Kérdésre elmondta, más pickup típusú autót nem látott a környéken, se szétszakadt dobozt, csomagot, bőröndöt.
Sőt, a gázoló autó rendszámából egy töredéket fel is tudott jegyezni.
– Megálltam, néztem, mit tudnék segíteni. Az egyik ott lévőnek mondtam, hívja a mentőket, de az már folyamatban volt. Siettem a sértetthez, annyit láttam, hogy a saját vérében fuldoklik. Nem akartam megmozdítani, de picit megbiccentettem a fejét, hogy a vér kifelé folyjon. A sértett a balesetet követően a gyalogátkelőhely után feküdt, körülbelül egy embernyi távolságra – mondta. A bíró felolvasta férfi korábbi vallomását, miszerint 55-60 kilométeres sebességgel (az adott útszakaszon 60 km/h a megengedett legnagyobb sebesség), körülbelül tőle 10 méterre haladt egy autó a Burgundia utcán, a szomszédos forgalmi sávban. A kereszteződésnél lévő gyalogátkelőnél, 15-20 méterről látta, hogy a zebrán, a belső forgalmi sávban egy gyalogos a földön "talán térdelő helyzetben van”, és próbál felállni. Emiatt lassított, de a terepjáró lassítás és megállás nélkül elütötte a gyalogost.
A tárgyalás során próbálták tisztázni, hogy a balesetben érintett autó melyik része érhetett Attilához, és azt is, mennyire volt pontosan kivehető az elhaladó autó rendszáma.
– A Csapó utca irányából érkeztem, eső után volt, sötét, novemberi idő, a lámpák világítottak, de a jelzőlámpák még nem. Kanyarodtam a Rákóczi utca irányába, ott meg szoktam állni. Láttam, hogy valaki éppen próbál felállni a zebránál. Mikor rájöttem, hogy elesett, akkor történt a baleset – mondta egy másik szemtanú. A fogtechnikusként dolgozó férfi szerint mindössze 5-10 méterre lehetett a sértettől, sőt, a baleset előtt még az is megfordult a fejében, hogy segíteni kellene neki. – Úgy tűnt, egy idős ember esett el. Próbált felállni, de nem sikerült neki. Jött egy terepjáró, és elütötte – elevenítette fel.
Elmondta, a gázoló körülbelül 60-as tempóval érkezhetett, és nem látta, hogy lassított volna, azt sem, hogy oldalra kormányzott volna a sofőr.
– Hallottam két pukkanást, és azt is láttam, hogy mindkét kerékkel megforgatja. Átfordult a teste, és a hátsó kerék ugyanúgy elkapta – sorolta a fiatalember, aki felhúzott ablak mellett is hallotta a puffanást. – Megálltam, kiszálltam a kocsiból, a katona elém lehúzódott, és tollat kért tőlem, hogy felírja a rendszámot – fogalmazott. Kérdésre úgy válaszolt, másik terepjárót nem látott az úton. A vádlott által korábban említett csomagot ő sem látta az úton, sem más tárgyat. A szemtanú bemutatta, hogy Attila hogyan feküdt az úton. Eszerint nyújtott lábai a bevásárlóközpont felé néztek, jobb oldalán feküdt, és jobb kezével próbálta magát feltolni. Háttal volt a Burgundia utcának, így nem láthatta a közeledő autót.
Attila ment vagy feküdt?
Egy taxisofőr is a helyszínen volt, ő is a Csapó utca felől hajtott a bevásárlóközpont irányába, majd letérni készült a Rákóczi utcára. – A kereszteződés előtt érzékeltem, hogy szemből, a Fórum felől érkező alak elesett. Amikor állt volna fel, akkor jött a teherautó balról, a vasútállomás felől, és keresztülment rajta – kezdte beszámolóját. Azt mondta, ezután megállt a buszmegállóban, és szaladt a sérült férfihez, próbált neki segíteni, megnézte, milyen állapotban van. Emlékezete szerint ugyan vizes, csúszós volt az út, de a látási viszonyok jók voltak.
Látta azt is, amikor Attila elesett, és azt is, ahogy megpróbált felállni, de erre már nem volt ideje.
– Az eleséstől az elütésig néhány másodperc telhetett el, maximum 8-10, de talán annyi se. Szegény állt volna fel azonnal, csak mivel eléggé nehézkes volt a mozgása, nem sikerült – fogalmazott, hozzátéve, nem figyelte, hogy pontosan mennyi idő telt el a mozzanatok között, és azt sem tudja, milyen gépjármű ütötte el a férfit, csak azt tudta, hogy platós volt. – Nem figyeltem az autót, mert azt hittem, megáll. De a többi szemtanú mondta, nem állt meg. Szerintem 30 méterre lehettem a balesettől, hallottam is egy pukkanást. Láttam, érzékeltem, borzasztó élmény volt – mondta. Azt, hogy megemelkedett volna a balesetet okozó kocsi, nem látta, ahogy csomagot, szétszakadt bőröndöt sem. – Amikor megtörtént a baleset, Attilára koncentráltam, hívtam a mentőket, akik kérdezősködtek, mondtam, hogy hörög. Utána hamar jöttek is a mentők, majd megtudtam, hogy meghalt – fogalmazott. A következő kérdésre, miszerint mennyi idő telt el a baleset és aközött, hogy kihívta a mentőket, azt válaszolta, "nagyon kevés, 3-4 perc". – Ahogy láttam, kifordultam a buszmegállóba, szaladtam Attilához. Akkor még nem tudtam, hogy ő az, de a mozgásából sejtettem. Amikor közel kerültem hozzá, láttam, sajnos ő az – elevenítette fel. A bíró felolvasta két és fél évvel ezelőtti vallomását, amely szerint a taxis észlelte, hogy egy ember próbált felállni fekvő helyzetből. A neki balról érkező kocsik közül az egyik, a szélső sávban közlekedő lassult, de a belső sávban lévő fékezés nélkül haladt be a kereszteződésbe, ahol áthajtott a felállni próbáló gyalogoson. Az ügyész kérésére pontosították, milyen típusú lehetett a gázoló autó, végül azt mondta a tanú, hogy egy kis platós jellegű teherautó volt
A vádlott ügyvédje a korábbi tanúvallomásban szereplő tényre hívta fel a figyelmet, miszerint abban az nincs benne, hogy a taxis látta a gyalogátkelőn haladni Attilát.
– A zebra közepén járt. Arra lettem figyelmes, hogy elesett, gondoltam, majd feláll, megy tovább, de nem volt rá ideje. Nem láttam végig, hogy jön Attila, csak azt, hogy érkezik a gyalogátkelőhelyre. Egy tizedmásodpercig láttam, hogy ment, majd elesett – sorolta. Az ügyvéd a baleset és a mentők hívása közti idő hosszúságára tért ki, majd megkérdezte, lehetett-e ez lényegesen kevesebb idő, mire a taxis azt válaszolta, hogy igen, nem mérte az időt.
A bíró a nyomozati iratokban lévő hivatalos feljegyzésből ismertette, hogy 4.33-kor tettek bejelentést a balesetről.
Fogarasi Renáta