Hajdú ízeket kóstoltunk Szováton

Rekordszámú főzőcsapattal – szám szerint huszonhattal –, a helyi és környékbeli hagyományőrző és táncos egyesületek, este pedig sztárfellépők előadásával zajlott július 15-én Hajdúszováton a jubileumi, tizedik Hajdú-ízek fesztiválja. Az eseményt az ugyancsak tízéves Négy Évszak Kulturális Egyesület szervezte. Vezetőjük, Tóth Károly a Cívishír kérdésére elmondta, hogy civil szervezetük a gasztronómia vonalon indult el; igyekeztek felkutatni, visszahozni a köztudatba a régi hajdúsági ételeket. A fesztiválnak alapvetően ez a célja. Megjegyezte, korábban, ugyancsak a gasztrovonal erősítésére, rendeztek süteményfesztivált és disznótort is. A szombati eseményükön leves és főétel kategóriában hirdettek versenyt, amire a helyi csapatok mellett szerte a vármegyéből, de még Dunántúlról, Balatonfüredről is érkeztek résztvevők. Ez utóbbi fényét egyáltalán nem halványítja az, hogy a balatonfüredi csapat Hajdúszovátról oda költözött emberekből állt össze.
Az eseményt, immár túl a főzésen, de még a programdömping előtt, Váradi Jenő polgármester nyitotta meg. Mint fogalmazott, az önkormányzat által technikai eszközök biztosításával és pénzzel is támogatott
gasztronómiai esemény már jóval túlnőtt az egyesületi szinten, sőt Hajdúszovát határain is, és méltón szimbolizálja a településen folyó közösségi életet.
Térjünk azonban vissza a fesztivál közösségteremtő közegébe, a főzőcsapatok közé. Az üstök, bográcsok között sétálva feltűnt, hogy a levesek ugyan változatosak, másodiknak azonban majdnem mindenütt a pörkölt valamilyen variációja készült.
– Hajdú-bihariasan zöldbablevest, tejfölösen, édes-savanyún, utána pedig csülkös-kakasherés pörköltet főzünk – mondta Szabó Sándorné, aki az Ica Mama Konyhája elnevezésű csapat tagjaként igyekezett tűzzé lobbantani a parazsat a leves alatt. – Mindegyik fesztiválon itt voltunk, változó sikerrel szerepeltünk. Tavaly gyöngytyúklevest főztem Újházi módon, azzal első lettem, máskor különdíjat kaptam, de olyan is volt, hogy jutalom nélkül maradtam. De nem is a díjak miatt jövünk el évről-évre, hanem jó levegőn, kitűnő társaságban vagyunk.
Kicsivel távolabb a Hajdúszováti Lovasbarátok Egyesülete csirkezúza-pörköltet főz galuskával. Ők helybeliek, és majdnem mindegyik főzőalkalmon itt voltak. Most a csapatszellem erősítése, a csapatösszetartás miatt ragadtak fakanalat. Ezekben a hetekben nincsenek fogatversenyek, ezért választották az együttlét módjául a fesztiválon való részvételt.
A zsűri – a szakács világversenyeken is sikerrel szerepelt Gajdán Antal séf vezetésével – a művelődési ház nagytermében kóstolta végig mind az 52 ételt. – Ízvilágot, zamatot nézzük, de számít az is, hogy régi, hagyományos, esetleg elfeledett-e az étel. Az a lényeg, hogy amit a zsűri asztalára a csapatok letesznek, abba ne lehessen belekötni. Tudom, hogy ez nehéz, de nem kivitelezhetetlen. A zsűri már túl van a főzőcsapatok között tett szemlén, ott már kialakult bennünk egy benyomás a közösségről, a készülő ételről. Egy fesztiválra kell egy csapat! Lehet egyedül is finomat főzni, de ha van egy csapat, és többen végzik az ételek ízesítését, az az igazi, és lehet, hogy jobb is – engedett bepillantást a zsűrizés fortélyába Gajdán Antal.
CH






























