Jákob, nem a rabbi, meg a Mártiriusz – ostobák itt és ott

A csúfolódás természetes jelenség. A kövér, a sovány, a kicsi, a nyurga, a nagyothalló, rövidlátó, a hülyenevű az óvodától a sírig megkapja a magáét a vele született „sebezhetőségéért”.

Normális szocializáció esetén azonban a csúfolódásunk átesik egy erőteljes evolúciós folyamaton, tehát az általános hetedikjében jobb körökben már nem illik Géczit Gecinek csúfolni, ha – tegyük fel – jobban tud focizni, és a disznó még szemezett is a kiszemeltünkkel. Mert már nem elegáns, és már nem negyedikesek vagyunk! Középiskolára már végképp letisztul a kép, kialakul az empátia, mások érzelmeinek tisztelete, és a cikizés központjává már a lelki jó barátok válnak. Szimplán szeretetből. Tudják, minek ellenség, ha vannak barátok?

Mindenesetre általános iskolai útravaló: úriember más nevével nem élcelődik. Benne van a batyuban.

A kulturális evolúció azonban nem mindenkinél töretlen, egyesek megrekednek az elemi szintnél, ami akkor válik nagyon kínossá, ha ezen egyénekből – valami társadalmi kisiklás következtében – politikusok, propagandista-zsurnaliszták és/vagy televíziós megmondóemberek lesznek, és nagy nyilvánosság előtt engedhetik szabadon önnön idiotizmusukat.

Jobb vagy bal? Tökmindegy. Megáll ez az árkon innen, illetve túl is. A morális mércét leverték már azok, akik lógatni, akasztani akartak, esetleg magyarok millióit románozták le, vagy éppen a cigányozásra, zsidózásra, holokamura tették fel politikai küldetésüket, és szereztek általa zsíros állásokat a parlamentben és az önkormányzatokban.

Itt mindenki érzékenységét kikezdték már, előre megfontoltan, anyagi érdekből.

Nem tudjuk, hol az alja. Sokáig azt hittük, Kuncze Gábor ért a földmaghoz, amikor a 2006-os rendőrterrorban letaglózott fideszes, Révész Máriusz törött bordája és vérben ázó feje ihlette arra, hogy mártiriuszozzon. Erre akkor szűk körben meghatároztuk a bunkóság árfolyamát egy legendás debreceni vendéglátóipari egységekben:

egy kuncze = egy sör. Aki bunkó, fizet! 

A kormányközeli Echo TV-ben is lecsapolhatnának hat hektoliternyi nedűt, miután a csatorna három hazajáró vendége a zsidó származású miskolci jobbikost, Jakab Pétert Jákobnak nevezte. A propagandakiáltványnál sokkal jobb sorsra érdemes Pesti Srácok azzal védte a kunczésan jópofiskodó, az Echo TV-ből közben kiebrudalt munkatársait, hogy bocs a jákobozásért, de amúgy szó sem volt zsidózásról, és megtudtuk, hogy antiszemita az, aki a zsidók ősatyjának nevét hallva a zsidókra asszociál, tehát mi, meg egyáltalán, egy rovott múltú jobbikos ne legyen már ennyire érzékeny, ők meg egyébként annyira vagány csávók, hogy mindenki nevén élcelődnek.

Értik, ugye? Kimaradt a középcsoport. Vagy az egész ovi.

Ezért nem tudjuk, hol az alja, ha van egyáltalán. Nincs morális mérce, sem árkon innen, sem azon túl. Tüzelnek a fiúk egymásra, ha lehet, ne kerülj célkeresztbe. Mert ha a fegyver csövébe nézel, ott már semmire nem mégy érvvel!

Cs. Bereczki Attila