10 élmény a 20 éves Lovardából
1. Műszaki bejárás. Az akkori Műszaki Főiskolai Kar Ótemető utcai kollégiumának HÖK-irodájába egy gólyatáboron át vezetett az út, amit egy ikonikussá vált vécépumpa és egy piros póló kövezett ki. A Nyomaték című kari lap vitt oda, a jó büfé, meg sok minden más. Abban az irodában élet volt, gondolat, igazi arcok, önérzetes verset író HÖK-elnök és nyughatatlan akarás. Ha szűken vesszük, a Lovarda is onnan nőtt ki. Aminek a fentiek okán már a műszaki bejárásán is ott lehettem.
2. TNT. Nagy Erikával aznap este a Tiltott perc mellett valami másra is ráleltünk. Lerúgtuk a cipőt. Farmerdzsekink volt, boros kólánk és másnap 8-tól nyelvtörténet előadásunk Hoffmann Pista bácsinál. Már nem emlékszem, odaértünk-e. Vélhetően nem. Annyit tudok, (számunkra) legalább olyan értékekkel tértünk onnan haza, mint az Ómagyar Mária-siralom vagy a kétnyíltszótagos tendencia.
3. Divatbemutató. Lipcsei Laci volt a párom, és ha nem tévedek, a koreográfia szerint mackónadrágban kellett horgászni mennünk... Az az érzésem, egyikünknek sem ez volt a legnagyobb pillanata.
4. Edda. Nem tudom, jár-e az ember a komplett családjával koncertre, de aznap este nekem mindenkim ott volt. És a jó kis testbüdösben Pataky Attilára egyesült bennem Hajdú és Borsod, Debrecen és Miskolc, kisimult a hosszú évek óta gyűrődő honvágy. Az Edda sérthetetlen szívügy. Minden dalát az ereim falára tetoválta az idő.
5. 60 éves a Hajdú-bihari Napló. Tanulószoba. Amit ma tudok, onnan tudom. Az ünnepségre olyan drága estélyit vásárolt az anyukám, hogy még ma se adnék érte annyi pénzt. Mégis megérte. A Napló is, a ruha is. Valami mégis véget ért.
6. Grease: A ZeneTheatrum valamennyi előadása élmény volt. Az alkotópár pedig mindig emlékeztet rá, lehet együtt dolgozni a házastársunkkal anélkül, hogy vér folyna.
7. Az esküvőnk. Sokan voltak és sokáig: Anikó hatalmas hassal fél ötkor még táncolt, a vőfélyt pedig reggel 7-kor úgy kellett benyomni a taxiba, mert egy sarokban a zenekarral nótázott. A kerek asztal a levegőbe emelkedett, a nyitótáncot pedig elnézték a zenészek, véletlenül a Homokórára kezdtek rá: „Hogy te mással nagyon boldog légy”.
8. Kárpátia. Az idők végezetéig végig fog szaladni rajtam a borzongás, mikor felhangzik az Ott, ahol zúg az a négy folyó című dal. Petrás János kiállt a színpadra, és a tömeg, ami a küzdőtéren egyesült, képes lett volna fél kézzel visszafoglalni Erdélyt.
9. Kulka János: Az óta az önálló est óta kicsit más lett minden. Lekerekedtek az élek. Úgy énekelte a Halleluját, olyan mély pillanat volt, olyan befelé forduló sima csend, amiben az ember érzi a saját szagát.
10. 20 éves a Lovarda. December 6-án elegáns keretek között tartották a Lovarda 20. születésnapját. Volt kézfogás, koccintás, vacsora, torta, zene. Intézmény lett. Jelkép. Érzés. Más neked és nekem, valahol mégis ugyanaz. Ma ezt köszönjük.
Bereczki-Csák Helga
Barcsa Lajos alpolgármester Páll Lászlónak és Miklósvölgyi Péternek gratulál
