A Tanár, aki megmentené a magyar közoktatást
Ugyan egyszer összekevertem Fenyő Ivánnal – hiba volt, meg régen is, ma ez már nem fordulhatna elő –, figyelgetem Nagy Ervint egy ideje, mondjuk úgy az Állítsátok meg Terézanyut! (2004) óta. Eddig bármiben láttam, mindig úgy éreztem, nem sokkal, de mindig valamivel jobb pasi, mint színész. Bármennyire volt kifogástalan az Orlai Produkció Esőemberében Charlie Babbittként, a Terápia első évadában, ahol egy súlyos örökséget cipelő, flegma újgazdagot játszott, a Válótársak hideg bátyjának-forró sógorának szerepében, valahogy a férfi dominánsabban jelen van, amikor Nagy Ervin megjelenik, mint a művész. Nem volt ez másképp a Kincsemben sem: attól fogva, hogy az ellés után kijön az istálló elé lemosni magáról a vért az itatóhoz, elég nehezünkre esik őt a további 108 percben pusztán gróf Blaskovich Ernőként szemlélni, olyan fizikumot tol elénk az operatőr. Mintha ez lenne a sorsa: belép a képbe a ragadozó, aki, mire kettőt pislogsz, elviszi a nődet. A pénzedet. A jövődet. A lovadat. Vagy mindezt egyszerre.
Hogy Nagy Ervin végre színész-színészként alakítson igazit, én arra 14 évet vártam, de simán megérte. A Tanár című sorozatban olyan figurát hoz, aki manapság igazolatlanul hiányzik az iskolákból: példaképet. Kreatív, szemléltetve oktat, fáradhatatlan, és ha akként hozza az energia-megmaradás törvénye, az ablakon is kiugrik. Közben úgy old meg problémát, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, bár a tankerületnek jó eséllyel kihullik tőle a haja: emberséggel.
A sorozat alapkoncepciója az egyszerűségénél fogva elképesztő: egy rendkívül heterogén összetételű osztály szintjére kell lemenni pedagógiailag, ahol minden van, ami a mai 16 éveseknél: tetoválás, sekélyes kommunikáció, szex, egó és ezer kétely. A garnitúra jellege talán kicsit túlzás is: ennyi vérbeli suttyó nem lehet egy szakgimnáziumban (vagy igen?). Azonban minden rész élő, mai problémát húz elő, igazi tinédzserdrámákat. Vasvári Szilárdnak (Nagy Ervin) viszont nem csúszik a linóleum: úgy áll helyt a vérzivataros tanteremben, hogy öröm nézni. Néha humorral, máskor galád cselvetéssel.
Hogy a tanár úr a kötelező óraszámot valóban az intézményben tölti-e, végez-e az adminisztrációval időben, nincs-e lemaradása az e-naplóban, vállal-e tehetséggondozást és hány hibát vét a bizonyítványíráskor, arra vonatkozóan eddig nem találtunk az epizódokban utalást, de gyanús, hogy nem egy kiköpött csinovnyik. Igazából valódi hóhányó. Aki tud 21. századi gyereknyelven, és nem könyvből, hanem érzésből tanít. Sőt! Érzésből él. Valójában ettől népszerű, nem a kovalens kötés interpretálásától.
Nagy Ervin számára jutalom a játék, természetes minden megnyilvánulása. Egyszerre laza és úttörő: kellene belőle vagy 36 ezer, hogy megmeneküljön a hazai középfokú közoktatás. A Jászai Mari-díjas művész egy interjúban úgy nyilatkozott, az ő édesapja nem volt az a „Fiam, vegyük elő a sakkot”-típus, így hát valószínűleg emiatt ő sem lett az; állandó mozgásban van, hiszen ha nem történik semmi, úgy érzi, feleslegesen múlik el az élet. Az RTL saját gyártású sorozatában ettől, hogy nem történik semmi, nagyon nem kell félni. Végre valami nézhető, szombati vacsora gyanánt.
S hogy a fizika-kémia-testnevelés tengelyen előmerészkedik a pedagóguson túli férfi, arra vegyenek mérget! Noha Nógrádi Klaudia tanárnő ma ellenáll, lesz még abban a szertárban levegőkapkodás!
Fontos további színészek játszanak A Tanárban nagyon jól: Anger Zsolt a tipikus megöllek-simítsuk el-jól van, semmi baj lépcsőfokain ingadozó, gyengekezű igazgató, a magyartanárnő (Urbankovics Júlia) a szőke végzet, de az osztályt alkotó fiatal színészek is átlagon felülit hoznak.
A Tanár mindamellett, hogy tanulságos és szórakoztató, főként hiánycikk. Mint sorozat és mint tanár is.
Bereczki-Csák Helga
A Tanár
szombatonként 20 órától
RTL Klub
