Őrjöngtünk, ordítottunk, bőgtünk

Hogy nem vagyunk rockerek, ez igaz. Hogy debreceniek vagyunk, és szeretjük a jó zenét, ez is igaz. A paradoxon feloldása: TCS -koncert, Főnix. Idén a falrengető koncert apropóját a Rockmafia Debrecen turné befejezése adta.

Fogalmam sincs, hány ember feszítette szét a Főnix falait szombat este, de ha annyi százasom volna... Már a "bemelegítő:" Neck Sprain és a Kowalsky meg a Vega  sem panaszkodhattak: ekkor még épp néhány gombostűnek volt hely, később már annak sem.

Némi kulturált büfélátogatás után rájön az ember, hogy bizony a szokások rabja lett: karácsony után, szilveszter előtt a Főnixbe kell menni. Mert muszáj, mert ott jó zene lesz, garantáltan, öreg- fiatal együtt énekel ordítva, és mert ugyanaz az érzés, kicsiben, mint a Campuson: az ország legjobb zenekara (na jó, egyik legjobb) tépi fenn a húrokat, több ezer ember jött ide értük, és mintegy 2 órányi tökéletes kilépés a hétköznapokból. Az pedig, hogy nyári ruhában vagy télikabátban vagyunk, most olyan mindegy.

Felborzolta a rocker és nem rocker kedélyeket a netes szavazás győztese, a Keverék, akárcsak a Juggler, de őrjöngtünk a régi befutókra, a Rióra, a Mennyország Touristra, bőgtünk a Lejárt lemezre, visszafordultunk az Ez az a ház hallatán, ordítottuk az Örökké tartot, szoktuk az Igazi hiénákat. Csató Peti (Replika) újra tépte ugyanannak a gitárnak a húrjait, amin A legjobb méreg szólóját játszotta sok évvel ezelőtt, akárcsak most. Mert ha igazi élmény kell, akkor mindenkinek jár minimum egy év végi Tankcsapda-koncert!

Czibere Anikó