Hortobágyi jézusmária
Nem feltétlenül szerencsére, de megtaláltuk. Én a szent családot ott kerestem, ahol tavaly. A fa alatt. Nem volt ott. Pedig hároméves szinten élénk érdeklődés mutatkozik nálunk a Jézuska élettörténete iránt. Mióta meg kiderült, hogy még ajándékot is fog hozni, szinte sztár lett. Annyira, hogy minden lépéséről tudni kell. Miért nem a kórházban született? Szeret legózni? Ő is kiválogatja a levesből a répát? Az istállóban hideg volt? És az anyukája miért szomorú? Hogy a véres részleteket egyelőre megússzuk, a sztori szintjén a babakori Jézuskánál blokkoltuk az életrajz fonalát.
2010-ben a Megváltó bébi még a főtér közepén lapult hungarocell szüleivel együtt, fenyőágak ölelésében. Nagyon igénytelenül festettek mindahányan: mintha a virágkarneválon felejtette volna itt őket valaki, csak épp lehullottak volna róluk a szalmavirágok… – de legalább ott voltak. Hogy tovább kereskedtünk, az csak annak az évtizeden is átívelő, megtapasztaláson szunnyadó, ökumenikus hitemnek köszönhető, hogy Debrecenben nem lehet karácsonyt rendezni centralizált betlehem nélkül. Hát nem is.
Miközben az elegáns időszaki plakáttartónak használt Nagytemplomot kerülgettük – galambkergetés vaníliás csigával 2 in 1–, azon tűnődtem, december közepén minek, azaz kinek nyitnak a Romkert tetején koktélteraszt. Messziről ennyi látszott: nádtetős, hívogató magaslat. Gondoltam, forralt bor, sült gesztenye, de nem. Ott rendezkett be a betlehem. Ez már akkor nyilvánvalóvá vált, amikor a három figurát megpillantottuk a lépcső előtt. Róluk annyit lehet első blikkre nagy biztonsággal megállapítani, hogy férfiak. De hogy mégsem a korai Bonanza Banzait vagy a kései Hip Hop Boys-t utalták be a Nagytemplom háta mögé, az a ruházatukból derül ki, de hogy nem a három király az, arra mérget veszünk. A trió subában, furkós bottal, nagy bajusszal egykedvűen nézi az újszülöttet. Hortobágyi idill. A faragott fickókat minden irányból kiékelték, biztos, ami biztos, rá ne boruljon a gyerekekre. Nagyon gáz lenne szalagcímben: háromévest lapított ki a debreceni gáspármenyhértboldizsár.
A lépcső tetején két akkora juhocska őrzi a faarcú Máriát és Józsefet, hogy dohányzóasztalnak is beillene a hátuk. Előttük a jászolban fekszik Jézus junior, mint egy darab fa. Az alakok szinte arctalanok. Értem én a sematikus ábrázolást és hessenjek el a fafaragás művészetétől, de néha a kevés az valóban kevés. A szülők mintha egy vágódeszkát gyászolnának. Miután beemeltem a gyereket a minimalista bölcső felé, megkérdezte, hol van a Jézuska. Mondom, itt. De hol? Hát itt. Azt mondja, jó, hozok rá falevelet. Eltemette magában a betlehemet.
Bereczki-Csák Helga
csak.helga@civishir.hu
Pásztorok, pásztorok, akik örvendezni elfelejtettek
