Csak vigyázz rá, hogy szeretsz!
Aki rosszul szeret, az vicsorít, fogai közé kapja a kölykét, ha veszedelem közelít. Aki jól szeret, az egy pillanatra megmutatja fiának a bestiát. Aki rosszul szeret, az kötöz. Aki jól szeret, az sző. Aki rosszul szeret, az forró vizet enged, bele szűk örvénnyel kemény habot perdít, kendőt készít, frisset. Aki jól szeret, az megmosakodik magában, míg amaz belép a házba, és hátraszegett fejjel, lebegő tüdővel szívja be a szagát, bármilyen.
Aki rosszul szeret, az ellenszegül. Maga és a világ rendjének ellenfelévé válik. Többet árt valamennyi szemfényvesztőnél és a 40 napos esőnél. Pedig csak kicsinységet vét: aki rosszul szeret, az elveszíti szem elől magát. Jól szeretni úgy volna ildomos, hogy elé állunk annak, aki kibélelte a szívünket, így engedve át magunkon a fényt – felé. Sokan mindenestül odaadják a másiknak az összes meleget, oda utolsó cseppig a ragyogást. Oda az élet egy napjából, a forró szalonnazsírral megcsepegtetett kenyérből, a paplan melegéből. Hogy végtére nekik más nem marad, mint a nyugta, rajta annyi áll: átadta.
Pedig a verőfényt ki kell válogatni. Forró szikrákat cipel, osztályoz, pakol a jól szerető ember, amíg él. És van, amit belőle megtart, és nem ad tovább, hogy neki is legyen. Világít az, aki nem barátja magának; de fénye szórt, melegedni nehéz közelében.
Karácsony alkalmából ennyi csak az üzenet: szeretni magunkat is. Igazán fontos lenne.
Bereczki-Csák Helga
csak.helga@civishir.hu
A debreceni Nagytemplomban két napja hangzott el Balázs Fecó dala. Tudom, sokan még mindig ott ülünk a széken és rendezgetjük magunkban, amiről szólt.
Amit mérgezel, az mérgez,
Amit érzel, az téged érez.
Ezzel kívánunk szép ünnepet minden Cívishír-olvasónak!
