Az Edda, a matyó és a debreceni bunkóparaszt

Harminc év után jön ez a kopasz csávó, aki a telefonban simán letegez, basszamegel és kurvajózik, valahogy mégsem fordul meg az ember fejében, hogy ennek partján aláereszkedik az RTL műsorainak szintjére. Aztán kiáramlik a színpadra, intonációs és nyelvtani hiba nélkül elmond 15 összefüggő mondatot, amiben metafora és visszacsatolás is van. (Ez Barabásssz Évikének például még szoha nem szikerült). Tudja, hol a helye, mert pályája során saját magának söpörte ki azt az aktuálisan 30 négyzetmétert, éppen ezért pontosan érzi, mit lehet és mit nem. Az Eddában az a jó, hogy pont nem a különlegesért nyúl érte az ember, hanem a megszokottért. Tudnak gitárszólónál hajat rázni (már akinek van), még szép, hogy tudnak, de ugyanígy tudnának leragasztott mellbimbókkal egy lemezjátszó mögött vonaglani is. Csak nem akarnak. Lerí róluk: nem szerep és küzdelem és kenyér a hangszer, a zene, a show, hanem játék. Ennyi idő után megtehetik. A művész afféle szabadsága, amiért nem egy kertet kellett felásni – sokkal több meló van mögötte.

Pataky külön téma. Az a típusú énekes, aki ugyanolyan távol áll a sapkás nagyonbuzitól, mint a fehér ingen felállított gallérú szalonbuzitól. A matyó vagy kalocsai hímzéses (bocsánat, távolra annyit sem látok, hogy kamion vagy zsiráf jön-e szembe) farmeréről azon töprengtem, hol van a legközelebbi rövidáru bolt, mert ez a rózsás-magyaros, rátétes sorminta hamar be fogja nőni a flasztert. Mutatott egyebet is: hangot, ami még a régi Kölcsey egykori falait is szitává lyuggatta, csókolt magyar zászlót, megújulásról beszélt és szép csendben szidta a rendszert. Besétált egy fejmikrofonnal és egy gitárral a sorok közé, akkor látszott: a patakyattilaság legmélyén megmaradt miskolcinak, aki komolyan veszi a vagányságot.

Az unplugged sajátosságához viszont még érnie kell a debreceni nagytiszteletűnek. Annak mi a bánat lehet a célja, aki a feje fölé tartott notebookkal, a másik táblagéppel felveszi a komplett koncertet? Hazamegy, eltelik két nap, aztán na, gyerekek, akkor leülünk, és a káposztás kocka után megnézzük az Edda koncertet??? Aztán az se jöjjön máskor, aki végig pofázza az egészet – a Hűtlen és a Háromszor között négy tételben megtudtuk, Norbitól sem lehet mindig lefogyni, pedig 17 ezer az update – egy hétre.

A debreceni kisszerűség persze csak csípős, gonosz kis hangya az Edda nagysága mellett. A mellettem ülő hölgy érdeklődött is, fent van-e Pataky a Facebookon? Mondom, fent, fekete-fehér fotóval, 60 kilósan, hosszú hajjal. Kérdezi, mert hány éves? Mondom, idén volt 60. Hatvaaaaan? Pedig még mindig megbökném. Aztán hirtelen a szája elé kapta a kezét, mintha valami szégyenletes szaladt volna ki rajta.

Bereczki-Csák Helga
csak.helga@civishir.hu