A vérnél csak a poén volt több

Az 1992-ben játszódó történet szerint a főhős, Milán (Ötvös András) Szarajevóból szökik át hazánkba a délszláv háború borzalmai elől. Szerelme, Tánya (Stork Natasa) azonban kint marad, így a fiú legfontosabb célja, hogy pénzt keressen a lány megmentésére. A véletlen szerencsének köszönhetően felveszik mentősnek, ahol hamar megismeri, milyen illegális pénzszerzési lehetőségek rejlenek ebben a munkakörben. Két állandó társával (Rába Roland és Keresztes Tamás) nem éppen az etikai szabályoknak megfelelő betegellátást folytatnak. Válogatnak a sérültek között, időnként hagyják meghalni az időseket és gyógyíthatatlan betegségekben szenvedőket. Ráadásul az eutanáziából még üzletet is csinálnak. Milán kezdetben elítéli ezeket a tevékenységeket, de mivel nagy szüksége van a pénzre, kénytelen ő is beszállni a bizniszbe.

Humor és dráma

Az orvosos vagy mentős karakterek köré épülő filmeknek és sorozatoknak nagy hagyományuk van. Valószínűleg azért, mert a nézőket nagyon érdekli, hogy milyen ezeknek az embereknek az élete, hiszen olyan dolgokra képesek, amelyekre az átlag nem: életmentésre. Pont ezért hajlamosak vagyunk túlmisztifikálni az ő személyiségüket, és olyan erkölcsi magatartást várunk tőlük, ami hosszútávon betarthatatlan. A hagyományos kórházsorozatokban gyönyörű, tiszta, modern épületekben, tökéletes külsejű és modorú egészségügyi személyzettel találkozhatunk, akik éjszakákon át virrasztanak és vigasztalnak, akik a műszak lejárta után is visszafordulnak, ha új beteget hoznak és minden körülmények között rendkívül empatikusak és türelmesek….

Ebben a filmben sokkal reálisabban jelennek meg a helyszínek és karakterek. A már-már túlságosan is vulgáris szóhasználat és a morbid poénok hamar rádöbbentenek minket, hogy a sztori nem az életmentés nemes hivatását akarja bemutatni, hanem olyan embereket, akik megpróbálják a lehető legelviselhetőbbé tenni azokat a borzalmakat, amelyekkel nap mint nap találkoznak. A filmet éppúgy, mint a mentősök életét is kettősség jellemzi: dráma és humor. Jól látható, hogy a kettő nem zárja ki egymást, sőt. A fekete komédiában olyan súlyos társadalmi kérdések is felvetődnek, mint például az eutanázia helyessége.

Nem klasszikus szociodráma

Az Apolló moziban a díszbemutató után a film forgatókönyvírója-rendezője, Bodzsár Márk és operatőre, Reich Dániel beszélgetett a közönséggel. Bodzsár Márk elmondta, a sztori igaz történetre alapul. Az alapötletet egy lengyel mentősökről szóló cikk adta, amit a 90-es évek Magyarországára próbált adaptálni. Bodzsár a hitelesség érdekében terepmunkát végzett: boncolásokon sokkoltatta magát, mentőállomásokra látogatott el, ahol közvetlen forrásból hallott elképesztő történeteket. A színészek is kaptak „egészségügyi kiképzést”, még a forgatás megkezdése előtt szakértőktől tanulták meg a különböző orvosi eszközök használatát. Reich Dániel szerint az operatőri feladat legnagyobb kihívását az jelentette, hogy a legtöbb jelenetet egy mentőautó belsejében kellett felvenni, ahová a színészek mellett a stábnak is be kellett férnie. Megtudtuk azt is, hogy a 200 millió forintos költségvetésű film jeleneteit 42 nap alatt vették fel, többségét éjszaka.

Egyelőre kevesen látták

A páros elmondta, hogy nem klasszikus szociodrámát szerettek volna vászonra vinni, hanem bemutatni azt a kettősséget, ami a mentősök életét jellemzi. A hazai és külföldi közönség körében is pozitív fogadtatással találkoztak. Ennek ellenére a jelenlegi (15 ezer körüli) nézőszám elmarad attól, amit a forgalmazó várt. Úgy vélik, ebben jelentős szerepet játszik a magyar filmekkel szemben támasztott előítéletesség.

Egyes kritikusok szerint az Isteni műszak a magyar filmgyártás új fejezetét is jelentheti, míg mások szerint a túl sok vér és a túl olcsó poénok elrettentik a nézőt. Mindenesetre elgondolkoztató az a tény, hogy a mentősként dolgozóknak nagyon is tetszett ez a film….

Molnár Éva

A filmről bővebben IDE KATTINTVA olvashat.