Hirdetés

A galamb üzenete

Cívishír

2009.06.07. 00:00

A galamb üzenete

Az alábbi levelet egy keserűséggel töltött galamb postázta szerkesztőségünkbe. Megragadta tollát, és elbúgta sérelmeit. (Hajnal László jegyzete madártávlatból)

Hirdetés

Hirdetés

Kedves emberi lények!

Azt csiripelik a madarak, hogy mostanság nagyon az emberek bögyében vagyunk. Pedig Isten lássa a galamblelkünket: nem rosszindulatból piszkítjuk össze Debrecen főterét, de ilyen borsónyi aggyal mégis hogy legyünk szobatiszták? Túl szabadok vagyunk mi a civilizált gondolkodáshoz; ott pottyantunk, ahol jól esik. Vagy talán mi tehetünk arról, hogy ebben a városban már alig van egy tenyérnyi föld, ami magába fogadna némi jótékony trágyát? Nem akarok én célozni semmire, főleg nem emberek fejére. Csak hát a szabadesés nem válogat.

Galambtanács a főtéren

Higgyék el, ha képesek lennénk felfogni, hogy kárt okozunk a műemlékekben, és ürülékünk rontja az önök kedves városképét, meg sem állnánk Velencéig. De mi nem így látjuk. Mi nem ismerjük a magántulajdon fogalmát. Ösztönösen úgy hisszük, hogy a föld mindenkié. Vagy talán csak a szerelmesek turbékolhatnak Debrecenben? Tessék elfogadni, hogy a madár is ember! Nekünk sem repül a szánkba a sült galamb, szó szerint kenyérharcot kell vívnunk a verebekkel.

Ugyan vannak páran, akik madárlátta falatokat szórnak a térkőre, sokan mégis azt kívánják: vegyük már fel végre a V-alakzatot, és húzzunk melegebb éghajlatra. Mintha költöző madarak lennénk. Bizony, annak a dicső kornak, amikor olajággal a csőrünkben emeltek piedesztálra, már csak a morzsáit csipegetjük a Kossuth téren. Pedig valaha szerettek minket. Akkor békét hoztunk, most csak bosszúságot. Probléma lettünk, hiba a rendszerben.

Úgyhogy ne nézzenek minket madárnak! Jól tudjuk: egyesek sólymokkal, patkányméreggel és puskaporral űznének ki minket. Jól tudjuk: akár az állatvédők, akár a városvezetés veszi szárnya alá e kínos ügyet, előbb-utóbb mennünk kell. Amíg itt vagyunk, mi galambok azt tanácsoljuk az embereknek, inkább röptünkben gyönyörködjenek ahelyett, hogy bánatosan a földre szegezik a tekintetüket. Akkor majd nem csak a kakit veszik észre.

Tisztelettel:
Gilimb Galamb

Hajnal László
hajnal.laszlo@civishir.hu

Szóljon hozzá!

Hirdetés

Hirdetés

.