A labor színfalai mögött – interjú Bagoly Zsuzsával

Június elsejével Bagoly Zsuzsát, a Laboratóriumi Medicina Intézet egyetemi docensét a  Debreceni Egyetem Klinikai Központ diagnosztikáért felelős alelnökévé nevezte ki Szabó Zoltán professzor, a Klinikai Központ elnöke. Bagoly Zsuzsa két évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkezik. 2004-ben a Debreceni Egyetemen végzett általános orvosként, 2008-ban PhD-fokozatot szerzett, 2011-ben orvosi laboratóriumi diagnosztika szakvizsgát tett, 2020-ban habilitált. Marie Sklodowska-Curie ösztöndíjasként 12 hónapot töltött az olaszországi Mario Negri Sud Intézetben.

A klinikai központ újdonsült alelnöke egy szabolcs-szatmár-beregi kis faluban, Ramocsaházán nőtt fel, de gimnáziumba már Nyíregyházára járt, ám még mielőtt elkezdte volna középiskolai tanulmányait, egy igen nagy ugrás következett az életében, mert bő egy évig Los Angelesben tanult, ahova Amerikában élő rokonai révén került ki. A tengerentúlon kiválóan megtanult angolul, hazatérve rögtön felsőfokú nyelvvizsgát szerzett, és, mint mondta, egyébként is nagyon sok tudással, tapasztalattal gazdagodott az ott eltöltött idő alatt. – Ne felejtsük el, hogy a kilencvenes évekről beszélünk, és annak idején itthon, különösen az ország keleti felében, egyáltalán nem volt jellemző az az oktatási szemlélet, ami ott már általános volt – magyarázta. – Például a természettudományokat egészen máshogy tanultuk: hosszabb prezentációkat kellett készíteni egy-egy témából, és terepgyakorlatokra is jártunk, ami a hazai oktatásból akkor még hiányzott, de azóta szerencsére itthon is sok minden meghonosodott ezekből a jó gyakorlatokból. Nagyon szerettem a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnáziumot is, ahol nagyszerű biológia-kémia tanárnőm volt, jó közösségbe kerültem, és az egykori osztálytársaim közül többen, még harminc év után is a barátaim.

Felvételi nélkül az orvosira

Bagoly Zsuzsa abba a szerencsés helyzetbe került, hogy a középiskola befejezése után nem kellett felvételiznie, azaz nem is szerencse kérdése volt ez, hiszen a kitűnő tanulmányi eredmény és a felsőfokú nyelvvizsga automatikusan megnyitotta előtte az egyetem kapuját, így került a Debreceni Orvostudományi Egyetemre. – Szoktam mesélni a hallgatóimnak: annak ellenére, hogy tudtam, hogy nem kell felvételiznem, olyan megszállott voltam, hogy a gimnáziumi tanárom javaslatára tulajdonképpen hobbiból különórákra jártam kémiából – emlékezett vissza. – A tanítványaim ilyenkor elszörnyednek, de gyorsan elmagyarázom nekik, hogy abban az időben még teljesen más világot éltünk, nem volt például internet, ahonnan az ember összeszedhette volna azt a tudást, amire szüksége volt. Imádtam a kémiát, a tudásvágy hajtott előre, és egyáltalán nem esett nehezemre különórákra járni.

Beszélgetőtársam szinte végig kitűnő tanuló volt az egyetemi évek alatt, megfordult a fejében, hogy biokémikus lesz, ugyanakkor a klinikai gyakorlatokat is nagyon szerette, és végül egy szerencsés véletlen folytán került jelenlegi munkahelyére, a Laboratóriumi Medicina Intézetbe. Később orvosi laboratóriumi diagnosztika szakvizsgát tett, és a mai napig párhuzamosan dolgozik kutatóként, és ahogy a köznyelv ismeri, labororvosként. – A munkánkról sajnos keveset tudnak az emberek, hiszen ők annyit látnak, hogy leveszik tőlük a vért, amivel valami történik, majd pár nap múlva kapnak egy eredményt különböző értékekkel. Szeretném, ha ebben változást tudnánk elérni a jövőben – mondta. 

– Már tavaly is rendeztünk laboratóriumi nyílt napot, amikor be lehetett jönni hozzánk, és az érdeklődők megismerhették, hogy mi történik egy diagnosztikai laboratóriumban, de hasonló eseményeket a jövőben is tervezünk majd. A diagnosztikában dolgozó szakemberek ismertsége messze elmarad a többi kollégáétól, és egy-egy ilyen nyílt nap kiváló alkalom arra, hogy közelebb hozzuk az emberekhez a munkánkat, amelyről kevesen tudják, hogy nemcsak a különböző mérésekkel meghatározott értékek közléséből áll, hanem folyamatos párbeszédet is tartunk a klinikai orvosokkal. A párbeszéd része lehet egy hosszabb magyarázat, úgynevezett interpretatív lelet is, de szükséges lehet konzultálni további vizsgálatokkal kapcsolatban egy adott beteg esetében, és számos egyéb szakmai kérdés felmerülhet a kivizsgálás kapcsán. A nyílt napokon a látogatók megtudhatják, mennyi idő elvégezni egy vérminta vizsgálatát, hogy milyen precízen kell dolgozni a laboratóriumban, és magát a tényt, hogy a sürgős eredményeket a nap 24 órában produkálják, azaz éjjel is van náluk ügyelet, amiből, mint megtudtam, Bagoly Zsuzsa is kiveszi a részét, a beszélgetésünket követően például éppen rajta volt a sor, hogy tartsa a diplomás ügyeleti frontot éjszaka.

A Szent Grált keresik

Bagoly Zsuzsa többféle kutatási programban is részt vesz; legutóbb 2024-ben a Magyar Tudományos Akadémia Lendület pályázatát nyerte el, amely az akadémia kiemelt kutatási programja. Évek óta ő az első a Debreceni Egyetemről, akinek sikerült elnyernie ezt a pályázatot, amire különösen büszke. – A pályázat keretében arra keressük a választ, hogy vajon milyen okok húzódnak meg annak a hátterében, hogy a sztrókon átesett betegek egy részénél sikertelen az akut kezelésnél alkalmazott gyógyszeres terápia – avatott be a részletekbe. – Az akut sztrók kezelésében kétfajta lehetőség van. A vérrögöt vagy gyógyszerrel oldják fel, vagy pedig mechanikus úton távolítják el, utóbbira csak akkor kerülhet sor, ha nagyér záródott el. A gyógyszeres kezelés csak az esetek 30-40 százalékában jár sikerrel, ilyenkor a betegnek megszűnnek a tünetei, újra tudja például mozgatni a végtagjait, vagy újra tud beszélni. Sajnos azonban tízből 6-7 esetben ez a kezelés nem sikeres, sőt kis százalékban vérzéses szövődmények is felléphetnek, ami súlyosbíthatja a beteg kilátásait. Ezek az arányok egyébként a világon mindenütt nagyjából ugyanilyenek. Ez a kutatási kérdés nekünk olyan, mint a Szent Grál, amit állandóan kutatunk, és szeretnénk megfejteni, hogy a kezelés miért nem sikeres a betegek nagyobb hányadánál, és miért okoz vérzést a páciensek kis részénél, miközben azokat, akik megkaphatják ezt a gyógyszeres terápiát, nagyon szigorú feltételek alapján válogatják ki, de sokuknál mégsem jön a várt eredmény, javulás.

Többen és fiatalabb korban kapnak sztrókot

Bagoly Zsuzsától megtudtam, hogy a pályázat öt évig tart. A csapatának egy része laboratóriumi dolgozó, másik része pedig klinikai orvos. Nagyon jó kapcsolatot alakítottak ki a neurológiai klinikával, ők biztosítják a kutatás klinikai hátterét, a betegek bevonását a programba, továbbá nemzeti kapcsolatokra is támaszkodhatnak, például ausztrál, spanyol, svéd és amerikai kutatókkal is együttműködnek. – Már folyamatban van egy olyan gyorstesztnek a kidolgozása, amelynek segítségével meg tudjuk majd mondani még a kezelés elkezdése előtt, hogy a gyógyszeres vérrögoldásnak milyen kimenetele várható, így jobb eséllyel zárhatók ki a kockázatok – ismertette. – Akinél ugyanis nagyobb a vérzésveszély, jobban oda kell figyelni a vérnyomás ellenőrzésére, vagy a vérlemezke-gátló kezelés kezdésének időpontját ki lehet tolni. A végső cél éppen az, hogy többek között ennek a gyorstesztnek a segítségével egyénre szabott kezelést tudjunk adni mindenkinek, növelve a terápia sikerességének valószínűségét. A másik fontos cél azoknak az okoknak a felfedése, amelyek rámutatnak arra, hogy miért nem sikeres sok esetben a gyógyszeres eljárás. Ha erre rájövünk, akkor további lehetőségek nyílnak meg a sztrókot szenvedett betegek gyógyításában.

Erre egyébként már csak azért is nagy szükség lenne, mert hazánkban nemcsak többen kapnak sztrókot, hanem általában fiatalabb korban is, mint a fejlett nyugat-európai országokban. Bagoly Zsuzsa szerint ennek részben genetikai okai vannak, de nagy szerepet játszik benne az elhízás, a mozgásszegény életmód, a dohányzás, a magas koleszterinszint, a cukorbetegség. Ezekben pedig mi, magyarok sajnos igen „jól” állunk, amit a statisztikai adatok is igazolnak.

Teljes műszercserére készülnek

Speciális munka a miénk, hiszen a színfalak mögött dolgozunk, akárcsak egy színházban, ahol mindenki teszi a dolgát, de ha valami a háttérben nem működik, akkor rögtön leállna az előadás, ez az egészségügyben soha nem történhet meg. Mindig biztosítanunk kell, hogy a diagnosztikai eredmények pontosan, időben rendelkezésre álljanak, legyen szó laboratóriumról, képalkotó eljárásról vagy szövettani mikrobiológiai leletről. A szakmánk ráadásul évről évre óriási változáson, fejlődésen megy keresztül, egyre jobbak a módszerek és a műszerek is, amivel viszont a diagnosztikai területen dolgozóknak is tartani kell a lépést: a folyamatos fejlődés, megújulás elengedhetetlen. Nyilván ez az orvostudomány más területein is így van, de talán nálunk ez még erőteljesebb.

Bagoly Zsuzsa a következő évek fejlesztéseiről szólva elmondta, hogy a klinikai központ laboratóriumi diagnosztikai műszerparkját szinte teljesen lecserélik majd, és új képalkotó berendezéseket is üzembe állítanak. – Ez nagyon nagy logisztikai kihívás lesz számunkra – hangsúlyozta. – Az egész folyamatot úgy kell végig vinnünk, hogy abból a betegek, a kezelőorvosok semmit sem vehetnek észre, azaz miközben az új eszközöket üzembe állítjuk, a laboratóriumi leletek elkészítésének, kiadásának az eddig megszokott módon kell történnie. Ebben a folyamatban kiemelt fontosságú lesz nemcsak az orvosok, hanem a szakdolgozók szerepe is. A mi feladatunk az is, hogy a megfelelő utánpótlás rendelkezésre álljon, hogy kineveljünk olyan kollégákat és szakdolgozókat, akikkel biztosítható a folyamatos, zavartalan működés.

Kivételes helyzetben dolgozhatnak

A hosszú várólisták kapcsán megjegyezte: szerinte a Debreceni Egyetem Klinikai Központja ebből a szempontból országos szinten jó helyzetben van, persze ez nem jelenti azt, hogy nem kell tovább dolgozniuk azon, hogy a betegek sokkal rövidebb idő alatt hozzájuthassanak egy-egy szolgáltatáshoz. Mint mondta: folyamatosan figyelik a rendszert, és arra törekszenek, hogy a lehető legjobb kihasználtsággal működjön, hiszen ez szolgálja a páciensek érdekeit.

Bagoly Zsuzsa a közelmúltban védte meg az akadémiai doktori értekezését a Magyar Tudományos Akadémián, Hemosztázis vizsgálatok cerebrovaszkuláris kórképekben: új biokémiai és klinikai vizsgálatok címmel. Anélkül, hogy a szakmai részletekben elvesznénk, legyen itt elegendő annyi, hogy tudományos érdeklődésének központjában a hemosztázis, azaz a véralvadás elméleti és klinikai vonatkozásai állnak. – Ez az esemény meghatározó élmény volt a karrieremben és az életemben is – mondta. – Magam sem gondoltam volna, hogy ilyen sokan eljönnek. Megható volt látni, hogy 130-140 kolléga az ország különböző szegletéből Budapestre utazott, és egy napját szabaddá tette azért, hogy meghallgassák a védésemet és a vitát. Fontos mérföldkő volt, mert ilyenkor az ember összegzi az egész korábbi pályájának az eredményeit, amit ráadásul érthető módon kell előadni a közönségnek. Ezt követték a bírálók kérdései, amelyekből legalább negyvenet kaptam, így több mint két és fél óra hosszú, nagyon élvezetes szakmai vitát folytattunk. Pozitív löketet, megerősítést adott ahhoz, hogy jó úton járok.

Búcsúzóul még hangsúlyozta: sok helyen járt a világban, például egy évig Olaszországban is kutatott, és jelenleg is nagyon sok külföldi kollégájával kiváló a kapcsolata, így más egyetemek helyzetét, lehetőségeit is ismeri. Szerinte a Debreceni Egyetem Klinika Központjában kivételes helyzetben dolgozhatnak, hiszen szinte minden egy helyen van: az egyetemi campus, a klinika, a laboratóriumi, diagnosztikai háttér, és ez együtt olyan előny, amit kamatoztatni tudnak, és amire a jövőben is építeniük kell, mert ez mind a betegek érdekeit szolgálja.

Takács Tibor