Börtönnel fenyeget a hajdúböszörményi képviselő

A bejegyzés stílusa személyes, indulatos és több ponton vádakat is megfogalmaz – konkrét nevek nélkül, de súlyos állításokkal. A Böszörményi Harmadik Oldal Egyesület színeiben mandátumhoz jutott Nagy szerint az elmúlt húsz év során egy szűk kör „vérszívó módon szipolyozta a közpénzt”, és most ő került a támadások kereszttüzébe, mert „szemtelen magatartásával” és „őszinte megnyilvánulásaival” szálka lett a rendszer szemében. A posztban többek között közbeszerzési csalásokról, elnyert milliárdokról és luxus végkielégítésekről ír, szerinte ugyanis „volt, aki pár év alatt közel ötmilliárdot kapott”, míg mások „csak” havi bruttó 2,2 milliót vittek haza. A bejegyzés alapján Nagy szerint az elmúlt évek politikai és gazdasági elitje szervezett módon élt vissza a közpénzekkel, miközben most épp őt próbálják felelősségre vonni.

„Most hirtelen óriási szálka lettem a szemükben a szemtelen magatartásommal és az őszinte megnyilvánulásaimmal” 

– írja, utalva arra, hogy megítélése politikai körökben hirtelen megváltozott.

A bejegyzésben a képviselő keményen kritizálja a „nagy pártfogókat”, akiket úgy jellemez, hogy „csak a legerősebb fiú mögé bújva mertek keménykedni”, most pedig – pénzért vagy hűségből – védelmezik azokat, akiket ő „szent embereknek” nevez.

Kijelenti azt is, hogy „megrendelésre dolgozik – a lakók megrendelésére”, hozzátéve: az embereknek elegük volt „a vircsaftból”, s szerinte a NER „végnapjait éli”.

A poszt legvégén cinikus hangvételben üzen:

„Menjetek el nyaralni, egyetek jókat, igyatok finomat. Mert a sitten nem lesz tengerpart meg fine dining.”

Kommunikációs fordulat vagy politikai lejtmenet?

Nem ez az első alkalom, hogy Nagy Péter Martin kifogásolható stílusban bírálja a helyi és országos viszonyokat. Még korábban, a Jobbik képviselőjelöltjeként a nyugdíjasokat sértegette, de a papokat, sőt a Karácsonyt sem kímélte egy-egy hozzászólásában, továbbá kaptak már tőle cifra szavakat a közösségi oldalakat használók is.

És a választók?

Ők most nézik ezt a zajos, indulatos színpadot. És a kérdésük nem az, hogy kinek van igaza. Hanem az, hogy ki képes végre normális hangon szólni hozzájuk. 

A bejegyzés sokat elárul a mai politikai közbeszéd állapotáról is. Miközben a társadalom egy része valódi párbeszédet és megoldásokat várna, a közéleti tér egyre inkább a személyes támadások és szenvedélyes kirohanások terepe lesz.

A kérdés most az: vajon meddig lehet így politizálni – és mi jön utána?