Péter Bence: „Mindig újat akarok teremteni”

Több versenyt megnyert, és filmzenék komponálására is kérték már fel külföldön. Két CD-t sikerült megjelentetnie eddig, ráadásul épp most vették fel a bostoni Berklee egyetemre, filmzeneszerzés és zongora szakra. A közösségi portálon sokaknak tetszik az oldala, a kortársai között népszerű fiatal. Péter Bence a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola diákja, ősztől a tengerentúlon folytat(hat)ja.

Cívishír: Ez az „előélet” nem szokványos még a tehetséges diákok között sem. Hogy jött ez a filmzene-dolog?
Péter Bence: Kiskorom óta rajongója vagyok a jó filmeknek, engem is elkapott a Star Wars-láz, később Steven Spielberg nagy klasszikusai. 10 éves lehettem, amikor kaptam egy filmzenei válogatás CD-t, azt hiszem az indította el az érdeklődésemet. Sorra vettem meg a filmzenei albumokat, főleg John Williamstől, éjjel-nappal azokat hallgattam és egyszerűen eldöntöttem: én is filmzenéket akarok írni.

Cívishír: 7 évesen írta első szerzeményét. Milyen műről van szó? Hogyan ír zenét egy hétéves gyerek?
Péter Bence: 7 évesen még a klasszikus szerzők hatása alatt álltam (Mozart, Chopin), és emlékszem a pillanatra, amikor boldogan újságoltam szüleimnek, hogy írtam egy saját szerzeményt. Utólag visszagondolva inkább egy Török induló-átirat volt, de „valahogy el kell kezdeni”...

Cívishír: Akik befolyásolják (a saját felsorolása szerint): John Williams, Michael Jackson, Mike Oldfield, Karl Jenkins, J.S. Bach, Jean Michel Jarre, Sting és a kortársak. Hogyan érvényesül a hatásuk? Hallgatja őket? Lemezen? Élőben? Május 24-én például a Budapest Arénában koncertezett a francia szintizenész, Jean Michel Jarre. Ott volt? 
Péter Bence: Nagy hatással vannak rám, rendszeresen hallgatom őket. Bár mostanában legtöbbet Michael Jacksont hallgatom, saját zenémben mégsem nyilvánul meg, egyrészt mert nem éneklek és nem is táncolok, másrészt mindig az egyéni hang megtalálására törekszem. Sajnos a májusi Jean Michel Jarre-koncertre nem tudtam elmenni, de tavaly ott voltam a Főnix csarnokban rendezett In-Doors koncertjén. Felejthetetlen élmény. Akkor azt kívántam bárcsak minden zenész most ott ülhetne, mert olyan újszerű, futurisztikus és fantasztikus „Űr-zene”, eredeti és új élmény, ami máshoz nem fogható.
Sokszor rádöbbenek, hogy a legnagyobb zenészek között is gyakran van olyan, aki nem járt zeneiskolába, nem tud kottát olvasni, és mégis, amit csinál, az világszínvonalú és eredeti. Jean Michel Jarre egyik interjújából idézve „A hangjegyek leírva egy papírra semmit nem jelentenek, a hangzás maga, az a fontos”.

Cívishír: Egy interjúban Vásáry Tamás utalt egy harminc évvel ezelőtti statisztikára, amely szerint kétszáz, szinte egyforma képességű zongorista közül akkoriban egynek volt csak esélye, hogy koncertzongoristaként megéljen. Ma kétezerből talán egynek adatik meg a lehetőség. Erről mit gondol? Foglalkoztatja egyáltalán a koncertzongorista életmód, vagy inkább a filmipar felé venné az irányt?
Péter Bence: A klasszikus zenét biztosan nem én fogom továbbvinni, én mindig is újat szerettem volna alkotni, nem a múltat reprodukálni. Az arány szerintem is valós, itthon nagyon nehéz bármivel is labdába rúgni vagy kitörni, mert nincs igény rá egyszerűen. Természetesen nem csak a filmipar foglalkoztat, ugyanúgy meg szeretném állni önállóan is a helyem, akár koncertezéssel, albumok, videoklipek készítésével.

Cívishír: Állítólag Kodály Zoltán nagyon fontosnak tartotta, hogy egy művésznek legyen kellő fizikuma, ne legyen satnya, sportoljon, sétáljon. Ön hogy áll ezekkel? Beugrik olykor a medencébe úszni? Labdába rúg néha? E téren mennyire „mai fiatal”?
Péter Bence: Annak ellenére, hogy az egész napomat szívesen tölteném a szabadban mozgással, sportolással, nagyon kevésszer van erre lehetőségem. Iskolaidőben – amikor reggel 7.40-től este fél 8-ig órám van – ez lehetetlen. Szerencsére nyáron sokat utazok, kirándulok, nagyon szeretek túrázni, hegyet mászni, biciklizni, tollaslabdázni. Persze ezek, és a „főzés, majd evés” iránti szeretetem nem látszanak meg rajtam, egy kilót sem tudok sajnos hízni.

Cívishír: Bogányi Gergely sokszor magával „viszi” a zongorát a koncertekre, mert szerinte az jobb, mint amit ott adnak. Önnek mennyire fontos a hangszer?
Péter Bence: Nagyon fontos. Sokszor érzem, ha nem olyan hangszer van a színpadon, vagy ha csak egy ismerősömnek játszom, nem tudom azt adni, mint egy jó zongorán, és ezt mindig el is mondom „Ó..., de ezen nem úgy fog szólni.”, és erre általában azt kapom: „Nem baj!”

Cívishír: Ősszel várja Amerika, Boston. A Berklee College of Music képzésétől mit remél? Mit kínál az egyetem? Meddig lesz ott? Mennyibe kerül? Ki finanszírozza? Hol lakik majd?
Péter Bence: A Berklee College of Music a világ legnagyobb kortárs zeneművészetét oktató egyeteme, sok zenész álma, egy elit magániskola, melynek hírnevét olyan nevek öregbítik, mint Keith Jarret, Branford és Delfeayo Marsalis, Pat Metheny, Steve Vai, Joe Zawinul, a South Park alkotója Trey Parker, Thomas Pridgen a Mars Voltaból, Joe Satriani, John Scofield, Alan Silvestri (A Vissza a Jövőbe, Forrest Gump zeneszerzője), Diana Krall, Al Di Meola, John Mayer, Quincy Jones, és a Dream Theater három alapítója, John Petrucci, John Myung és Mike Portnoy. Hosszú a lista, ráadásként az iskola díszdoktora Sting, Howard Shore (A Gyűrűk Ura zeneszerzője) és Paco de Lucia is.
A képzés az itthonihoz hasonlóan bolognai rendszer szerint működik. A tandíjak és az ottlét igen borsos, egy évi összes költség körülbelül 52 ezer dollár, ami nagyjából 11 millió forintot jelent. Az iskola a felvételin nyújtott teljesítményem alapján felajánlott 14 ezer dollár ösztöndíjat évente, ami külföldi tanulók körében magas összegnek számít (és amit kevesen kapnak meg), de még így is nagyon sokat kellene melléraknom. Egy év után, az ott elért eredmények, tanulmányi átlag, anyagi rászorultság és egyéb dolgok függvényében az iskola már további ösztöndíjakkal tudja segíteni a külföldi tanulókat.
Addig is szponzorokat, egyéb támogatásokat keresek – eddig sikertelenül –, de nem adom fel. Az idő nagyon sürget, nagyjából egy hetem van, hogy visszaigazoljam az iskolának, megyek-e vagy sem. Abban az esetben, ha nem jön össze a maradék pénz, élhetek a lehetőséggel, hogy 2011 őszi szemeszterére halasztom az iskolakezdést. Az optimizmusom továbbra is megmaradt. 

Cívishír: És végül az Álomról. Mi szerepel a tervei közt? Oscar-díjas filmzene, világhírnév, családalapítás, netán egy közös turné valamelyik példaképével?
Péter Bence: Pontosan ugyanezek, sorban (persze félmosollyal). Azt hiszem minden lehetséges, ha az embernek van megfelelő akaratereje. A Berklee egy nagy lépés lenne minden téren, épp ezért nem adom fel. Tele vagyok ötletekkel, hogyan lehetne megújítani dolgokat, innoválni. Tényleg rengeteg álmom van, amit szeretnék megvalósítani. Fontosnak tartom a tudomány és a művészet ötvözését, kedvenc témáim a csillagászat, matematika, környezetvédelem, az emberiség kérdése, melyeket rendszeresen fel is használok a zenéimben.
Azt hiszem megtaláltam az utam, de azt még nem látom, mi lesz a végén.

B. Gergely Krisztina